10×10 (2018)

Ingoványos talajra téved az a rendező, aki napjainkban egy elrablásos (nem földönkívüli)-fogvatartós történettel szeretne valami maradandót alkotni a thriller műfajában. A téma, amelyről már rendkívül sok bőrt lehúztak, egyre ritkább esetekben képes újdonságot tartogatni a néző számára. Ennek ellenére, a 10×10  készítői úgy döntöttek, mégis megpróbálkoznak vele, lássuk, miként sült el ez a kezdeményezés. 

A 10×10 esetében nem túl sokat kell várakoznunk a történet felpörgéséig, hiszen szinte rögtön az események közepébe csöppenünk. Cathy, egy látszólag teljesen átlagos, visszahúzódó, csendes nő minden lépését lopva figyeli egy titokzatos idegen, így nem kell hozzá lángelméhez lenni, hogy kitaláljuk, ki melyik szerepet fogja betölteni a későbbiekben. A szigorú arccal tevékenykedő emberrabló hamar munkához is lát, és – bár nem zökkenőmentesen – sikerrel tuszkolja be kocsija csomagtartójába az egészből látszólag mit sem értő, ám annál rémültebb hölgyet. Cathyt azonban nem egy lepusztult környéken lévő dohos ház pincéjébe, de még nem is egy sejthetően számos rémtettet látott, düledező falakkal a semmibe meredő, isten háta mögötti viskóba hurcolják; épp ellenkezőleg: a jóvágású bűnelkövető egy kifejezetten tetszetős,modern, ízlésesen berendezett kertes házba viszi áldozatát.

Újabb meglepetés következik, hiszen a tökéletesen hangszigetelt, erre a célra felépített cellában nem a kínzás és a sanyargatás rettentő eszközeit láthatjuk. Cathy többszörös, igen vehemens kitörési kísérletei ellenére gonosztevőnk birkatürelemmel tessékeli vissza szobájába a hölgyet, sőt még ebédet is főz neki, így sejthetjük, hogy nem éppen egy szokványos fogvatartó-fogoly viszonyról beszélhetünk, és felmerül a kérdés: mi van, ha a két fél közül egyik sem az, akinek elsőnek gondoltuk?

Ahogyan azt a bevezetőben is írtam, a témán belül rengeteg baklövést, vagy unalmas kliséfilmet kaptunk, az üdítő kivételekhez viszont egyre kevesebb művet sorolhatunk. Legutoljára talán a 2016-os Pet ütötte meg számomra azt a mércét, amit egy ilyen esetben várhatnánk. A 10×10 bár nem egy unikális remekmű, de mindenképp a pozitív csalódások közé sorolható. A készítőknek remekül sikerült kihasználni a fogvatartó és fogvatartott kétséges szerepkörének árnyalásában rejlő lehetőségeket. A film háromnegyedére a néző egyre több kérdésre keresheti a választ, amelyet azonban a készítők – nagyon helyesen –  nem rágnak a szánkba, inkább a fantáziánkra bízzák a háttérsztoriról szőtt elképzeléseinket. A manapság egyre több filmben, sorozatban feltűnő, és joggal sokat szereplő Luke Evans ismét hozza a tőle várható szintet, a színészi alakításra pedig a páros másik tagját, Kelly Reillyt tekintve sincs okunk panaszra. A 10×10 nem váltja meg a thrillerek világát, de a maga nemében jól felépített, szórakoztató, érdekes másfél órát képes garantálni.

Értékelés: 7/10

(Absvrd)

            

Be the first to comment on "10×10 (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..