Tremors: A Cold Day in Hell aka Tremors 6 (2018)

Nem elég, hogy 2018-ban A kukorica gyermekei és a Hellraiser kapott egy-egy teljesen felesleges és izzadságúan bárgyú epizódot, de egy másik ifjúkori kedvencemet is ellátták egy újabb mihaszna folytatással. A magyarítás során Ahova lépek szörny terem címmel indult széria az egyre inkább szégyenletes videós sequelek után oda jutott, hogy ebben a részben hőseink már az északi-sarkra utaznak graboidokat (drabálokat) vadászni!  

Az egykor szebb napokat megélt, fegyvermániás drabál-vadász Burt Gummer jelenleg egy útszéli kis vegyesboltot vezet, de ennek is hamar vége szakadhat, ugyanis adóhátralékai miatt a hatóság mindenét el akarja kobozni. Ekkor jön egy váratlan telefonhívás a kanadai térségből, miszerint a felmelegedések miatt már az északi sarki térségben is megjelenetek a drabálok, és kéne egy kis segítség. Burt Gammer és kétbalkezes fia tehát útnak indul, hogy besegítsen az ott élő kutatóknak, de a régi szép napokat felelevenítő vadász közben hősünknek rá kell jönnie, hogy egy drabál-bacilus miatt kapott fertőzés bizony az életébe is kerülhet. Meggyógyítani pedig csak egy élve elfogott lényből kinyert szérummal lehetséges, szóval a feladat ezúttal még nehezebbnek tűnik…

Kezdjük ott, hogy az alcím nem kicsit megtévesztő, ugyanis a film kezdetén pár percig láttatott fagyott, sarkvidéki jeleneteken kívül – amit egyébként frankón dél-afrikai környezetben vettek fel a sivatagi dombok között, és egy speciális szűrőt használva varázsolták rideg téli tájjá (lásd: homokdűnéken lehempergő tag és társai) -, nem igazán találkozhatunk semmiféle északi-sarkra jellemző tényezővel, ráadásul a cselekményben taglalt hőhullám miatt szereplőink nagyjából egy pulóverben flangálnak az egész cselekmény alatt. Még kész szerencse, hogy a Tremors-széria soha sem a komolyságáról volt híres, így maximum csak legyinthetünk, hogy az ötödik epizódban lévő afrikai kiruccanás után a hideg északra invitálták őket.

Ha már tehát a címben beígért havas-jeges környezetet nem adja, legalább a retro-faktort sikerült némiképpen visszahozni. Értem ezalatt, hogy a kutatókból álló kis kommuna bázisa mindentől távol, ugyanolyan hegyekkel ölelt kietlen völgyben fekszik, mint a széria kiindulási alapját képező Perfection városa, továbbá az ott játszódó cselekmények gyakorlatilag az első részből ismerős helyzeteket teremtik újra, más szereplőkkel. De a szintén első epizódban szereplő Kevin Bacon által játszott Valentine McKee karakterére is találhatunk utalást, ugyanis neki a lánya tűnik fel a semmiből. Burt Gummer (Michael Gross) persze öreg már mint az országút, de még mindig ugyanúgy hozza a karakterére jellemző ripacskodást, ahogy az előző részekben – éppen csak betegsége miatt lett kicsit drámaibb a forgatókönyv, persze a happy end az most is garantált.

Ez a Don Michael Paul (Lake Placid: Final Chapter) rendezte film nem csak azért kapcsolódik szervesen az ötödik epizódhoz (Tremors: Bloodline), mert ezt is az úriember rendezte, hanem mert folytatta az abban kialakult, jórészt komikumra kihegyezett apa-fia kapcsolatot, illetve az itt fellépő fertőzést az előző részben szerezte, amikor lenyelte Gummert az egyik lény. Apropó, lény: szörnyek kinézetére most sem lehet panasz, és bár a komikusnak szánt dolgokat is csak nagy jóindulattal lehet viccesnek nevezni, és a zenés jelenetek száma is bőven több a kelleténél, a szememben valamivel szórakoztatóbbra sikerült, mint az előző installáció. Elsősorban viszont azoknak merném ajánlani, akik már eddig is Tremors-fanok voltak, és látták az előző epizódokat. Ugyanis őket nem érhetik nagy meglepetések, viszont aki ezzel kezdené, az úgy hiszem, bőven kiábrándulna ezt a katyvaszt látva.

Értékelés: 6/10

eyescream

              

Be the first to comment on "Tremors: A Cold Day in Hell aka Tremors 6 (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*