Borzongás magazin – Olvasói benyomások

Sosem voltborzongásam nagy újságolvasó. Elvétve egy-egy volt a kezemben, de hiába volt meg mindig is bennem a filmek iránti érdeklődés, még a megannyi filmes magazin közül sem vásároltam soha rendszeresen. Az én viselkedésem is tünete és oka a nyomtatott sajtó leáldozásának – az egyszeri olvasó, ha rendelkezik internetkapcsolattal és a megfelelő készülékkel, bárhol, bármikor kielégítheti kíváncsiságát.

Mégis, van valami pótolhatatlan bája annak, amikor az ember kezébe egy igényesen szerkesztett, jól megválasztott képekkel illusztrált magazin kerül, amivel bárhol leülhet egy kávé/tea/limonádé mellett, és kicsit a régi időket felidézve áldozhatja szabadidejét hobbijának, érdeklődési körének. Mint említettem, én magam bár ismerem ezt az érzést, de ritkán teremtettem rá alkalmat. Ezidáig.

Bár azt vallom, időtlen idők óta szeretem a horrort, komolyabban elmélyedni a zsáner megismerésében csak az utóbbi pár évben kezdtem. Így meglepetésként ért az, hogy létezik a piacon kizárólag horrorfilmes olvasnivaló, hiszen annak idején a Magyar Fangoriát nem ismerhettem még. Közel tíz évvel az utolsó szám megjelenése után azonban most itt a Borzongás, úgyhogy elkezdhetek hódolni e rég vágyott szenvedélynek. Jelen írásban szeretném megosztani veletek első benyomásaimat a magazinról.

Ami elsőként a vásárló szeme elé kerül, az természetesen a külcsín. A magazin egyedi, gyönyörű borítókkal jelenik meg – és meg is jegyezném, hogy milyen szívesen látnám viszont őket poszter formájában, ha nem gondoltak volna erre előttem is. (az első és a második szám borítója a második szám mellékleteként lelhető fel poszterként – remélem, e jó szokást a jövőben is megtartják!)

Az első szám mint Fangoria emlékmagazin jelent meg, bizonytalan volt ekkor még a további megjelenések sorsa. Ebben nem váratlanul helyet kapott a megemlékezés, valamint a cikkek szerzőinek bemutatkozása. A további oldalakon elsősorban friss, tavalyi filmekkel foglalkoztak, de külön öröm volt számomra a Retro rovat gazdagsága is, valamint hogy sorozatokkal is kimerítően foglalkozott az újság.

A második számban nagyjából hasonló volt a felhozatal, bár ezúttal – ahogyan azt a főszerkesztő Böjtös Gábor is kiemelte bevezetőjében – kevesebb premier állt rendelkezésre, így egy kicsit a kevésbé friss, és a retro filmek felé tolódott a hangsúly (aminek nem győzöm ismételni, mennyire örültem). Némi csalódásra adhatott okot, hogy a második rész jóval rövidebb lett a 100 oldalas első számnál – de ezt valószínűleg a készítők is érezték, ugyanis a harmadik számra kiküszöbölték és ismét 100 oldalnyi „borzongásnak” örülhettünk.

A harmadik szám megjelenésével kezdhetjük azt érezni, hogy lassan de biztosan kiforr a magazin sajátos stílusa. Bár továbbra is érzékelek némi tapogatózást az új témák behozatalával (ez konkrétan a társasjátékok világát jelenti a harmadik számban), valószínűleg sok ilyen lesz még a jövőben is. A májusi részben igen jelentős oldalszámot kaptak a videójátékok is.

Ami az én személyes véleményemet illeti, jobban örülnék, ha ez az arány hangsúlyosabban dőlne el a filmek javára, és számonként legfeljebb egy-egy videojátékot mutatna be a magazin. Természetesen nem vitatom, hogy egy, a horror zsánerével foglalkozó magazinban helye van a videojátékoknak is, de én az az olvasó vagyok, akit inkább a filmkritikák és a filmes hírek érdekelnek. E cseppnyi kifogásom ellenére is kijelenthetem, hogy határozott, emelkedő minőséget látok a magazin munkájában. Látszik, hogy nagy figyelmet szentelnek annak, hogy lelküket is szívesen feláldozó emberek dolgoznak a Borzongásnak, akik igazán szívükön viselik annak sorsát. A kritikák közvetlen hangvételűek, olvasmányosak és szerteágazóak, így mindenki megtalálhatja a maga érdeklődését. Rajongók írnak rajongóknak.

Egyetlen negatívumként a terjesztés jelenlegi hiányosságait tudnám kiemelni. Egy héttel a megjelenést követően sajnos már problémát okozott a budapesti nagyobb újságárusoknál is a magazin beszerzése, így végül a szállítási költséggel megterhelt megrendelés mellett döntöttem, ami hosszú távon nem gazdaságos, hisz majdnem dupla árat jelent. Felhívnám tehát a figyelmet arra, hogy ha a jövőben szeretnél a Borzongás rendszeres olvasójává válni, úgy érdemes az előfizetés mellett dönteni.

Összegzésképpen az eddig megjelent három számmal a tarsolyban bátran merem ajánlani, mert a témával jelenleg a piacon egyedüliként foglalkozó újságként, tehát monopol helyzete ellenére is igen színvonalas munkát végeznek a Borzongásnál. Emelem kalapom, és innen is üzenem: csak így tovább!

 

Blissenobiarella

Be the first to comment on "Borzongás magazin – Olvasói benyomások"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.