Cyberbully (2015) (Az internetes zaklató)

Műfajtól függetlenül igaz állítás, hogy az aktualitásokat, és/vagy populáris témákat feldolgozó művek mindig lényegesen előnyösebb helyzetből indulnak az ismertség rögös útjain elindulva. Nincs ez másként jelen cikkünk tárgyának esetében sem, hiszen a 2015-ös, Cyberbully névre keresztelt film is egy hasonló alapkoncepcióval dolgozik. 

Főhősünk, a kamaszkorú Casey Jacobs, aki a tinédzserek gondtalan – vagy épp kevésbé gondtalan – hétköznapjait tengeti. Casey egy átlagos, ártatlannak induló Skype beszélgetés során megtudja, hogy volt barátja, Nathan egy Twitter-üzeneten keresztül kürtöli a világnak a lány gyógyszerhasználati szokásait, és pszichés problémáit. Casey joggal felháborodik, és megkéri egy ismerősét, hogy törje fel Nathan Twitter fiókját, hogy ő is hasonlóképp reagálhasson a cseppet sem etikusnak mondható támadásra. Ez a húzása azonban váratlan következményeket indít el, és főszereplőnk hirtelen egy roppant kellemetlen helyzetben találja magát – egy anonim zsaroló kezdi el egyre veszélyesebb módon zaklatni.

Az internetes zaklatás, vagy ahogyan a művelt magyar mondja, cyberbullying napjaink egyik legfelkapottabb és egyben a legtöbb vitát kiváltó jelenségévé nőtte ki magát. A világháló és vele együtt a közösségi médiafelületek számtalan előnye mellett ugyanis viszonylag rövid időn belül kiderült, hogy az egyébként rendkívüli lehetőségeket és szinte végtelen távlatokat nyitó platformnak több árnyoldala is van. Nem szeretnék senkit sem sokak számára unalmasnak tartott statisztikai adatokkal traktálni; lényeg, hogy az utóbbi két évtizedben az internet elképesztő mértékű térnyerésének köszönhetően egy újfajta társadalmi jelenség ütötte fel a fejét, amely zömében a tizenéves korosztályt érinti leginkább. Az ismeretlenség és a fizikai távolság miatt bizonyos emberek jóval könnyebben vállalják fel a gyakorlatilag következmények nélkülinek tűnő konfliktust, hiszen az áldozat ez esetben teljesen védtelennek látszik, és valóban, csupán rendkívül idő és energiaigényes utánjárás folytán vehet elégtételt fizikai, vagy jogi úton.

Az internetes zaklatás korosztályos probléma, hiszen napjaink tinédzsereinek jelentős hányada szinte szimbiózisban él a közösségi médiával, ahol így a virtuális élet túlzottan sebezhetővé teszi őket. Olyan magánéleti problémák válnak akárki számára elérhetővé, amikről egy másik generáció (itt nem kell a negyvenes-ötvenes korosztályra gondolni, pusztán nyolc-tíz év különbségről beszélünk) esetében elképzelhetetlen, hogy egy szűk baráti, családi kört leszámítva bárki is tudjon. Természetesen a probléma többféle megközelítést igényel, azonban számomra tagadhatatlan és vitathatatlan tény, hogy a jelenség részben az érintett generáció, részben pedig az ezt ‘kinevelő’ társadalom számlájára írható.

Korunk tizenéves korosztálya sok esetben (tisztelet természetesen a kivételeknek) átlagos, ezidáig hétköznapinak tartott problémákat képes dramatizálni és túlreagálni, a helyzet azonban természetesen nem ilyen egyszerű, hiszen mindehhez szükséges egy ehhez asszisztáló, vagy épp a folyamatot ignoráló és észrevenni képtelen szülői, szociális háttér is. Nehéz erről a kérdéskörről aktuálpolitikai és egyéb állásfoglalás nélkül beszélni, oldalunk pedig semmiképp nem szeretne hasonló viták felületévé válni, így a további elemzéstől inkább el is tekintenék.

Száz szónak is egy a vége, meglehetősen felemás érzésekkel, enyhe szekpticizmussal vágtam bele a Cyberbully megtekintésébe, hiszen félő volt, hogy a készítők egy bizonyos szemszögből fogják tálalni az egyébként valós problémát, ám szerencsére nem teljesen erről van szó. A Cyberbully jóval inkább átemel elemeket a dokumentarista stílusból, így a meglehetősen rövid, kicsit több, mint egy órás játékidő afféle külső szemlélő nézőpontjából kíván bemutatni egy társadalmi jelenséget. Maisie Williams többek közt a Trónok Harcában már számos alkalommal megvillantotta kiváló színészi képességeit, és a nézőnek ezúttal sem kell csalatkoznia. Mindent összevetve a Cyberbully nem világmegváltó alkotás – bár őszintén kétlem, hogy az alkotóknak ez lett volna a célja – a maga nemében szórakoztató, érdekes darab, a téma iránt érdeklődőknek pedig kifejezetten ajánlott.

Aprócska kiegészítés a végére: a legjobb szándékkal hívom fel azok figyelmét, akik szeretnék megtekinteni a művet, hogy óvakodjanak a szinkronos verziótól, hacsak nem kívánnak a valaha méltán dicsért magyar szinkron újabb mélypontjának részesei lenni.  A fordító brillírozásának köszönhetően a szituációtól nevetségesen elütő, irreális szóhasználat (banyek, bakker, mihaszna) mellett olyan tragikomikus szófordulatokat is hallhatunk, mint a ‘viszlát, lotyóm’. Örömmel ajánlom ezt a verziót viszont azoknak, akik felteszik az örökbecsű kérdést, miszerint :miért nem nézel filmet szinkronosan? 

Értékelés: 6,5/10

(Absvrd)

           

Be the first to comment on "Cyberbully (2015) (Az internetes zaklató)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..