Hrabe Drakula (1971)

Nem ritkán lát az ember eredeti, csehszlovák (igen, jól hallottátok: csehszlovák!) horrorfilmet, így aztán amikor rábukkantam, nem is volt kérdéses, hogy a megtekintés mellett döntsek. Bár ez az Anna Procházková által rendezett nyolcvan perces fekete-fehér alkotás Bram Stoker világhírű regényéből készült, a csehszlovák televíziós költségvetésnek köszönhetően inkább egyfajta szolid díszletek közötti, félelmetesnek alig-alig nevezhető, kelet-európai korszellemet idéző, nagyobb tömegekhez szóló adaptáció.

A cselekmény nagy vonalakban megegyezik Bram Stoker regényével, ugyanis a film azt vette alapul, és csak néhány dolgot hagyott ki vagy változtatott meg. Aki tehát még nem olvasta a Drakulát, annak annyit elég tudni, hogy Jonathan Harker nevű ingatlanügynök a cége megbízásából a távoli Erdélybe utazik, ugyanis egy ottani uraság Londonban kíván birtokot vásárolni magának. Csakhogy üzleti útja hamar rémálommá fordul, majd miután hazatér, ott is a vérszívás egyértelmű jeleire bukkannak…

Filmünk első harmadában gyakorlatilag egy minimális kulisszák mögött játszódó kamaradrámát láthatunk, ahol Harker karaktere szép-lassan rájön, hogy kicsoda is valójában Drakula, majd egy hirtelen váltást követően – ezt egyébként egy némafilmeknél használatos ún. inzerttel, vagyis szöveges állóképpel oldották meg – már Londonban folytatódik a cselekmény, ahol a vámpír vérszívásának különféle mellékszereplők esnek áldozatul. A finálé előtt egy újabb váltást kapunk, ezúttal visszatérünk Erdélybe, ahol egyszer s mindenkorra végeznek a gaz gróffal.

Magára a színészi játékra nem lehet panasz, bár azért hozzátenném, hogy a kor divatjának megfelelő szakállas Drakulával sem gyakran találkozhatunk rémfilmekben. És ha már szóba hoztam a horror jelzőt, a szűk költségvetésből nem igazán jutott félelemkeltésre (atmoszféra-teremtésre), de a trükkök terén is kimerül az akkoriban előszeretettel alkalmazott ún. rávetítéses technikával. Mint amikor az egyre közelebb repülő denevért mutatják vagy Drakula három macájának fel és eltűnését. Néhány csálén álló szemfog, na meg a fokhagyma-füzérek jelzik, hogy itt mégiscsak vámpírral van dolgunk, de például a vérszívó-hierarchiában alul lévőknek még koporsófedél sem jut, csak úgy alszanak. Viszont az ártatlan falusi kisgyermekeket mint megcsapolandó jószágokat bemutató képsorok meglehetősen durvák, még ha csak többnyire utalás szintjén próbálják vázolni a kegyetlenséget.

A kimaradt részek nem is annyira tűnnek zavarónak, mint inkább az elnagyolt, suta vágások és a költségvetés hiánya miatt fellépő szűkös keret, viszont legalább a kísérőzene passzentosan illik hozzá. Aki egy kicsit ki szeretne lépni a modern kor unalomig ismételt (és mára teljesen hanyatlásnak indult) vámpirizmusából vagy csak szimplán kedvet érez egy kelet-európai retro-alkotás megtekintésére, az nyugodtan tehet vele egy próbát! Másnak meg legfeljebb közepes unalmas és gagyi lesz.

Értékelés: 6/10

eyescream

Be the first to comment on "Hrabe Drakula (1971)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..