Beyond the Sky (Encounter) (2018)

A 2018-as év finoman szólva sem mondható túl termékenynek és bőségesnek az ufós filmek iránt rajongók számára. A téma kedvelői egyébként sincsenek túlzottan elkényeztetve e téren, azonban az idei esztendő még sivárabbnak ígérkezik, így valódi kuriózumként tűnt fel a színpadon a Beyond The Sky névre hallgató produkció. 

Ahogyan azt a bevezetőben is írtam, az ufós téma a horror-sci-fi zsáner fekete bárányának számít mostanság, és az elmúlt néhány év felhozatalának tükrében, azt hiszem, kevesen tudnának ezzel az állítással szemben érdemi érveket megfogalmazni. Annak ellenére, hogy magáról a jelenségkörről tucatjával születnek -változó minőségű-dokumentumfilmek, az egyébként rengeteg potenciállal rendelkező témát valahogy nagy ívben elkerülik a rendezők; így -számomra érthetetlen módon- húsz-harminc ördögűzésre, démonra és szellemre jut egy-egy földönkívüli.

Sok esetben akkor sem vagyunk szerencsésnek mondható helyzetben, ha valami csoda folytán egyes filmkészítők az elmúlt pár esztendő trendjével szembemenve előveszik az ufós megközelítést, hiszen legtöbbször egy közhelyes, egyszer nézhető tucatfilmet kapunk. A téma rajongójaként bármennyire is fáj, de el kell ismerni, hogy a 2009-es nagy kedvenc, a Fourth Kind óta nem született olyan film, ami bármiféle újdonságot is képes volt belecsempészni az adott műbe. Mondani sem kell, hogy sorozatok terén sem fogunk egy esetleges felsorolás esetén a bőség zavarában attól tartani, hogy valamely nagy kedvencünket kihagytuk – az X-Akták, a Siberia és a The Colony kivételével ugyanis a sorozatgyártók is valami oknál nem túlzottan szeretnének ilyen jellegű produkcióval előrukkolni.

A hosszúra nyúlt, panaszkodással teli bevezető után lássuk, mit tartogat számunkra a Beyond The Sky. A történet középpontjában egy Chris Norton névre hallgató fiatal férfi áll, aki filmrendezőként úgy dönt, bebizonyítja, hogy a híres-hírhedt idegen-elrablásos beszámolók mögött jóval racionálisabb okok húzódnak annál, mint ahogyan azt az ufóhívők sejtik. (Egyeseknek akár ismerősen is hangozhat a sztori, hiszen az egyébként egész pofásra sikerült The Possession of Michael King is hasonló alappal dolgozik.)  Mi más lehetne ennek a legjobb módszere, mint olyan alanyokról készíteni dokumentumfilmet, akik maguk is azt állítják, valamiféle kapcsolatba kerültek már földönkívüliekkel.

Chris motivációja mögött holmi hétköznapi szkepticizmusnál többről van szó, hiszen némi személyes érintettségről beszélhetünk: édesapja megrögzötten állította, hogy édesanyjának rejtélyes eltűnése az idegenek számlájára írható. Chris egy barátjával közösen dolgozva hamarosan meg is találja a legkiválóbb alanyt művének kidolgozásához Emily személyében, aki nem kevesebbet állít, minthogy hét évente a földönkívüliek magukkal viszik egy kis időre. A lány úgy hiszi, hét, tizennégy és huszonegy éves korában történtek az incidensek, a néző pedig kitalálhatja: igen, a film cselekménye pár nappal Emily huszonnyolcadig születésnapja előtt veszi fel a vezérfonalat.

A Beyond The Sky készítői nem sokat köntörfalaztak, és úgy döntöttek, a szűk másfél órás játékidőbe belesűrítenek jónéhány olyan motívumot, amik az ufókutatás szerteágazó témakörének alappilléreinek számítanak. Ennek okán előkerülnek a klasszikus elrablásos történetek, a paleoasztronautika elmélete, titkos kormányprogramok, és persze az indiánok. A film vége felé igencsak konkrét magyarázatokat kapunk, a rendező nem szerette volna, hogy a néző agyalja ki, hogy vajon mi húzódhat a háttérben – ennek keretein belül egy teljesen lezárt történetet kapunk, így nekünk kell eldönteni, hogy vajon mennyire jó ötletnek bizonyult mindez. A színészi teljesítmény itt-ott döcögős, de bőven a tolerálhatatlan szint alatt marad, a viszonylag kiszámítható történet pedig bár klisés, de nem rontja jelentős mértékben az élményt. A készítők nem szerették volna túlvállalni magukat, így ennek köszönhetően a film sem akarja többnek láttatni magát, mint ami. Megemlítendő még, hogy a Beyond The Sky szerény költségvetése ellenére a CGI kifejezetten vállalhatónak mondható, ami a pluszpontok közé sorolható.

Összességében elmondható, hogy a Beyond The Sky ismételten a középszerű, tucatfilmek sorát erősíti a témán belül, de ennél láttunk már jóval rosszabb, és jóval nagyobb publicitást, valamint népszerűséget kapott produkciót. Egyszernézős, de fogyasztható, a maga nemében szórakoztató darab, UFO-elméleti gyorstalpaló kezdőknek.

Értékelés: 5/10

Kinek ajánljuk: Hardcore UFO-rajongóknak rutinfilm, kezdőknek érdekesség lehet.

(Absvrd)

           

3 Comments on "Beyond the Sky (Encounter) (2018)"

  1. Azért az Arrival hozott egy teljesen új emgközelítést, bár az nem horror…

    • Nem csak a horror témájára írtam, a film is, amiről a cikkben szó esik a sci-fi kategóriájába esik. Bár nem sorolnám a klasszikus értelemben vett ufós filmek közé, kétségtelen, hogy az Arrival-ban voltak jó húzások, és maga a film is jóra sikeredett.

  2. Részemről az Arrival hozta el azt, amit rég hiányolok, a valódi TUDOMÁNYOS-fantasztikus filmet. Az Annihilation erőltetten művészieskedő vagy az Interstellar fél-tudományos alapállása helyett egy talán kicsit szikár, de ízig-vérig hard SF.

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..