Pánikszoba (2002) (Panic Room)

Kifejezetten fel tud dobni, ha belefutok egy olyan thrillerbe, ami viszonylag kis erőfeszítéssel tud nagyot szólni, végig leköti a nézőt és a cselekmény mindenféle túlbonyolítás és felesleges sallang és giccs nélkül tart izgalomban. A ’2000-es évek elején szerencsére sikerült számos ilyen elvárásoknak megfelelő művet piacra dobni, egy közülük pedig nem más, mint a David Fincher rendezésének köszönhető Pánikszoba, amely nem csak csavaros sztorival kecsegtet minket, de nem egy kiváló színészt is felvonultat.

Az első percekben megismerjük a frissen elvált Meg Altman-t (Jodie Foster) és lányát, Sarah-t (Kristen Stewart), akik éppen a család széthullását próbálják kiheverni, ennek keretei között pedig sikeresen kiválasztják új otthonukat, ami már az első pillantásra is igen gyanúsnak tűnik. A négyszintes villa korábban egy milliomos tulajdonában állt, aki egy egész vagyont rejtett el a házban, ez pedig éppen elég ok arra, hogy Meg és Sarah ne legyenek sokáig biztonságban.

Éppen csak kezdenék megszokni új otthonukat, mikor is három elszánt férfi tör be az éjszaka kellős közepén, egyiküket pedig szorosabb szálak is fűzik a házhoz és a tetemes elrejtett összeghez. Ezen a ponton nyer értelmet filmünk címe, hiszen Meg, amint észleli, hogy idegenek járnak az otthonában, lányával együtt az ominózus pánikszobába menekülnek, amelyről már a ház vásárlásakor tudomást szereztek, ám nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Egyetlen hiba a tervben (mindkét fél részéről) az, hogy a milliós vagyon éppen ebben a szobában van elrejtve. Meg és Sarah nem hagyhatja el rejtekhelyüket, hiszen a felfegyverzett betörők bármikor végezhetnek velük, ők pedig nem tágítanak a pénz nélkül, még akkor sem, ha emberéletet követel az akció.

Az említett három rosszfiú egyikét nem más, mint Jared Leto alakítja, akire tulajdonképpen bármilyen szerepet osztottak eddig, megállta a helyét, azt azonban nem tudom nem megemlíteni, hogy (habár lehet, hogy csak számomra) egészen bizarr látványt nyújt, hogy megpróbálván kihangsúlyozni a sztereotíp gazember outfit-et, rádobtak egy fejrefont afroamerikai gengszter frizurát, ami abszolút idegen rajta. Maradék két betörőnk a jó és a rossz végletét hívatottak megtestesíteni; Raoul (Dwight Yoakam) az agresszív és kegyetlen fél, míg Burnham (Forest Whitaker) tolvaj létére jámbor és világosan kijelenti, hogy nem akarja bántani a szerencsétlenül járt családot. A pénz azonban nagy úr, de épp úgy a túlélés ösztöne is.

A Pánikszoba nem a legagyafúrtabb, legizgalmasabb sztori még a maga műfajában sem, de a feszültség kellő fenntartása és a színészek munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az átlagon felülemelkedjen és tizenhat év távlatából is odaszegezzen a képernyő elé. A thriller műfaj szerelmeseinek erősen ajánlott, továbbá bárkinek, aki egy szürkébb munkanap után valamennyi, de nem túl nagy dózisú izgalomra vágyna.

Értékelés: 8/10

(grey tabby)

            

Be the first to comment on "Pánikszoba (2002) (Panic Room)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..