Bram Stoker’s Way of the Vampire (2005)

Az Asylum stúdió mindig is híres volt rosszabbnál rosszabb alkotásairól, melyek között azonban sajnos még az átlagnál is igénytelenebb művek is előfordulnak. Ezen filmek közé tartozik a 2005-ben kiadott Way of the Vampire, mely a Dracula című remekmű írójának egy novelláját dolgozza fel, azonban annyira silány módon, hogy azt Bram Stoker biztosan letagadná.

Az 1800-as évek végén Abraham Van Helsing (Rhett Giles) és válogatott hadserege elindul, hogy megölje a vámpírok utolsó nagy hercegét, Dracula grófot. A küldetés sikeres, azonban kiderül, hogy a grófnak bizony egy fia született, ráadásul a doktor véletlenül egy vérszívóra bízta védtelen feleségét, így hazatérve kénytelen vele is végezni. Fájdalmában Van Helsing megesküszik, hogy addig nem távozik a világból, míg le nem győzi az utolsó vámpír herceget, így egy szerzetesrend halhatatlanná teszi. Napjainkban Van Helsingnek köszönhetően a vérszívók bujkálni kénytelenek, azonban egy sikeres vadászat után Dracula fia, Sebastien (Andreas Beckett) új erőre kap, és seregével Los Angeles lemészárlását tervezi. A városban dolgozó Van Helsingnek így egy újabb csapatot kell toboroznia, hogy végleg megállítsa a vámpírokat…

Az Asylum stúdió már rengetegszer bebizonyította, hogy élen jár a hulladékfilmek készítésében, és sajnos jelen cikkünk tárgya sem lóg ki ebből a sorból. A Way of the Vampire egy könnyen felejthető, lényegében egyetlen egy emlékezetes momentumot sem tartalmazó alkotás, mely talán jobb lett volna, ha meg sem születik. A történet sajnos nem vezet sehova, hiszen vagy az életunt és elkeseredett Van Helsinget láthatjuk, ahogy csapatát készíti fel a harcra, vagy az orgiázó és vadászó vámpírokat, akik viselkedése a mű végére már roppant idegesítővé válik. Igazából egyik szereplőnek sincs se célja, se terve, csupán a másik legyőzése és elpusztítása. A legjobban talán a főellenség, Sebastien dühített fel, aki elvileg magának Draculának a fia, azonban csak egy örökségén élő, elkényesztetett, gyenge ficsúr, mint a klasszikus amerikai filmekben a gazdag apák fiai. Rajta kívül a karakterek vagy túl vannak játszva, főleg a vámpírok esetén, vagy pedig semmi érzelem nem olvasható le az arcukról, tehát színészi játékról sajnos nem igen beszéhetünk.

Egyetlen pozitívumként talán annyit lehetne mondani a filmről, hogy a vérszívók nem fogják vissza magukat, fél Los Angeles az áldozatául esik vérfürdőjüknek, ráadásul maga a vámpírmítosz sincs meggyalázva, szemben rengeteg mai alkotással. Azonban ezen vérfürdők megvalósítása sincs a helyzet magaslatán, lényegében csupa-csupa B filmes megoldással találkozhatunk a műben.

Összességében a Way of the Vampire egy hatalmas csalódás volt, melyet nem ajánlok senkinek sem. Annyira eseménytelen és semmilyen volt, hogy  alig lehet mondani bármit is róla azon kívül, hogy unalmas. Ahogy egy nagyon kedves ismerősöm röviden és tömören összefoglalta kritikánk lényegét: Egy szar volt. Pont.

Értékelés: 3/10

Kele-man

Be the first to comment on "Bram Stoker’s Way of the Vampire (2005)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..