Serial Chillers VII: Dennis Rader, a BTK-gyilkos

btk dennis rader“Mi sorozatgyilkosos a fiaitok vagyunk, a férjeitek vagyunk, ott vagyunk mindenhol.” — mondta Ted Bundy a tárgyalásán, utalva arra a hátborzongató tényre, hogy a sorozatgyilkosok ugyanolyan emberek is lehetnek, mint mi. Ugyanúgy nézhetnek ki, képesek lehetnek ugyanolyan, látszólag nyugodt és kiegyensúlyozott családi életet élni, mint az átlag, miközben senki nem tud arról, hogy mi történik a fejükben. Rendszerint a “rendezett” kategóriába sorolt sorozatgyilkosok képesek különösen sokáig fenntartani a józan ész álarcát. Közülük is a csúcstartó Dennis Rader, a BTK-gyilkos, aki 1974 és 1999 között gyilkolt, majd egészen 2005-ig elkerülte a lebukást — mindeközben példás férj volt, két gyermek remek apja, megbízható munkaerő, és megbecsült tagja a helyi gyülekezetnek.

A tökéletes álca ellenére mégis voltak jelek, amik óvatosságra inthették az embereket. Dennis Rader 1945-ben született Kansasban, és bár nyugodt gyermekkora volt, már ekkor produkálta azokat a viselkedésmintákat, amik a sorozatgyilkosok előéletében rendszeresen visszatérő elemek. A családja visszaemlékezései és a saját vallomása szerint is állatokat kínzott és ölt meg gyermekkorában, majd hamarosan erőszakos szexuális élményekről kezdett fantáziálni, úgy mint kötözésről és kínzásról. Ekkoriban még nem élte ki ezeket a fantáziákat, csupán női fehérneműket lopott, amiket a fantáziálásai során viselt is. Annak egyelőre nincs nyoma, mi válthatta ki nála ezeket a fantáziákat, így megint feltehetjük a kérdést, hogy Dennis Rader vajon gonosznak született, vagy a körülmények tették gyilkossá?

Középiskola után beiratkozott főiskolára, de két félév után kibukott, ekkor belépett a hadseregbe. Több sorozatgyilkosnál láttuk már, hogy a szigorú szabályok mentén szerveződő katonaélet segített több-kevesebb ideig kordában tartani erőszakos ösztöneiket (Armin Meiwesnél is hasonló volt a helyzet), Dennis Radernek is egy viszonylag nyugodt időszakot jelentett ez. 1970-ben tért vissza Kansasbe, és feleségül vette Paula Dietz-t, újra főiskolára kezdett járni, emellett az ADT Security nevű cégnek dolgozott. Ez a vállalat biztonsági- és riasztórendszereket szerelt be az emberek otthonaiba, így Radernek volt alkalma megfigyelni, melyik ház mennyire védett a behatolás ellen, hol lehet kijátszani a biztonsági rendszereket. Ezalatt lassan kezdtek rajta elhatalmasodni a fantáziái, a megszállottja lett a gondolatoknak, így csak idő kérdése volt, mikor válik belőle az a sorozatgyilkos, akit ma ismerünk.

btk dennis rader

Kezdetben nőnek öltözött, és magáról készített olyan képeket, ahogy az áldozatait akarta látni

1974-ben tört el benne az utolsó gát is: miután több hétig figyelte őket, rajtaütött az öttagú tagú Otero-család otthonán. A szülőket és két gyermeküket több órányi kínzás után fojtotta meg. Amikor három gyanúsított, talán a nyilvánosságra vágyva, magára vállalta a gyilkosságokat, Rader egy levélben vallotta meg a tettét, részletes leírással az áldozatok szenvedéseiről, amit aztán a városi könyvtár egyik kötetébe rejtett azon év októberében. Majd értesítette a helyi televíziót, hogy hol találják a vallomást. Ebben a levélben nevezte magát BTK-gyilkosnak, ami a “megkötözni, megkínozni, megölni” szavak angol megfelelőinek rövidítése (bind, torture, kill).

Következő áldozata Kathryn Bright volt, akit tizenegy késszúrással ölt meg; valószínűleg azért tért el a modus operanditól, mert a lány bátyja a ráfogott fegyver ellenére sem engedelmeskedett, ami megzavarta Rader terveit. 1977-re visszatért bevált módszeréhez, és további két áldozatot szedett: Shirley Vian és Nancy Fox holttestét egyaránt megkötözve találták, testükön kínzás nyomaival, a halál oka mindkét esetben fulladás.

btk dennis rader shirley vian

Shirley Vian lábáról készült rendőrségi fotó

Mindeközben Dennis Radernek két gyermeke született, a helyi gyülekezeti tanács elnökévé választották, és cserkészcsoportokat vezetett. A munkahelyén is sikereket ért el — ami nem csoda, hiszen ha egy sorozatgyilkos jár szabadon a városban, többen vesznek riasztórendszereket az otthonukba. A vásárlói nem is sejtették, hogy épp az az ember szereli be a rendszert a házukba, akit kint akartak tartani vele.

1979-ben megpróbált megölni egy idősebb nőt, aki azonban nem akkor érkezett haza, amikor várta, így otthagyta a helyszínt. Ezután ismeretlen okból több éves szünetet tartott, míg 1985-ben a saját szomszédját ölte meg, és még két áldozatot szedett 1991-ig.

2004-ben, amikor a média az Otero-gyilkosságok évfordulóján újra foglalkozni kezdett az üggyel, Rader leveleket kezdett küldeni, amiben a rendőrséget gúnyolta, amiért még nem találták meg. Ezekben a levelekben minden gyilkosságot részletesen bevallott, elküldte a szuveníreket, például személyi okmányokat, amiket az áldozataitól vett el, illetve rajzokat a fantáziáiról. Az egyik levele elhelyezésekor biztonsági kamerák felvételeket készítettek az autójáról, így a rendőrség már tudta, hogy egy fekete Jeep Cherokee-t kell keresniük. Egy következő levelében rákérdezett a rendőrségnél, hogy a floppy-lemezeket vissza tudják-e követni — nekünk ma már nyilvánvaló, hogy ez mekkora hiba, de a rendőrség egy újságban közzétett válaszával meggyőzte Radert, hogy nyugodtan küldhet nekik floppy-n üzenetet.

Így amikor néhány nappal később legújabb üzenetében egy lila, 1,44 megabyte-os Memorex lemezt mellékelt a KSAS televíziónak, a nyomozóknak nem volt nehéz dolguk. A metaadatokból egyértelműen látszott, hogy a lutheránus templom számítógépéről származik a fájl, amin az utolsó szerkesztést a “Dennis” nevű felhasználó végezte. Mivel ez egyelőre csak közvetett bizonyítéknak számított, a nyomozók egy orvosi vizsgálat folyamán DNS-mintát szereztek Rader lányától, amit összehasonlítottak az Otero-gyilkosságok helyszínén annak idején begyűjtött mintával, és egyezést kaptak.

Rader eddigre le akart bukni, nem állt ellen a letartóztatásnak. Az első tárgyalásán nem szólalt meg, így a kirendelt védője hivatalból ártatlan vallomást adott be a nevében; a második tárgyaláson ezt beismerő vallomásra változtatta, és mindegyik gyilkosságát részletesen bevallotta. Állítása szerint a gyilkosságok leírhatatlan izgalmat okoztak neki; nem erőszakolta meg az áldozatait, nem a testük keltett benne szexuális vonzalmat, hanem a szenvedésük. Gyakran spontán elélvezett, miközben fojtogatta őket.

Dennis Radert, a BTK-gyilkost tízszeres életfogytiglanra ítélték, a mai napig magánzárkában van egy kansasi börtönben. A történet mégsem ért megnyugtató véget: Rader több, mint harminc évig képes volt fenntartani a józan ész álarcát, és ilyen borzalmas gyilkosságokat elkövetni anélkül, hogy bárki gyanakodott volna rá. Ha ő képes erre, hány sorozatgyilkos lehet ma a világon, akik a szomszédaik szemében épp olyan átlagosak, mint Rader volt?

 

BTK életét feldolgozták:

Filmek:

The hunt for the BTK killer (2005)

Good marriage

Mindhunter (2017-)

The Fall (2013-2016)

Zenék:

Suicide Commando: Bind, Torture, Kill

 

Annie és Smaragd Sárkány

Be the first to comment on "Serial Chillers VII: Dennis Rader, a BTK-gyilkos"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..