Passengers (2008) (109. utas)

Thriller rovatunk bővítése jegyében ezúttal a 2008-as évig nyúltunk vissza és előhalásztunk egy nem túlságosan agyonreklámozott, de annál említésre méltóbb alkotást; a 109. utast. Eredeti címén Passengers, tehát nem összekeverendő a Chris Pratt-féle 2016-os Passengers-szel, ebben a verzióban ugyanis Anne Hathaway és a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Patrick Wilson alakítják a kulcsszereplőket; Dr. Claire Summers-t, a fiatal és visszahúzódó pszichoterapeutát és Eric-et, aki egyike egy repülőgép-szerencsétlenség maroknyi túlélőinek. Eddig minden szokványos, de mi van akkor, ha a baleset körülményei nem tisztázódnak és mindenki más élményekről számol be a terápián?

Egy ilyen kaliberű tragédia után nem meglepő, ha az emberek szélsőségesen reagálnak és esetleg teljesen különböző benyomásokról, emlékekről számolnak be. Az egyik utas viselkedése azonban több, mint furcsa. Eric eleinte látszólag egyfajta euforikus állapotban van, ami betudható annak, hogy ezáltal egy új esélyként tekint az életre és jobban értékeli a kisebb-nagyobb dolgokat, hiszen egy hajszálon függött az élete. Claire elhívatott terapeuta lévén szeretne segíteni a túlélőknek, így egy csoportos foglalkozás keretein belül igyekszik rekonstruálni az esetet annak érdekében, hogy a résztvevők megfelelően tudják feldolgozni azt magukban.

A légitársaság állítása szerint a pilóta hibázott, tehát „csupán” emberi mulasztásról van szó, a túlélők egy része azonban egy, még a zuhanás előtti robbanásról számolnak be, ami ezt az állítást megcáfolhatja. Egy a lényeg: a rengeteg emberéletet követelő zuhanást igen is tisztázni kell, azonban ez egyáltalán nem olyan könnyű.  A rejtélyes körülmények között eltűnő túlélők, egy férfi, aki nem emlékszik még a nevére sem, csak a robbanásra, Eric, aki bármit tehet, a halál valahogy mégis kikerüli, Claire, aki a végletekig összezavarodik, de elszántan kutat az igazság után,a légitársaság, amely nem vonható felelősségre; talán sokkal többről van szó, mint egy baleset túlélőinek történetéről és ez nem egy egyszerű thriller egy katasztrófáról. Talán sokkal mélyebbre kell tekintenünk.

A 109. utas nem egy egekig magasztalt film, nem az, ami elsőként jut eszünkbe, ha ajánlani szeretnénk valamit, azonban véleményem szerint az átlagosan 5-6 ponttal illetett kritikákkal jócskán alábecsülik az értékét, így valószínűleg többen inkább elsiklanak felette ahelyett, hogy adnának egy esélyt a megtekintésére. Ha úgy érzed, hogy egy jó színészi gárda és egy csavaros, megható történet elég ahhoz, hogy lekössön és talán le is nyűgözzön másfél órára, akkor az ajánlásunk Neked szól.

Értékelés: 7,5/10

(grey tabby)

          

Be the first to comment on "Passengers (2008) (109. utas)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..