Son of Dracula (2009)

Már csak fergeteges címe miatt is érdekelt, hogy ennek az elvileg halhatatlan és messzemenően kultikus rémalaknak amúgy hogy lehet egyáltalán utódja, viszont Saleem Suma hindi rendezőt ez a kérdés láthatóan nem igazán foglalkoztatta. A meglehetősen sűrűn felbukkanó zenés-táncos jelenetek mellett inkább helyezte a hangsúlyt a döbbenetes, ezeréves számítógépes effektekre és a bárgyú műanyag bábu rémkedéseire, amivel aztán egy roppantul szórakoztató produkciót sikerült létrehozni az indiai hulladékfilmes szekcióban. 

Filmünk elejét nem igazán értem – mivel szintén eredeti hindi nyelven néztem meg -, csak annyit tudunk, hogy ez a Takul nevű főszereplő fazon autóval lányokat üt el mindenféle nyolcvanas évekbeli számítógépes effektek közben, ismétlődő módon, majd pedig otthonába látható teljesen úriemberként viselkedve. Közben be-bevágnak egy szőrös bigfoot-ra emlékeztető szobrot, ami roppant érdekfeszítő monológokat küld a hallgatóság felé – főleg ha érteném -, majd pedig különféle lányok lejtenek vidám (has)táncot és énekelnek – hol műfallal és vízeséssel, hol anélkül.

Takul egy Jézusra emlékeztető, háromágú szigonyt hurcolászó sámánnal ül le dumálni, majd egy újabb nőt hurcol be otthonába – aki miután szintén táncra perdül és énekel a szoba közepén -, aláveti magát a bigfoot-szobornak, és beleidéződik a címszereplő Son of Dracula. Miután a kis vérszívó kikel az anyjából (megszületik) elmegy ártatlan statisztákra vadászni.

Aztán jól telelakta magát, rátámad a sámán haverjára, aki az spontán kifújt orrából vörös korongokat lő rá, de az egy tűz-gyűrűben tovább szívja a haver vérét, miközben a szőrös bigfoot-szobor szeméből majdnem pontosan lézert ereget –  amúgy ez a jelenetsor a film második legjobb transzcendens-tetőpontja. A kis Drakula beszabadul a rendőrségre, lenyom pár zsernyákot reggelire, majd a maradékot levetkőzteti.

Ezután Takul egyetért a sámánnal, hogy túl messzire ment a kis szörnyike, és valamit csinálni kell. A fináléban – ami egyben a film átláthatatlanul zűrzavaros és mindenképpen ipari mértékű kábítószert kívánó trash-tetőpontja – Son of Dracula, a háromágú szigony lóbáló Jézus-sámán, a bigfoot-szobor meg még néhány csaj harcol vetített űr-háttér előtt, olyan epilepsziás rohamot előidéző villanások és lejárt szavatosságú számítógépes effektekkel  körítve, hogy öröm nézni. Már ha egyáltalán kibírjuk ez a kábé tíz percig tartó szemgyilkos agymosást.

Nem hazudok, hasonló élvezeti faktorral bír, mint a nemrégiben megtekintettem másik hindi borzalom, a Shaitani Dracula, de azért bőven akadnak különbségek. Míg ott a blődség és gagyiság legszembetűnőbb jelét egyértelműen a jelmezek és maszkok (illetve azok permanens hiánya) okozták, Ed Wood-i inkoherens vágásokkal és bődületes technikai malőrökkel, addig itt csak a szimpla röhejesség bűntette merült fel. No de a számítógépes effektek, na azok aztán itt vitték a prímet!

Olyan szinten borzalmasan elavultak és botrányosan bénák az egyes jeleneteknél használt eszközök, hogy bárki ember fia besír rajtuk! A fináléban meglehetősen túltolt hatásvadász puffogtatást pedig szemléltető eszközként kéne mutogatni egy alternatív (például bollywood-i) Michael Bay-féle blockbuster-készítő tanfolyamon.

A mulatságosan hülye jelmezek, és a tízpercenként jelentkező zenés-táncos betétek igazából nem annyira zavartak – ezeket speciel mindig áttekertem -, viszont a címszereplő megér egy misét! Drakula fia valójában egy papírmasé maszkkal ellátott baba, amit rendszerint ide-oda belógatnak vagy éppen valaki fogja a képkereten kívül, de néhány egész alakos jelenetnél egy konkrét embert bújtattak mögé. Megtekintését csak saját felelősségre!

Értékelés trash-skála szerint: 6/10

eyescream

     

Be the first to comment on "Son of Dracula (2009)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..