The First Purge (2018)

Tisztán emlékszem arra, amikor annak idején az első Purge-film előzetesét kézhez kaptuk. A véleményem szerint kiváló alapötletet felvető koncepciót ma, a múltba visszatekintve a Tanú című remekmű egyik híressé vált mondatával tudnám jellemezni – akkor még nem sejtettem. Akkor még nem sejtettem ugyanis, hogy a később franchise-ként terebélyesedő történet-kavalkád fokozatosan előrehaladva fog egyre mélyebbre süllyedni. Minden egyes új epizód esetén azonban felmerül a kérdés: végül sikerült-e valamelyest enyhíteni a csorbán, sikerült-e valahogy átbillenteni a képzeletbeli mérleg serpenyőjét. 

Miután a Purge-franchise készítői három részen keresztül ecsetelték a megtisztulás éjszakáinak borzalmait, idén úgy döntöttek, ideje egy előzményfilm keretein belül bemutatni, hogyan is vált az USA fiktív történelmében hagyománnyá ez a bizonyos esemény. A nem túl távoli jövőben járunk, amikor is az Egyesült Államok gazdaságát és társadalmát súlyos válsághelyzet taszítja az összeomlás szélére. A káoszt kihasználva az addigi kormányerőt a korábbi filmekből már ismert, Új Alapító Atyák (New Founding Fathers) néven futó formáció váltja, és kezdi el drasztikusan átformálni az USA politikai palettáját. Nyilvánvaló, hogy a rendezők nem gazdaságpolitikai gyorstalpalót szerettek volna kihozni a filmből, éppen ezért gyorsan rá is térünk a minket, nézőket érintő szegmensre, ami pedig nem más, mint a Megtisztulás Éjszakájának (purging) ötlete. A cselekmény idején még csupán afféle demo-verzióként futtatott elképzelést már ismerjük: egy éjszaka – pontosabban 12 óra – erejéig az állampolgároknak lehetőségük van elkövetni bármilyen bűncselekményt – beleértve természetesen a gyilkosságot is.

Mivel az újonnan hatalmon lévő erők nehezen tudják az emberek torkán lenyomni a sok kérdést felvető ötletet, éppen ezért egy kísérleti modellel kívánják szemléltetni, miért is lesz jó ez a jövőben az ország számára: a próba-tisztogatást a New York területén található Staten Island-re korlátozzák, az eseményeket pedig több száz szakértő, elemző, tudós figyeli, a nagy nyilvánossággal karöltve. A Megtisztulás Éjszakája mögött azonban vad, és aljas érdekek húzódnak; ahogyan a keresztes hadjáratok kiagyalói próbáltak az akkorra már hatalmas létszámúra duzzadt paraszti rétegtől megszabadulni, itt is úgy akarják az amerikai társadalom szintén tekintélyes elemszámmal rendelkező lecsúszott, szegény rétegét ritkítani. (Ezen a ponton inkább ne kezdjünk el játszani a matekkal, később ez lesz ugyanis a legkisebb gondunk.) Főhőseink a Purge legújabb részében ebből fakadóan a fent nevezett társadalmi kategóriából származnak, a bő másfél órás játékidő az ő szemszögükből hivatott az eseményeket bemutatni.

Amíg a Purge első és második része szimplán a remek lehetőségeket elszalasztott, egyszernézős kategóriába esett, a harmadik résszel elkezdődött valami, ami egy külön dimenzióba – helyesebben mondva mélységbe – helyezte a bőven jobb sorsra érdemes koncepciót. Ebben az esetben a készítők ugyanis olyan profán és bárgyú módon próbálták politikai nézeteiket kifejezni, hogy a nézőben – azt hiszem, világnézettől és pártállástól függetlenül – jó eséllyel erősen kezdhetett dolgozni a már jól ismert szekunder szégyenérzet. Sajnálatos módon nincs ez másképpen a The Purge új epizódjában sem. Amíg az előd a 2016-os amerikai elnökválasztások különös analógiájaként működött, a negyedik részben egy általánosan demagóg, fekete-fehér világképet kapunk. A The First Purge fejfájdítóan leegyszerűsített és kisarkított példákkal vagdalkozik, és egy olyan világot vázol fel, amiben rendkívül szimplán lehet csoportokra osztani az embereket. Léteznek főhőseink, a jó emberek – ők feketék és latinok, akiket az élet ugyan meggyötört, és lehetnek bár drogdílerek, fegyvercsempészek, vagy épp hétköznapi emberek, egy közös bennük: a szívük a helyén van. Az ő ellenpólusukat képzik a gonoszok – ezt a csoportot alkotják a velejéig romlott fehérek, valamint azok a megtévedt, eltérő bőrszínű egyének, akiket előbbiek bábként használnak fel sátáni céljaik megvalósításához.

A már elsőre is primitívnek hangzó felvetést hasonló módszerekkel tálalják. Dollárezrekbe kerülő öltönyben sunyin mosolygó fehér politikusok, az őket szolgalelkűen kiszolgáló tudósok, a számítógépek előtt robotként pötyögő ázsiaiak. A privát, felbérelt, szőkekékszemű, olykor idegenajkú (értsd: o r o s z) zsoldosok Ku Klux Klan-jelmezben csapnak össze a Mortal Kombat főhőseit megszégyenítő képességekkel rendelkező, mindkét kezükben AK-t lobogtató , és még így is hajszálpontosan célzó utcai bűnözőkkel, akik egy fél éjjel leforgása alatt lokálpatriótákká változnak. Ha mindez trash-rovatunk egyik darabjában fordulna elő, semmi gond nem lenne, de sajnálatos módon a készítők itt bizony ezt TÉNYLEG komolyan gondolják. Agyzsibbasztó közhelyek, nevetséges felvetések, furmányosnak álcázott, de valójában faék egyszerűségű történetvezetés, és rengeteg lövöldözés.

A Purge fiktív világában játszódó filmek tele lehetnének egyéni sorsokat bemutató elemekkel, társadalmi-morális kérdéseket feszegető témákkal, az emberi természet és psziché működését, milyenségét boncolgató sztorikkal, de nem. Sajnálatos módon ettől a koncepciótól az első rész óta fokozatosan távolodunk, és úgy tűnik, a franchise már a menthetetlen kategóriába került át.

Értékelés: 2/10

(Absvrd)

           

Be the first to comment on "The First Purge (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..