Bells of Innocence (2003) (Démoni harangok)

Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy konkrétan hány évembe került, mire ezen a Chuck Norris nevével fémjelzett “horrorfilmen” sikerült átrágnom magam. Már legalább főiskolás korom óta (ami vagy kb. tíz éve lehetett) ott honolt a megnézendő művek egyre gyarapodó listáján, de valahogy mindig bejött elé egy-egy olyan tétel, amit sokkal szórakoztatóbbnak gondoltam. Nem véletlenül.

Történet szerint három merőben vallásos barát egy mexikói kisvárosba tart, hogy ott hirdessék a Bibliát, de repülőgépük lezuhan. Szerencsésen túlélik a balesetet, és egy Ceres nevű kisvárosban próbálják addig kihúzni, amíg értük nem jönnek. Csakhogy a helyiek elég fura és mogorva fazonok, még kezet fogni sem hajlandóak, egyedül egy Matthew nevű lovas siet segítségükre. Ahogy telik az idő egyre inkább veszélyben érzik magukat, de főleg a település ártatlan gyermekeit…

Kezdjük ott, hogy habár mindenhol horror szócska alatt szerepe a mű (még az imdb-n is oda lett kategorizálva), én nem érzem többnek, mint egy fenyegető atmoszférával operáló, vallásos indíttatású thriller. Az is elég nyilvánvaló, hogy a hosszú hajú védőangyalt megformáló Chuck Norris szerepe szinte elhanyagolható a történetben, mégis jól mutat a film neve mellett. Walker egy horrorfilmben?!, Na ezt feltétlenül meg kell nézni – vizsgázott jelesre a marketinggépezet.

Viccet félretéve a Chuck Norris, és fiát Mike Norrist is egyaránt szerepeltető produkció hozza az Isten háta mögötti, rejtélyes kisvárosi sztereotípiákkal kapcsolatos elvárásokat, és végig úgy tesz, mintha az egész nem lenne más, mint egy purgatóriumban játszódó (megfelelő erkölcsi tanulsággal záródó) tanmese. Azonban a jó vs. gonosz párharcából kibontakozó didaktikus vallási megmondásokkal a végén olyan szintű zagyvaságot és káoszt teremt, amin egyszerűen képtelenség kiigazodni – vagy legalábbis helyre rakni a látottak után zsibbadó agyunkat.

Ezenkívül, félelemkeltésből is megbukott. Persze akadnak földből előcammogó, zsákfejű gyermekrabló entitások (démonok lennének?), esetenként pedig a villogó szemeket meresztő főgenya szór villámokat szegény főszereplőkre, akik ilyenkor mintha csak egy rajzfilmes X-RAY felirat gyanánt látnák viszont saját csontvázukat. A kietlen tájon – gyakorlatilag majdnem végig külső helyszíneket használtak – játszódó filléres jelenetekhez szerződtetett bamba arcú statisztákat látva megváltást jelent egy-egy előbbiekben már vázolt gagyi CGI-mutatvány, de a film végére engem igazából már csak a többször beharangozott pávás vicc érdekelt. Pontosabban csak érdekelt volna, mivelhogy az egyáltalán nem hangzik el egészben. Kár érte. Lehet, hogy legalább ezen szórakoztam volna.

Értékelés: 4/10

eyescream

      

Be the first to comment on "Bells of Innocence (2003) (Démoni harangok)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..