Aquaman (2018)

A napokban érkezett a mozikba a DC Comics legújabb filmje, mely (immáron sokadjára) megpróbálja helyére állítani a képregénykiadó filmes univerzumának hírnevét. Eme igencsak nehéznek tűnő feladatot ezúttal az egyik legjobban lenézett szuperhős, a tengerek ura és Atlantisz királya, Aquaman kapta, aki a filmtörténelemben először kapott egyedül egy egész estés mozifilmet. James Wan, a Fűrész és Démonok között univerzumok atyjának alkotásán függött tehát, mennyi ideig lehet még folytatni a DC filmes világát, melyet időközben egyre többen hagynak ott a főbb szereplők közül.

Arthur Curry (Jason Momoa) két világ szülötte: míg édesapja egy egyszerű világítótorony őre, addig édesanyja Atlantisz királynője volt. Arthur így mindig is a szárazföld és a tenger között élte életét, azonban szíve inkább az emberekhez húzott, akik hamarosan az Aquaman nevű szuperhősként kezdték ismerni. Miután az Igazság Ligájával megmentették a Földet Steppenwolf seregeitől, Arthur visszavonultan élve segíti tovább a rászorulókat, míg egy nap kiderül: mostohaöccse, Orm (Patrick Wilson) sereget gyűjt, hogy leigázhassa a tengereket szennyező szárzaföldieket. Aquamannek így meg kell szereznie Atlantisz trónját, hogy megakadályozhassa a népírtást, azonban ehhez egy mesebeli szigonyt kell megszereznie, melynek helyét a történelem kezdete óta senki sem ismeri…

A DC Comics filmes univerzuma mostanság igen komoly változásokon megy át: kilépett mind a Superman-t alakító Henry Cavill mint pedig a Gotham-i denevért megjelenítő Ben Affleck is a projectből, ráadásul a nagy sietségben, hogy utol érjék riválisukat, a Marvel-t, nem igazán látszik, milyen cél felé is tartanának a filmek. Így nagy nyomás volt legújabb alkotásukon, az Aquaman-en, hiszen kritikailag eddig egyetlen alkotás, a szintén egyetlen szuperhőst bemutató Wonder Woman volt elfogadható. Arthur Curry kalandja, habár az Igazság Ligája után játszódik, egy újabb eredettörténet lett, melynek végre sikerült megállnia a saját lábán. A mű remekül használja ki Aquaman, a  sokszor nevetség tárgyává váló karakterét, például a képességét, hogy beszél a tengeri élőlényekkel, mely végül a az alkotás egyik fő elemévé válik. Eredettörténet létéhez hűen igen gazdagon és változatosan mutatja be a tenger felszíne alatt húzódó világot, mely rendkívül színes lett és izgalmas küzdelmek helyszínévé válik, lényegében újraértelmezték a tengeri csata kifejezést.

Mindezek mellett a filmnek egy igen komoly mondanivalója van: nem csak hogy utal arra, hogy ha léteznének a tenger alatt ilyen fejlett civilizációk, valószínűleg nem néznék jó szemmel azt, hogy csak úgy szennyezzük élővilágukat, hanem ezt a természetvédelmi mondanivalót a film konfliktusává és a főellenség motivációjává emeli, ezzel folyamatosan emlékeztetve a nézőt a szörnyű valóságra. Az ember sajnos nem képes abba belegondolni, hogy mennyire képes a körülötte lévő környezetet szennyezni és pusztítani, köztük a tengerek gazdag élővilágát, akik már annyit szenvedtek az embertől. A mű ezen ponton valamilyen szinten párhuzamba állítható a szintén idén bemutatott Fekete Párduc című Marvel alkotással: abban a filmben is egy fejlett civilizáció uralkodója lett a főellenség, kinek céljai a valóságban teljesen ésszerűek és népe érdekében fontosak. Ebben a műben azonban végül, szemben a rivális cég filmjével, ahol a főhős rájött, hogy nemezisének valahol igaza volt, Aquaman természetesen nem támadja meg végül a szárazföldet, de kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben a  hős végül átveszi-e testvére azon eszméjét, hogy a vízi élővilágot meg kell menteni az embertől.

Az Aquaman természetesen nem hibátlan: kissé banális és mesébe illő története mellett sajnos maga a színészi játék sem kiemelkedő, ráadásul helyenként túlzottan is giccsessé válik. Mindezek mellett legnagyobb szívfájdalmam volt látni azt, hogy a főhős egyik örök ellensége, Black Manta igencsak kevés időt és egy viszonylag primitív eredetsztorit kapott, úgy tűnik a DC ebbe a filmbe is próbálta belesűríteni az összes, szuperhősre jellemző eseményt és karaktert, ami a képregényekben jellemzi.

Összességében az Aquaman egy szórakoztató, könnyed alkotássá sikerült, amely megváltani ugyan nem fogja a DC univerzumot, azonban kellemes két órát ajándékoz a nézőknek. Hogy hogyan folytatódik a karakter sorsa, sajnos nem látni előre, viszont nagy kár lenne érte, hiszen egy vicces és izgalmas szuperhős kalandját izgulhatja át az ember a moziban.

Értékelés: 7/10

Kele-man

Be the first to comment on "Aquaman (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..