Bird box (2018)

Évekkel ezelőtt Josh Malerman gondolt egyet és zenészi karrierjét feldobva könyvet kezdett írni. Ebből lett a posztapokaliptikus horror, a Madarak a dobozban (KATT a cikkre), amit nemcsak a kritikusok, de az olvasók is szerettek. Számomra az egyik legkedvesebb horror regény amit valaha olvastam. Nagyszerű atmoszférával, pörgős cselekménnyel, érdekes témájával és hátborzongató jelenetek sokaságával szögezi le az olvasót. Kíváncsian vártam, hogy regény tapasztalt sajátos borzongást a Netflix vajon, hogy lesz képes filmvászonra vinni. Nos, az eredmény alant olvasható.

Történetünk főszereplője Malorie (Sandra Bullock) akinek már igencsak kerek a pocakja, hiszen várandós, nővérével Sarah-val (Sarah Paulson) él együtt, közösen tervezgetve a kismama jövőjét. Ám ez a jövő igen képlékeny, hiszen a híradásokból szörnyű dolgok jutnak el hozzájuk, ki tudja mit hoz ez a jövő. A világ egyre több országában, különös öngyilkosság sorozatok ütik fel a fejüket, a kormányok pedig tehetetlenül állnak az egyre több halálos áldozatot követelő események előtt. A baj végül beüt az Egyesült Államokban is és Malorie egy csapat idegennel összezárva találja magát, miközben az utcákat borzalmas lények róják, kikre ha ránéz az ember, azonnal öngyilkosságot hajt végre. Egy ilyen világban, ahol az ember életbemaradása érdekében, vakon lép ki a házból, vajon mi vár egy terhes nőre?

Az eredeti regény tökéletesen körülírta azt a fajta rettegést, amit a “láthatatlan” fenyegetést jelentett. Az olvasó a szereplők különféle érzékein keresztül (hallás, szaglás, érintés) tapasztalta meg a házon kívüli világot, ami így eszméletlenül jó hangulatot teremtett és újszerű borzongást kínált. El nem tudtam képzelni, hogy egy film, ami képi világgal operál, pont azzal aminek elvételére alapszik a sztori, hogy fogja tudni azt visszaadni amit a könyv nyújtott.

Nos, sehogy. A készítők tudták, hogy azt a fajta hangulatot ami regényben működött, filmvászonra nem lehet felvinni. Bár a Bird box, néhol próbálkozik kamerára zsákot húzó jelenetekkel, ezzel imitálva a vakság érzetét, de ezek inkább lettek zavaró képsorok, mint ténylegesen feszültség keltők, így nem is nagyon erőltették őket. Inkább próbáltak a maguk módján egy saját atmoszférát létrehozni, ami felemásra sikeredett. Vannak jelenetek, ahol szépen átjön a posztapokaliptikus sztori sajátos érzete, amikor szereplőink vakon járják a kihalt utcákat, épületek, üres boltokat után kutatva, a világot pedig lassan visszaveszi a természet. De borzongást mint olyan, szinte alig kapunk, hiszen az erre szánt jelenetek legtöbbje – egy két részt leszámítva – kimerül az elsötétített ablak mögött elsuhanó árny, különös hangok, az ismeretlen fenyegetéstől mozgó bokrok tucatjeleneteiben, amik bár hozzák a várt szintet, de semmi többet nem nyújtanak annál, mint amit kaphatna a néző. Az idei év hasonló posztapokaliptikus filmje, a Hang nélkül hozott némi egyediséget magával, a teljes csendben élő család mindennapi életével, hogyan próbálnak túlélni egy olyan világban ahol nem csaphatnak semmilyen zajt, addig a Bird box meg sem próbálkozik azzal, hogy a középszerűségből kiemelkedve egyfajta életet vigyen a filmbe. Míg a regényben a külvilágot nem látó emberek túlélésének mindennapja szépen le volt vezetve, miközben egyfajta családi közösséget hoztak létre maguk között, addig ez itt fel sem tűnik. Malorie és újdonsólt barátja Tom karakterét leszámítva, a szereplőink csak úgy lógnak egymás mellett és a főszereplő körül, a közösség és egy létrehozott túlélési mehanizmus mindennemű érzete nélkül, miközben olykor elénk vetnek egy-két izgalmasabb jelenetet, hogy történjen is valami. Az egész olyan élettelenül, sterilen hat. Holott számtalan jelenetet lehetett volna átemelni a regényből, és ezáltal egy ügyes forgatókönyvíró és rendező párossal életet lehetett volna vinni a házban túlélő ember életébe. De persze a film nem áll meg ennyiben, hiszen a végére azért szépen felpörögnek az események és az ember el is felejti a műanyag közösséget. A film lezárása végül hű lett az eredetihez, nem akart többet adni nála, így egy kerek, egész, lezárt sztorit kapunk, ami még is meghagyja a sztoriban rejlő lehetőséget egy esetleges folytatásra.

Sandra Bullock és B kategóriás színész társai igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni abból amit kaptak, így rájuk nem is lehet panasz, és a gyerek színészekre se lehet rossz szavunk, bár a filmben nemigazán volt funkcionalitásuk, a néző aggodalmának növelésén kívül. Sajnos őket érthetetlenül bénán emelték át a regényből, hiszen ott nagyon fontos szerep jutott nekik, és nem csak koloncként cipelt személyeknek tűntek.

A Bird box film változata sejtettem, hogy nem fogja azt az kimagasló élményt nyújtani mint a regény változat, és végül egy egyszeri tisztességes iparos munkát kaptam, egy sokadik posztapokaliptikus thriller, csipetnyi egyediséggel (ami kétmaréknyi is lehetett volna), se többet se kevesebbet. De ennek ellenére se mondanám rossz filmnek, hiszen nem az, igenis élvezhető, de ezt sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. Egy könnyed, szombat esti szórakozásnak elmegy.

Értékelés: 7/10

Kinek ajánljuk: Azok számára akik nem olvasták a könyvet, és szeretik a posztapokaliptikus sztorikat.

wooltur

Be the first to comment on "Bird box (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..