Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai (szerk. John Joseph Adams) (2015)

Joggal merülhet fel a kérdés a Kedves Olvasóban, hogy mit keres egy horror és science-fiction tematikával foglalkozó oldalon egy Sherlock Holmes nyomozásairól szóló novelláskötet, ami egyébként a legjobb esetben is „csak” krimi – az meg ugye nem igazán a mi asztalunk. Csakhogy (és itt jön a csavar!) ezek a történetek nem szükségszerűen azok az említett műfajba tartozó bűnügyi történetek, amiket már megszokhattunk. Olvashatunk párhuzamos dimenziókról, idegen lényekről, gabonakörökről, szellemekről, dinoszauruszokról, és persze Cthulhu-mondakör sem maradhat ki, mindezt pedig olyan szerzők tolmácsolásában, mint Stephen King, Neil Gaiman, Anthony Burgess vagy Stephen Baxter. Na, ugye hogy egyből másként áll a helyzet?!

Az Ad Astra kiadó közel hétszáz (!) oldalra rúgó, igen csak vastag kötetében huszonnyolc szerző ugyanannyi novellája kapott helyet, de majdnem mindegyik hommage-műben közös, hogy a Sir Arthur Conan Doyle munkásságát – ilyen vagy olyan módon – megpróbálták az eredetinél egy fokkal, ha lehet úgy mondani, tágabban vagy inkább elrugaszkodottabb módon értelmezni.

Előszó helyett Christopher Roden Elsőrangú Sherlockiána című – ha lehet így neveznem – gyorstalpalóját kapjuk, amelyben röviden összefoglalja mindazt, amit a Sherlock-univerzumról illik tudni, vagy legalábbis a klasszikus értelemben vett, Sir Arthur Connan Doyle-féléről. Merthogy ebben a harminc év terméséből szemezgető 28 (!) novellában Murphy első számú (alap)törvényére hivatkozva bizony m i n d e n  m e g t ö r t é n h e t. És ahogy látjátok, meg is fog.

Rögtön elsőként, Stephen King Rémálmok és lidércek című novelláskötetében is megjelent A doktor esete következik, amely bár semmi extrát nem mutat fel azon kívül, hogy a Mester írta, mégis egy furmányos bűnügy megoldásáról rántja le a leplet, és így szórakoztat. Néhány hasonlóval egyébként még találkozhatunk a későbbiek során. A történetekben jellemzően feltűnik még Holmes főellensége, Moriarty professzor, testvére, Mycroft vagy például szerelme, Irene Adler, esetleg Lestrade felügyelő, de akad olyan is, amikor Holmes bejárónője válik a főszereplővé (Laurie R. King Mrs. Hudson esete).

Továbbá, számos műben kaptak helyet Sherlock és Wattson mellett a viktoriánus Anglia egyéb kortárs hírességei. Hasfelmetsző Jack például két novellában is előkerül (Tim Lebbon: Ezerarcú rettenet, illetve Geoffrey A. Landis: A darazsak egyedülálló szokásai); ráadásul külön öröm, hogy a whitechapel-i mészáros – brutális tettei fiktív magyarázataként – mindkettőben valamiféle földönkívüli entitás alakját ölti magára. Megjelenik még H. G. Wells, ő szintén két műben teszi tiszteletét: az előbb már említett A darazsak egyedülálló szokásai-ban, illetve Stephen Baxter: Kaland a gravitációmódosítóval), valamint az Alíz csodaországban szerzője, Lewis Caroll karakterét szintén beleszőtték az egyik történetbe (Tony Pi: Az akasztás dinamikája) kevéssé ismert eredeti nevével együtt (Charles Lutwidge Dodgson), roppant autentikus módon. És ha ez még mindig nem lenne elég a „sztárparádéból”, maga a nagy Sir Arthur Connan Doyle (Vonda N. McIntyre: A mezőegyenletek esete) is előlép, akit hiszékeny természete miatt alaposan megvezetnek a gabonakörökkel. (Naivitása sajnos nem fikció; bizonyított tény, hogy a valóságban többször is rászedték hasonló balgaságokkal.) Egymásik műben pedig pont az ő halálát kell kinyomozni (Tony Pi: Az akasztás dinamikája)

Persze különféle rejtélyes, hihetetlen vagy éppen misztikus, rémületes, tudományos-fantasztikus témában sincs hiány: párhuzamos dimenziók (Bradley H. Sinor: A másik detektív), múmia (H. Paul Jeffers: A Múmia átka), kísértetek (Peter Tremayne: Tullyfane Abbey kísértete), dinoszauruszok (Dominic Green: Az elveszett világ) vagy éppen kalózok (Rob Rogers: Devil’s Cape kalózai). Többek között találkozhatunk elátkozott házzal (Barbara Roden: Mert közel van vesztük napja), népi hiedelmekkel (Sharyn McCrumb: A Fehér Ló völgye) vagy a Fermi-paradoxonnal, vagyis a földönkívüli civilizációk becsült valószínűsége és az arra vonatkozó bizonyítékok ellentmondásának elgondolásával (Robert J. Sawyer: Maga is lát mindent, csak nem figyeli meg).

De a Chtulhu-mítosz egyes jellemző elemei is több műben képviseltetik magukat (Darrell Schweitzer: Kaland a halálmással, illetve Barbara Hambly: Az antikvárius unokahúga). Sőt, a modern fantasy mestere Neil Gaiman Smaragdszín tanulmány című írásában úgy képzeli el, hogy a világot jelenleg is a H.P. Lovecraft által megteremtett Nagy Öregek uralják, és ebben a közegben történik gyilkosság, aminek kinyomozása nem tűr halasztást!  Szóval, ahogy látjátok, elég sokszínűre sikerült a merítés.

És, hogy valami azért ragadjon ránk két elbeszélés között, az adott írások előtt röviden bemutatják a szerzőt és munkásságát, illetve az adott művel kapcsolatban nyújtanak némi felvilágosítást vagy adekvát információt az olvasónak. Kötetünk tehát egy igazán odaadó, emellett pedig roppant igényes és szórakoztató, határtalan tisztelgés Sir Arthur Connan Doyle klasszikus alakja előtt, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kicsit is szimpatizál a Baker Street 221/B alatt lakó pipázó, és hegedűn játsszó úriemberrel! Mert ez ugye elemi dolog, kedves Watson?!

Értékelés: 10/10

eyescream

Be the first to comment on "Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai (szerk. John Joseph Adams) (2015)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..