Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton (Stalker)

A Piknik az árokparton kalandos utat járt be, mire az egyszeri olvasó a kezébe foghatta. A Sztrugackij testvérek művét csak nagyon vonakodva akarták kiadni hazájában, Oroszországban. Többször is vissza dobták komoly átírási utasításokkal, és végül évek hosszas huzavonája után is csak erős cenzúrával jelenhetett meg. A sikert azonban végül nem hazájában, hanem nyugaton érte el, ahol azóta sci-fi alapműként tekintenek rá. Hazánkban legutoljára a Galaktika kiadó jelentette meg, méghozzá az eredeti cenzúrázatlan változatot. A kiadvány ráadásként nemcsak, hogy a híres Tarkovszkij féle filmváltozat forgatókönyvét tartalmazza, de egy kisebb leírás is található a végén, mely érdekesség képpen körülírja a regény megjelenésének kálváriáját.

A történet szerint a Föld hat különböző pontját váratlanul idegenek jelentek meg. A Látogatás két napig tartott, és ez idő alatt semmilyen kapcsolatot nem létesítettek velünk. Majd ahogy jöttek, úgy tűntek is el, hátrahagyva az úgynevezett Zónákat, ahol nem e világi törvények uralkodnak, és azok közül kik beléptek, csak nagyon kevesen tértek vissza élve. A kormányok körülkerítették a Zónákat és teljes tilalmat rendeltek el azok érintkezésével, kivéve a saját tudósaikat. A Látogatás óta évek teltek el, s az emberi kíváncsiság, leleményesség, kalandvágy és haszonszerzési remény létrehozta a Stalkereket. Vakmerő egyéneket, akik lopva osonnak be a Zónába és vagy megbízásra, vagy saját szakállukra térképezik fel azt, esetleg csennek el dolgokat. Főszereplőnk Red is egy Stalker, méghozzá az egyik legkiválóbb. Saját szakállára dolgozik míg bajba nem kerül, és örökre felhagy a Zóna kifosztásával. Ám évekkel később családja kilátástalan helyzetbe kerül, így végül kénytelen elvállalni egy örültnek látszó, öngyilkos küldetést a Zóna szívébe.

A Piknik az árokparton nem egy akcióorientált, eseménydús sci-fi. Nem látványos jelenetekkel vagy szívbemarkoló emberi sorsokkal próbálja elvinni a hátán a művet. Itt a lényeg a Zónán van, annak sejtelmes, nyomasztó hangulatán, felfoghatatlan misztikumán és a kérdések sokaságán amit maga után hordoz. Vajon mik is valójában a Zónák? Mit rejtenek magukban? Miért vannak itt és mit kezdhet vele az emberiség? Van e egyáltalán céljuk? Az írópáros ügyesen játszik az emberi kíváncsisággal, ahogy egyre jobban megismerjük a Zónát, úgy bukkan föl egyre több kérdés, és egyre több mindent akarunk megtudni a Zónáról, ezért a cselekmény folyamatosan hajtja előre az olvasót regényben. Mindeközben lassan kibontjuk magunk előtt és megértjük a könyv címének már-már lovecrafti ihletésűnek ható jelentését, ezzel egyfajta görbetükröt mutatva az emberiség felsőbbrendű hitének.

Hiszen a Piknik az árokparton jelentésében a látogatók szemében, mi az emberek olyan vagyunk, mint számunkra a minket körülvevő élővilág. Az ember a Föld ura, minden élőlény felett álló, ezért önmagát felsőbbrendűnek képzelő teremtmény. Tudunk az élővilág létezéséről amivel osztozunk, de nem foglalkozunk vele, hiszen nem tartjuk magunkkal egyenrangúnak, így hát még is kit érdekel, ha az árokparton hagyott szemetünket megtalálja pár állatka, akik nem tudják mire vélni azt amire leltek. Ezt a szemléletet fordította ellenünk az írópáros, ahol az idegenek a felsőbbrendűek, és mi vagyunk a levegőnek nézett állati faj, akiknek lehet csak egyszerű szemetet dobáltak le, hiszen kit érdekelnek, de mi még ezeket sem vagyunk képesek megérteni. Hiszen a világegyetem szintjén nézve, mi csak ostoba állatok vagyunk.

Mindezt a regény teszi négy nagy fejezetben, ahol a főszereplőn kívül más stalkereket, tudósokat, és a Zóna körül élő civilizációt ismerhetjük meg, hogy miként alakult át a társadalmi élet, egy ilyen jelenség közelében. A karakterek Redet leszámítva talán kicsit egysíkúak lettek, nem éreztem őket olyan mélynek mint a főszereplőnket. Emellett pedig a narráció is kissé érdes lett. A mondatok nyersek, a párbeszédek olykor túl lényegre törőek, az egész fogalmazás számomra olyan durva volt, nem letisztult. Lehet ez csak a fordító sajátossága, de lehet az írópáros írt így, a lényeg viszont az, hogy ez egy picit zavaró tényező. Ahogy az is, hogy szerintem a regény túlságosan sokat foglalkozik az emberi drámával, a karakterekkel és a vártnál kevesebbet magával a Zónával, ami ezerszer érdekesebb a többi szálnál és tulajdonképpen az viszi el a hátán a művet.

Talán éppen ezért van az, hogy számtalan kérdés maradt megválaszolatlan mire letettem a könyvet. Az írók rengeteg mindent meghagytak az olvasóknak, akik saját fantáziájukra bízva fejthetik meg az egyes dolgok jelentését. Apropó megfejtések és jelentések. Akárhogy csűrtem csavartam, én a magam részéről nem igazán találtam semmi olyat a Sztrugackij testvérek művében, ami valamilyen oknál fogva anno ilyen erős cenzúrát, hisztériát váltott ki a szovjeteknél. Szerintem ilyen téren erősen nagyobb a füstje a könyvnek, mint a lángja, de talán pont ez a negatív reklám adta meg azt a pikantériáját a műnek, ami miatt még többen fogták a kezükbe, és ami miatt eleinte elhíresült.

A Piknik az árokparton, avagy a Stalker egy meghatározó mű a sci-fi irodalomban. Számtalan modern alkotásra volt és van hatással a mai napig. Talán kicsit nagyobb a szenzáció körülötte, mint amit a valós tartalmon elbír, de tény, hogy érdekes gondolatokat vegyít egy nagyszerű atmoszférával megáldott történetben

Értékelés: 9/10

Kinek ajánljuk: Minden sci-fi rajongónak, és azoknak akiket érdekel egy felfoghatatlan Zóna rejtelmei.

wooltur

A könyvért köszönet a Metropolis Médiának, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni a könyvet. 

Be the first to comment on "Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Piknik az árokparton (Stalker)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..