Abbott and Costello Meet Frankenstein (1948)

Mikor zsenge gyermekkoromban megismerkedtem a Universal Pictures  ’30-as, ’40-es évekbeli horrorfilmjeivel, egy gondolat folyton nyugtalanított: hogy-hogy nem látom a nagy Lugosi Bélát az eredeti Draculán kívül az erdélyi gróf szerepében, hiszen a vámpír történetét számtalanszor folytatták, ráadásul nem egyszer került szembe a klasszikus horrorok többi nagy szörnyetegével, mint a Farkasemberrel vagy Frankenstein szörnyével. Az indok természetesen nagyon prózai volt: hazánk egyik legnagyobb színésze kerülte Drakula szerepét, nehogy beskatulyázzák ebbe a szerepbe, melyet végül olyannyira nem sikerült elkerülnie, hogy az általa megformált karakter jelmezében temették el 1956-ban. Ennek ellenére az eredeti, 1931-es filmen kívül mindössze egyszer történt meg, hogy Lugosi név szerint ismét Drakula gróf bőrébe bújt volna: egy 1948-as Abbott és Costello vígjátékban, melyben összeeresztették a Lon Chaney Jr. által megformált Farkasemberrel és Frankenstein szörnyével, és mellyel lezárták a ’40-es évek nagy szörnyfilmjeit.

Chick (Bud Abbott) és Wilbur (Lou Costello) poggyászfelügyelők élete alaposan felfordul, mikor egy bizonyos McDougal arra kéri őket, hogy kézbesítsenek két ládát az ő horror házába. A két barát eleget is tesz a kérésnek, azonban azt nem tudják, hogy a csomagok rémisztő titkokat őriznek: az egyikben Drakula gróf (Lugosi Béla) koporsója van, míg a másik Frankenstein szörnyének (Glenn Strange) földi maradványait őrzi. A vámpír hamarosan fel is kel sírjából, a frászt hozva az őt észrevevő Wilburra, majd feléleszti a szörnyeteget és megszökik vele. Chick és Wilbur hamarosan találkozik Larry Talbottal (Lon Chaney Jr.), egy farkasemberrel, aki figyelmezteti őket, hogy Drakula szörnyű tervet eszelt ki: a szörnyet az irányítása alá akarja vonni úgy, hogy egy könnyen irányítható agyat operál a testébe. Ebben segít a grófnak a gyönyörű Sandra, aki Wilbur gyermeteg és bugyuta elméjét nézte ki, akit ráadásul már el is csábított. Hamarosan meg is hívja őt és Chicket Drakula kastélyába, ahol elkezdődik a rémálom…

Abbott és Costello 1948-as műve tulajdonképpen a lezárása a Universal Pictures majdnem két évtizeden át tartó szörnyfilmes korszakának (bár a Creature of the Black Lagoon filmek ezután készültek el), hiszen ez az utolsó alkotás, amelyben a korszak nagy rémségeit, Drakulát, a Farkasembert vagy éppen Frankenstein szörnyét láthatjuk. Ezért is érdekes az a tény, hogy a horrorfilmek történetét ennyire meghatározó korszakot pont egy ilyen két pólusú mű zárja le, hiszen az alkotás egyszerre horror és vígjáték. A komédiás tónust a két főszereplő, Abbott és Costello képviseli, akik, hasonlóan a többi filmjükhöz, remek párost alkotnak, hiszen olyan dinamika van köztük, mely a filmtörténetben igencsak ritkán fordult elő a későbbiekben is más párosoknál. A két ütődött szinte minden alkalommal képes valami poént bedobni, melyek között jó pár erőltetett vicc is van, azonban én személy szerint ezeken is remekül szórakoztam, bár én képes vagyok bármin nevetni akár órákon keresztül. Mindazonáltal, a két poggyászfelügyelő remekül viszi előre a cselekményt, melyhez néha úgy tűnik, hogy csak asszisztálnak a szörnyek. Ennek ellenére a film másik oldala, a horror is remekül dominál, mikor át kell vennie a szerepet. Ez főleg a remek szereposztásnak köszönhető, hiszen visszatér eredeti szerepében mind Lugosi Béla Drakulaként, mind Lon Chaney Jr. a Farkasemberként, ráadásul az a Glenn Strange alakítja Frankenstein szörnyetegét, aki az előző két alkotásban, a House of Frankensteinben és a House of Draculában is életre keltette a gyilkos teremtményt. Mindezek ellenére maga a szörny igencsak kevés szerepet kap a vámpírhoz és vérfarkashoz képest, lényegében mellékszereplővé degradálódik az amúgy gótikus hangvételű műben, melynek főleg a végjátéka visszaadja a klasszikus Universal horroros hangulatot. Mindemellett ez az egyik legelső film, melyben végig láthatjuk, ahogy Drakula denevérré változik, melynek animációját Fankopáncs Frinci megalkotójának, Walter Lantz-nak köszönhetjük.

A filmnek általában három komolyabb hibát szoktak felróni: először is, maga a címszereplő, Frankenstein doktor fel sem tűnik a műben, ráadásul a végén magát a szörnyet kezdik el ezen a néven emlegetni, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy manapság a teremtményt nevezik gyakran Frankensteinnek. Ebből a szempontból jómagam igencsak sznob vagyok, mindig igyekszem kerülni a szörny megnevezését, kinek teremtője nem adott még csak nevet sem neki, azonban ilyen apróságokon nem érdemes fennakadni. hiszen ettől még könnyedén élvezhető a film. A műben ezen kívül igen komoly kontinuitási hibák is vannak: egyfelől az egyik jelentben látni magának Drakulának a tükörképét, ráadásul maga a Farkasember is minden éjszaka átváltozik a filmben, ami szintén szembe megy az eredeti mitológiával. Azonban sajnos nem ezek az első ellentmondások a Universal horrorfilmek történetében, melynek szinte mindegyik része félig a folytatása, félig a rebootja volt az előzőnek, tehát az ilyen kontinuitási hibák gyakran előfordultak korábban is.

Összességében Abbott és Costello kalandja Drakulával, a Farkasemberrel és Frankenstein szörnyetegével egy igazán szórakoztató, kalandos és eseménydús sztárparádé, mely remekül beleilleszkedik a Universal horrorok világába. Ez az a mű, ami mind vígjátékként, mind pedig horrorfilmként remekül operál, így kiváló szórakozást nyújt a régi szörnyfilmek rajongóinak.

Értékelés: 9/10

Kiknek ajánljuk: Mindenkinek, aki rajong a Universal szörnyfilmjeiért, valamint azoknak, akik szeretnek jókat nevetni.

Kele-man

 

Be the first to comment on "Abbott and Costello Meet Frankenstein (1948)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..