Leprechaun Returns (2018)

A főként nyolcvanas években készült, költséghatékony független mozik előtt fejet hajtó, és azt komikus vénával keverő kanadai Astron-6 nevű filmes cégből induló Steven Kostanski (The Void, Manborg, Fahter’s Day, illetve ABC’s of Death – W is for Wish című epizódja) ezúttal a 2014-ben újraindított, meglehetősen negatív kritikákat kapott Leprechaun-széria következő epizódjának rendezését vállalta be. Lássuk, méltó lett-e az elődjeihez!

Filmünk elején röviden ismertetik, hogy gonosz kis zöld manócskánk egy kút mélyén alussza álmát – vagyis az első rész egyfajta közvetlen folytatásként lehet értelmezni. Ebben az  epizódban Lila nevű főszereplőnk egy mindentől távol eső kis farmra utazik, hogy besegítsen a többi diáknak az elhanyagolt épületet egy szuper high-tech környezettudatos kollégiummá alakítani. Persze ők azt akkor még nem is sejtik, hogy a lányt az ominózus helyszínre fuvarozó dagadt tagot véletlenül megszállja a kútban 25 éve raboskodó valami. Előbb elkezd lóheréket hányni, majd az ő testéből inkarnálódik újra Leprechaun barátunk. Ő pedig amilyen kis tréfás kópé, különféle változatos, ámde roppant halálos mókákat kezd kieszelni a fiataloknak…

A SyFy csatorna égisze alatt, egészen pontosan dél-afrikai Fokvárosban forgatott mozi gyakorlatilag a Leprechaun-sorozat nyolcadik (!) installációja – bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a negyedik résztől az alapjáraton amúgy is vidám és mókás koncepció igencsak átmegy olcsó trash-be (űrben játszódó rész, majd két gettós kirándulás), illetve az említett újrakezdés bénasága is bőven nyomott hagyott. Habár maga a karakter szívemnek nem igazán kedves  – és ekkor még bőven jóindulatú voltam -, azért bőven érdekelt, hogy egy olyan ember, mint a zseniális the Void-ért is felelős Steven Kostanski mit tud kihozni belőle.

Egydimenziós fiatalok kompániájának szinte minden tagja instant halálért kiált, de még csak a főszereplő kis csajjal sem tudtam szimpatizálni – így aztán egyértelműen, hogy egyedül a kis ír manócska haláljeleneteiért izgultam. Szürreális megmozdulások és mókás halálnemek a modern kor jegyében – röviden talán így tudnám összefoglalni a látottakat. Akad itt napelemekkel félbevágás, locsolófejjel való gyilok, lefejezés drón-propellerrel, szimpla fejátszúrás stb., és a kis koboldunk is jóval több mozgásteret kapott: néha drónon lovagol vagy miután látszólag szétrobban, egy ideig mini-Leprechaun (a la Evil Dead) csoportként terrorizálja a szereplőket. Nagyjából ugye halhatatlan, de párszor ő is amortizálódik kisebb-nagyobb balesetek elszenvedőjeként, ilyenkor legalább bőven csöpög a zöldes slejm. A forgatókönyvíró Suzanna Kelly (Killer High) cselekményéből tehát Steven Kostanski rendező megpróbálta ugyan kihozni a legszórakoztatóbb elegyet, de még ez is bőven közepesre sikerült. Egy ilyen komolytan koncepciónál úgy gondolom talán erősebbre nem is nagyon lehet számítani.

Értékelés: 5/10

eyescream

Be the first to comment on "Leprechaun Returns (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..