Love, Death & Robots – 1. évad (2019)

És íme, itt egy újabb szórakoztató Netflix-es sorozat, merthogy a világ mostanság legnépszerűbb streaming-szolgáltatója szinte mindig kitalál valamit! A rövidfilmekből álló antológia valódi ötletgazdáinak azonban Tim Miller és David Fincher (Harcosok Klubja, Zoodiákus) párosát tekinthetjük, akik célja nem más volt, minthogy a Heavy Metal világát idéző, felnőttes (tehát: bőséges vért és esetenként aktust felmutató) science-fiction koncepcióban készüljenek el a különféle futurisztikus díszleteket és robotokat is előszeretettel mutogató animációs darabok.

Amennyiben a sorozat címének elemeit szétbontanánk, és egyesével analizálásnak vetnénk alá (úgymint: LOVE = pőre szexualitás; DEATH = vérben tocsogó halálozás; valamint ROBOTS, ami azt hiszem egyértelmű), akkor gyakorlatilag kész is a recept, hogy többnyire milyen motívumokat fogunk látni ebben a három órás összjátékidővel megáldott gyűjteményben. Az egyenként 7-15 perc hosszúságú epizódok többsége híresebb sci-fi szerzők írásain alapul, kivitelezésük pedig a klasszikus kétdimenziós animációtól kezdve az élethű fotórealisztikus megjelenítésig terjed. Témájukban színes palettán mozognak, legtöbbjük azonban megmarad a már címben is sugallt futurisztikus és/vagy tudományos-fantasztikus vonalnál.

A Sonnie’s Edge-ben egy genetikailg módosított szörnyeknek rendezett galaktikus gladiátorjátékokba nyerhetünk bepillantást, a Three Robots története során három jópofa robot járja egy metropolisz utcáit az apokaliptikus jövőben, miközben szarkasztikus humorú párbeszédek sorjáznak. És képzeljétek el, még macska is van benne! Egy cyborg-csapat majdnem sikeres rablási kísérletét láthatjuk az akcióban és humorban bővelkedő Blindspot-ban, míg egy másikban mechákkal harcoló farmerek próbálják megvédeni gazdaságukat egy interdimenzionális résen keresztül beáramló bogárszerű idegenektől (Suits). A Beyond the Aquila Rift simán elgondolkodtató (űrhajósok egy térugrást hajtanak végre, de a felébredő kapitány egy idő után észreveszi, hogy valami mégsem stimmel), a Helping Hand pedig igazi nyomasztó drámai képsorokat kínál a szóban forgó segítő kézzel, és egy keserédesen bizarr csattanóval.

Számomra az egyik leginkább szórakoztató darab, a rejtélyes és mindamellett mondanivalóval is rendelkező Zima Blue ízig-vérig tudományos-fantasztikus fikciója bizonyult, egy fura művészről, és az ő képeibe rejtett kis kék kockák rejtélyéről. Horror-fanként pedig a Sucker of Souls című Hammer-klasszikusokat idéző rész sem hagyott hidegen: régészek megtalálják Dracula sírját, ezzel pedig egy akcióban gazdag, véres ámokfutásnak lehetünk tanúi, nem kevés bizarr humorral tálalva.

Ezenfelül akadnak humoros és vagy egészen szürreális ötletből építkező epizódok is. A rendkívül szarkasztikus, már-már Monty Python-féle abszurd ötletből kifejlődő When the Yogurt Took Over című kisfilmben például egy tudósok által kifejlesztett intelligens joghurt veszi át a világ irányítását, míg az Ice Age-ben egy fiatal pár talált egy komplett civilizációt a fagyasztójában. Az Alternate Histories lényegében a Multiversity nevű alternatív történelmi szimulációs applikációval elérhető lehetőségeket vázol fel – például milyen lett volna, ha Hitler hatalomra jutása előtt néhány dolog másképpen történik. A Fish Night során pedig két utazóügynök lerobbant kocsija felett unaloműzésként elképzelik, vajon milyen lehetett, amikor még évmilliókkal ezelőtt tenger volt a sivatag helyén.

Ken Liu Jó vadászatot című novellája alapján – amit egyébként volt szerencsém olvasni  – készült Good Hunting-ban ősi kínai mitológia keveredik a steampunk környezettel, egyszóval egy mágikus realista crossover-t láthatunk, gyönyörű grafikával. A hazai Digic Pictures stúdió által készített The Secret War rövidjében pedig a vörös hadsereg katonái furcsa és bizarr lényeket vadásznak le a fagyos szibériai tajgán.

A tizennyolc epizódot számláló első évadban persze akadnak gyengébb darabok is. Az átlagostól eltérő képi világú The Witness az üldöző és üldözött kapcsolatát feszegeti, de amúgy semmi extra. Akárcsak a Shapeshifters, amelynek bár ötlete nem mindennapi – afganisztáni terepen alakváltó farkasembereket alkalmaznak, aki különleges képességeiket hasznosítják -, mégsem sikerül túl eredetit alkotnia vele. De a megjósolható csattanóval záruló The Dump szeméttelepen élő, hűséges hulladék-robotját is mondhattam volna, illetve a Lucky 13 háborús repülőgépes epizódját, amely az egyetlen sci-fi és/vagy fantasztikus elemek nélkül készült történet.

Összességében tehát egy már-már hiánypótlóként funkcionáló, animációs rövidfilmekből álló sci-fi antológiát kapunk, mely néhány laposabb rész ellenére is kitűnő szórakoztatást biztosít a műfajt, és amúgy az animációs produkciókat kedvelő közönség számára!

Értékelés: 9/10

eyescream

Be the first to comment on "Love, Death & Robots – 1. évad (2019)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..