Nightmare Cinema (2018)

Ebben az öt kisfilmet tartalmazó horror-antológiában egy elátkozott mozi adja a kerettörténetet, ahol a véletlenül betévedő nézők legnagyobb félelmeiket és/vagy legsötétebb titkaikat láthatják viszont a vásznon. Fiatalokat lekaszaboló maszkos gyilkos, egyedi módon értelmezett plasztikai műtét, démoni megszállás, párhuzamos világok és halálközeli élmény vetítései közül választhatunk, ha úgy döntük, mi is beülünk!

Alejandro Brugués (Juan, a zombivadász) nevéhez köthető  első szegmensben (The Thing in the Woods) egy hegesztősisakot viselő marcona gyilkos szedi fiatal áldozatait, ami bár egy szimpla, ötlet nélküli slasher is lehetne, azonban a sci-fi vonatkozású csattanója és a műfajt parodizáló morbid humora miatt szerencsére sokkal több annál. Technikailag is igényes, minimális CGI-vel támogatott, formabontóan szórakoztató epizód, vagyis 10/10

A Joe Dante (Piranha, Üvöltés, Szörnyecskék 1-2) által rendezett Mirare című kisfilmben egy heges arcú barátnő hagyja magát rábeszélni, hogy párjának plasztikai sebész apja műtse meg. A kissé elnyújtott expozíció után annyira szerintem nem üt nagyot az amúgy előre kitalálható csattanónak szánt borzalmas végeredmény. 6/10

Ryuhei Kitamura (Éjféli etetés, Defekt) Mashit-jében képmutató papok és apácák egyházközösségében tűnik fel a gonosz. Ebben a műfaját tekintve démoni megszállós részben nem is lenne semmi igazán eredeti, ha nem ismernénk a rendező gore-ban gazdag munkásságát. Így aztán repülő fejek, lekaszabolt végtagok és a literszámra ömlő vérben gazdagon megkomponált képsoroknak lehetünk tanúi. 7/10

Zsigerig nyomasztó, fekete-fehér képsorokat elénk táró This Way to Egress-ben főszereplőnk elveszti a valóságérzékelését, és azt gondolja, hogy egy párhuzamos univerzumba került. David Slade paranoiát sugalló története leginkább pszichológiai jellegű rémisztés, amit Elizabeth Rease (Hill House szelleme) kiváló játéka csak támogat; és végeredményben technikai minimalizmusa ellenére sem rossz. 7/10

Az antológia utolsó része, a Mick Garris (javarészt olyan King-feldolgozások, mint: Végítélet, Ragyogás, Rémület a sivatagban, Tóparti kísértetek stb, + Master of Horror széria) által levezényelt Dead egy kórházban játszódik, ahova a kissrác a szülei lelövése után kerül. Mivel a rablógyilkos egyik golyója őt is eltalálta, és néhány percig a másik oldalon volt, különös dolgokat kezd el látni… gyilkosa pedig nyomában van. Bár az volt az érzésem, hogy inkább televízióra készült, mint ebbe a válogatásba, semmi különösebb gond nincs vele. 7/10

A jobbára húszperces epizódok között Mickey Rourke mint kiöregedett mozigépész karakterét láthatjuk egy-egy rövid monológ erejéig, de feltűnik még Patrick Wilson (Démonok között), Annbeth Gish (X-akták), valamint Richard Chamberlain. Ez utóbbi amúgy a Tövismadarak Ralph atyája, ami pedig a CineGore szerkesztőgárdájának egyik hatalmas kedvence!!

Kiknek ajánljuk? Akik eleve szeretik a rövidebb produkciókat, és nem veszik zokon, ha két óra alatt többféle minihorrornak lesznek szemtanúi.

Értékelés: 7,5/10

eyescream

1 Comment on "Nightmare Cinema (2018)"

  1. A te javaslatodra kezdtem el nézni de nem kellett volna :). Nem tudom, hogy az ízlésed hová sorolandó de az sokat árulkodik hogy a legtöbb epizódra 7 vagy afeletti pontot adtál ami röhej. A színészek orbitálisan szarok, amatőr az összes rész, a zenék katasztrofálisak, én csak távol fogok tartani mindenkit ettől a szartól :). A te tanácsodra pedig nem adnék a jövőben ha nem gond….

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .