The Rake (2018)

Valószínűleg nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom, hogy a 2018-as Slander Man sokunkban váltott ki vegyes érzelmeket. Nincs mit tagadni: a rendelkezésre álló internetes irodalom – mely az arctalan rémségről fellelhető volt – ellenére a filmes megvalósítás meglehetősen fantáziátlanra sikeredett. Mielőtt azonban a végeredménnyel szembesültünk volna, bizony sokan epekedve vártuk a film bemutatóját, hogy végre szemtől-szembe ismerhessük meg az álmainkat kísértő rémalakot. Ugyanebben az időben – pontosabban szűk egy hónappal az amerikai premier előtt – egy másik, az internet mélységes bugyraiból feltámadó szörnyeteg is tiszteletét tette az amerikai mozikban. Ez pedig nem volt más, mint a The Rake, avagy Figyelő. Véletlen egybeesés? Aligha.

A The Rake kapcsán mindig elfog a lelkiismeret-furdalás, hiszen az immáron meglehetősen sok epizódot számláló kryptozoológia rovatom történetében ez volt az egyetlen olyan lény, mely nyilvánvalóan újkori koholmány volt és én mégis írtam róla a sorozat égisze alatt. A dolog iróniája, hogy a Figyelőről szóló kryptozoológia epizód azóta is messze a legolvasottabb a széria huszonegynéhány része közül. A The Rake legendáját elindító/megalapozó creepypasta azóta már magyar fordításban is megjelent oldalunkon (hála Absvrd kolléga hozzáértő ténykedésének), így itthon is mindenki tisztában lehet vele, hogy a Figyelő története mi fán is terem. Ezek után talán joggal feltételezné az ember, hogy a fenn nevezett szörnyetegről szóló alkotás legalább nyomokban tartalmazza azokat az elemeket, amik az eredeti sztorit, illetve a később köré fonódó legendáriumot olyannyira megkapóvá, érdekessé és – nem utolsó sorban – félelmetessé tették.

Amit ezzel szemben a The Rake-től kapunk, az köszönő viszonyban sincs azzal, amit akár csak egy, a Figyelő köré szövődött urbánus legendákat akár csak hírből is ismerő illető gondolna. Ezúttal eltekintenék a cselekmény ismertetésétől, azt megtalálhatjátok máshol is. Fontosabb talán, hogy a filmet végignézve az a fura érzésem támadt, hogy a forgatókönyv írói még talán a creepypasta elolvasására sem vették a fáradtságot, mielőtt összehányták ezt a valamit. Pedig az – köztünk szólva -, nem egész tíz perc alatt teljesíthető. Az az unortodox gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy a The Rake címke csupán egy, már évek óta a fiókban porosodó, a 80-as, 90-es évek szörnyfilmjeinek nyomán összetákolt forgatókönyvre került rá, meglovagolandó a Slender Man nyomán képződő marketing-hullámokat. Tekintetbe véve azonban a megcélzott közönséget – nevezetesen azokat, akiknek a The Rake cím mond is valamit -, elképzelésem sincs mit gondoltak az alkotók, milyen fogadtatásban is részesül majd művük.

És ha mondjuk csak az lenne a baj, hogy kicsit újragondolták a Figyelő karakterét és a művész urakat/hölgyeket mindössze az alkotói szabadság minél teljesebb kiélése ösztönözte egy, az eredeti koncepciótól eltérő interpretáció létrehozására, de ettől eltekintve egy élvezhető és fantáziadús mozit kapnánk, minden meg lenne bocsájtva. A The Rake azonban olyan érzést kelt, mintha egy 10 perces rövidfilmet nyújtottak volna több, mint egy óra hosszúra. Alig több, mint egy óra – 79 perc – mégis jóval hosszabbnak tűnik a rengeteg üresjárat miatt, amikor is a rendező hamvában holt kísérleteket tesz rá, hogy a forgatókönyvben átlag másfél dimenziósra írt – és jobbára idegesítő, antipatikus vagy teljesen érdektelen – karaktereket emberekre általában jellemző interakciókra bírja. Legtöbbjük érezhetően csupán azért került bele a filmbe, hogy általuk még két-három izzadtságszagú perccel kitolják a játékidőt. Értsd, eddig tart, amíg a Figyelő jobb létre szenderíti őket. Talán nem ér már senkit meglepetésként, ha azt mondom, hogy lényegében egyetlenegy olyan szóváltás nem hangzik el a filmben, amit az adott szituáció indokolttá tenne. Azt is szörnyű látni, hogy erről nem is feltétlenül a színészek tehetnek – na jó, azért ők sem az Oscar esélyes csapatban játszanak -, egyszerűen maga a koncepció menthetetlen.

Végig a film alatt ott motoszkált valahol az agyamban, hogy ez a film mintha mondani akarna valamit. Már azon túl, hogy “így ne adaptálj creepypastát”. Jó pár dolog utalt rá, többek között az egyik legplasztikusabban leírt abortusz-történet, amit valaha filmben hallottam. De valahogy ez sem állt össze egy megfogható valamivé. Az egyetlen talán említésre érdemes pozitívum, hogy a The Rake sötét, homályos felvételei, a maszkok használatát idéző CGI elég jól idézi meg a 80-as, 90-es évek szörny-horrorjait, slasherjeit, vélhetően teljesen szándékoltan. A másik oldalról viszont a fentebb említetteken túl mindössze a slasherek azon – általam egyébként éppen kevésbé kedvelt – hagyományait, helyesebben szólva kliséit emeli be (egymás után, értelmetlenül, magányosan elhulló áldozatoktól, a kocsikulcs keresésen át az ajtó túloldalán a magnóról lejátszott beszédhangtól a családja meglehetősen hangos lemészárlásáról lemaradó figurával bezárólag), melyek már két évtizeddel ezelőtt is a paródiák legkedveltebb céltáblái voltak. Ezek után mégis mi értelme ezeket beletenni egy alapvetően más filmeken szocializálódott rétegnek készült moziba?

Nem tudom ezek után milyen zárszót írhatnék, mely képes hozzátenni valamit a fentebb vázoltakhoz. Talán mindnyájan ismerjük az Asylum produkciós céget, ami lényegében a nagy stúdiók által előállított blockbusterek gagyi remake-jeinek gyártását tűzte zászlajára, immáron több, mint két évtizede. Láthatóan jól elevezgetnek az eredeti filmek farvizén, eléldegélnek a tévétársaságok műsoridő-kitöltésre szánt dollárjain, illetve a szutyok filmek kedvelőinek DVD megrendelésein. Úgy látszik, hogy a The Rake – akarva, akaratlanul – éppen ugyanebbe a niche-be pozicionálta magát, csupán még az Asylum-os filmek otrombán szórakoztató mivolta is teljes mértékig hiányzik belőle. A Slander Man rossz volt olyan módon, ahogy egy, amúgy szép büdzséből készített film rossz lehet. A The Rake pedig csak szimplán rossz. Döntsön mindenki maga, melyik a nagyobb szégyen.

Értékelés: 2/10

Kinek ajánljuk: Azoknak, akiknek a Slender Man bukója után még van gusztusuk végignézni egy másik internetes rém-jószág dicstelen leszereplését is

Gabblack

Be the first to comment on "The Rake (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .