Friday the 13th: The Game (2017, PC, PS4, XboxOne)

Friday 13th. Ezt a filmet, és „főszereplőjét” szerintem senkinek sem kell bemutatnom, hiszen minden ember a világon tudja jól ki Jason Voorhees, a hoki maszkos gyilkos. Bár mára Jason ténykedései inkább megmosolyogtatók, mintsem félelmetesek, de a ’80-as évek elején rajtoló, slasher széria örökre beírta magát a filmtörténelembe, és franchise köszöni, él és virul. Ennek pedig ékes példája a 2017-ben debütált multiplayer alapú játékváltozat, mely jelen cikkünk alanya.

A játékon már az első pillanattól kezdve látszik, hogy tisztelettel próbál adózni a filmszéria iránt. Az első képsorok régi, agyonmásolt, gyűrött vhs kazettákra jellemző megjelenése erős, nosztalgikus érzést vált ki a játékosban, ami később játék közben csak még inkább fokozódik, de erről majd lentebb…

Mivel egyjátékos kampány nincs a játékban, így egy bot-ok elleni, illetve rendes online multi kapott helyet benne. Minden meccs elején kiválaszthatjuk melyik túlélővel akarunk menni, kiknek nemcsak külseje, de tulajdonságai is eltérőek. Van, aki tovább tud futni, van akinek több az élete. Jason esetében is van állítási lehetőségünk, itt az egyes filmekből átemelt kinézetét, alap fegyverét és kivégzési módjait tudjuk főként átállítani. Ha végeztünk a beállításokkal és mindenki kész, a maximum nyolc játékos közül véletlenszerűen egy embert kisorsol a gép Jason személyére, és indulhat a vadászat.

A mechanika egyszerű: a játékosoknak vagy túl kell élniük az időkorlát végét, vagy el kell menekülniük a mapról, az erre kiszabott járgányokkal. No, de nem ilyen egyszerű a dolog! Az alkalmatosságok ugyanis mind-mind működésképtelenek, meg kell őket javítani, amihez a megfelelő alkatrészeket a pályán található épületekben találhatjuk, ahogy a védelmünkre elhelyezett és felhasználható fegyvereket és csapdákat is: ajtókat torlaszolhatunk el, vagy medvecsapdákat rakhatunk le többek között. Mindeközben Jason karakterének le kell vadászni mindenkit, és bizony, akit egyszer megölt, az halott is marad a játék végéig. Az ő segítségére lesznek képességei is, melyek révén képes teleportálni a térképen, látni a játékosok félelmét, és bizony Jason itt is halhatatlan, tehát hiába áll össze a kis csapat baseball ütőkkel, vascsövekkel, késsel felszerelve és fogja közre az óriást, tuti, hogy nem ő húzza a rövidebbet. Végül pedig aki valamilyen úton módon mégis képes túlélni a menetet, az tapasztalati pontokkal lesz gazdagabb, amit a főmenüben újabb karakterekre, Jason képességeire és hasonló nyalánkságokra tudja elkölteni.

A játék hangulata az első pár meccs alatt frenetikus. A Kristály-tavi tábor mintája alapján felépített, sötét, éjszakai pályák, a filmes hanghatások, a jól ismert „get out” suttogás, és a menekülés, bujdosás, túlélési vágy okozta adrenalin löket eleinte széles vigyort csal a gamer arcára. Ám pár menettél később, ez a mosoly fokozatosan eltűnik és átveszi a helyét a monotonitás, és a bosszankodás. Sajnos hiába a többféle térkép, amikor mind gyakorlatilag ugyan azt a sémát követi, szinte semmi változatosságot nem képesek felmutatni, és a játékos hamar megunja őket. Ahogy magukat a meccseket is. Jason esetében hamar idegesítővé válik lomha mozgása, és az a felfoghatatlan ostobaság, hogy míg ajtókat és vékony fából készült belső falakat képes átszakítani, addig egy menekülő játékos után nem tud bemászni az ablakon. Nem egyszer jártam úgy, hogy mire bejutottam volna a házba, addigra egy hátsó ablakon kiugorva árkon bokron, túl volt az illető. De menekülőként se rózsásabb a helyzet, a kissé esetlen irányítás, és semmiségekbe beleakadó karakterünk nemegyszer okozza majd a vesztünket, ahogy az ostoba, csapatjátékra képtelen társak is, akik csak várnak az autónál, de nem tesznek semmit azért, hogy el is tudjunk vele menekülni. Bár ez utóbbi nem feltétlen a játék hibája, inkább az emberi ostobaságé…

 

Mindezen negatívumok mellé párosul az igencsak csúnya grafika, amit bár a sötét terep árnyai egész tűrhető szinten képesek palástolni, de karakterválasztásnál, illetve a belső tereknél már érezhető az elavult, előző generációból hátramaradt kinézet.

Sajnos miután elszállt a kezdeti hangulat és megismertem a játék hiányosságait, fejlődés ide, költhető xp oda, hosszútávon nem sok motivációm volt a folytatásra. Bár az egyes megszerezhető menekülő/Jason karakterek között valóban van érezhető játszhatóságbeli különbség, de ezek megnyitása, és használata nem tesz annyi pluszt a játékhoz, hogy az tovább motiválja a gamert. Hiába voltam tízes szintű, a társam pedig harmincas, semmivel sem éreztem őt többnek nálam. Egyszerűen pár óra után beleuntam az egészbe.

Így bár a Friday 13th The Game-en érezhető, hogy a készítők szeretettel nyúltak a témához, és egy jól működő, élvezetes játékot akartak letenni az asztalra, de sajnos az idegesítő hibák, a csúnya grafika, és a motiváció teljes hiánya hamar elveszi az ember kedvét tőle. Kár érte!

Értékelés: 6/10

Kiknek ajánljuk: A filmszéria rajongóinak, ha éppen nincs mivel játszaniuk.

wooltur

Be the first to comment on "Friday the 13th: The Game (2017, PC, PS4, XboxOne)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..