Tale of the Mummy ((Talos the Mummy)) (1998) (Múmia mese)

Több mint érdekes elegynek tűnik a (Hegylakó első két részét készítő) Russell Mulcahy által írt és rendezett amerikai-luxemburgi-angol-német fantasy-kaland-horror, legalábbis a rengeteg felsorolt nemzetből ez jön le. Vagy csak egy pénzügyileg nehezen összetákolt óriási katyvaszként funkcionáló produkcióhoz van szerencsénk, amely maga sem tudja rendesen behatárolni a zsánerét, és mindenbe belekap, ami csak kicsit is érdekes vagy elérhető.

Christopher Lee (szerepe szerint régészprofesszor) és csapata kinyitja egy ősi egyiptomi herceg sírkamráját, de nincs sok idejük belegondolni a mesés gazdaság és hírnév okozta fényes jövőjükbe, mert a gonosz uralkodó a sírhelyből kiszivárgó füstszerű gázzal megmérgezi őket, és kénytelenek porcelánszerű darabokra törni. Ugrunk az időben, amikor is egy KV-6 (majdnem olyan jó expedíciós név, mint a TEA-5) nevű archeológus-brigád a professzor titkos naplója birtokában rátalál a helyre, és ők is bemerészkednek. Járulékos veszteségként egyikük otthagyja a fogát, de végre megvan a Talos nevű múmia, bármi is legyen az. Újabb ugrás, amikor is a jelenben bolygó-együttállás következik be pár nap múlva, mire a múzeumban tárolt lelet egyszerűen eltűnik. Nem sokkal később pedig London utcáit belső szervüktől megfosztott emberek hullái lepik el, és ha csak a felfedezőcsapat tagjai meg nem állítják az éppen reinkarnálódni készülő gonosz herceget, akkor jajj lesz nekünk!

Egy évvel járunk Stephen Sommers misztikus kalandfilmes blockbustere (Múmia) előtt, amikor Russel Mulcahy (Skorpiókirály 2, Kaptár 3, A fáraó bosszúja) valami ugyancsak hasonlót szeretett volna tető alá hozni, de sajnos akkor ez nem sikerült neki. Kezdjük ott, hogy már eleve a forgatókönyv elég trehány módon szövi a cselekményt. Ezért aztán inkább egy B-filmként kezelendő – mind a jelentek, mind a színészek kvalitásainak tekintetében -, habár kapunk néhány igazán ötletes vagy éppen újszerű megközelítésben fogant jelenetet. Még akár klasszul is sikerülhetett volna, ahogy a plafont áttörve támad a rém, de amikor egy halom levegő vécépapír… izé gyolcsköteg ugrik a nyakadba, majd bebugyolálva tüntet el, az eléggé hitvány rendhagyó. Főleg, amikor mindezt egy klotyó vécécsészéjén keresztül teszi. Nyilván az újításra való törekvés és a szándék megvolt, csak valahogy nem úgy sült el.

A múmia tehát a gonosz fél, akit el kell pusztítani, különben baj lesz, de hogy ez mit takar, azon kívül, hogy a múltban ördögi praktikákat űzött, nem derül ki. Van viszont new age-ben fogant, szó szerinti kvarckristállyal történő távolbalátás meg halottidézés, vakvezető kutya állkapcsának kitépése, baromi erőltetett szerelmi szál a nyomozó és a múzeumi bige között, no meg a végén a kínosan reanimálódó dr. Manhattanre hasonlító ember-múmia. Addig pedig egy kilencvenes éveknek megfelelő CGI-technológiával életre keltett gyolcsköteg repked össze-vissza, és bugyolálja be az embereket.

Kinek ajánljunk? Egy szimpla televízióra készült thrillerként vagy egy olcsóbb misztikus sorozat epizódjaként megállná a helyét, de így sajnos túl sokat akar egyszerre fogni, ráadásul a fináléba lévő erőltetett csattanók miatt sem érdemes feltétlenül megnéznie bárkinek.

Értékelés: 5/10

eyescream

Be the first to comment on "Tale of the Mummy ((Talos the Mummy)) (1998) (Múmia mese)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .