Flight to Hell (2003)

Erre a videóra készült olasz produkcióra már régóta fájt a fogam, na nem mintha bármennyire is minőségi szórakozást nyújtana, mert mondjuk akkora csúcskategóriás remekmű. Pont az ellenkezője. Egy iszonyatosan hitvány fércmunka, és mint olyan, az oldal sokat látott trash-felelőseként szinte kultúr-missziós kötelességemnek éreztem, hogy mielőbb lecsekkoljam, majd pedig ebben a kis cikkben borzoljam az olvasók kedélyeit az ott látott szörnyűségek ecsetelésével.

A főszereplőnk szörnyű álmot lát, de aztán megrázza magát, mintha mi se történt volna, és beül a pilótafülkébe, hogy elvezesse azt a különjáratot egy komplett kaszinóval a fedélzetén, mely a szupergazdagoknak lett kialakítva. Akad rajta rulett, nagy képernyős virtuális sakk, sőt még egy egész szobányi minigolf is, ha pedig úgy akarja az elit, nyugodtan végigszexelhetik az utat. Nem kell aggódni, mindegyikre lesz példa.

Egy ideig rendben haladnak a dolgok, mígnem valami fura ködféleségből rendkívül rosszul animált zöld trutyi kezd behatolni a gép belsejébe. Az egyik utaskísérő beletérdel, és nagyon rosszul lesz, egy másik alkalmazottnak pedig a raktérbe beszivárgó tojások egyikéből kikelő lényt szívódik fel az orrába, majd később a szemén távozik – megölve ezzel az illetőt. A túlélők pedig fejszével és lángszóróval (néha papírmasé-dinamittal) felvértezve próbálják menteni magukat a szörnyek elől…

A szörnyek elől, amelyek egy teljesen átgondolatlan fantázia termékei. Először ugye kis zöld tócsaként jelennek meg, amik békésen folydogálnak ide-oda, később rejtélyes – néha az Alien-t idéző – tojásként láthatjuk viszont őket, majd kikelt állapotban gyíkszerűen mozgó kis vakarcsként, amik ütögetés hatására néha maguktól nőnek vagy éppen parádésan ugranak, szaltóznak meg mindenféle szürreális mutatványokat hajtanak végre. Sajnos csak egy-két alkalommal mutatkozik meg a már felnőtt monstra, amit hajlékony kígyótesttel, tűhegyes fogsorral és sok lábbal tessék elképzelni, néha harapdál, néha árammal rázza meg az áldozatát, aminek később elszörnyesedik a fél keze – szóval elég multifunkciós jószág, haha!

Praktikus trükk alig akad – minden, amit láthatunk az förtelmes és primitív CGI-termék, a lehető legrosszabb fajtából. Ehhez társul még a csapnivalóan borzalmas színészi alakítás, filléresen olcsó díszlet és kelléktár, de amúgy a forgatókönyv se kutya. Hogy még inkább fokozzák az izgalmakat, kb. minden második jelenet ferde kameraszögből vettek fel, szóval nem szaroztak.

Kinek ajánljuk? Trash-filmnek nemhogy szimplán szórakoztató, hanem egyenesen kimagasló a kétezres évek kínálatából, és mint ilyen, a hulladékimádó közönség tapsikolni fog örömében,  akkora hatalmas kupac trágya, hogy egy könnyen nem lehet felejteni!

Értékelés: 4/10

eyescream

Be the first to comment on "Flight to Hell (2003)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .