The Creeping Flesh (1973)

A ’60-as évek végén, ’70-es évek elején a horror filmek szinte egyedülálló uralkodója, a Hammer stúdió ontotta magából a szörnyfilmeket, melyek minősége igencsak változatos volt. A stúdió legnagyobb érdeme azonban talán az volt, hogy két nagyszerű színészt mutatott be a világnak, Peter Cushing-ot és Christopher Lee-t, kiknek neve szinte eggyé vált a brit a horrorral évtizedeken át. A két színész óriás azonban nem csak a Hammer által gyártott klasszikus szörnyfilmekben szerepeltek, a ’70-es évekre a nagy stúdiótól független, bár legtöbbször szintén gótikus hangvételű alkotásokban bukkantak fel. Egy ilyen mű volt az 1973-ban a Freddie Francis által rendezett The Creeping Flesh.

Hildern professzor (Peter Cushing) hosszú évek után végre hazatér Új-Guineából egy különleges ősember csontvázzal. A lelet azonban sokkal idősebb, mint bármely más ismert prehisztorikus felfedezés és  a tudós arra a következtetésre jut, hogy egy letűnt, fejlettebb civilizáció képviselőjét találta meg az esőerdőben. Hamarosan azonban egy szörnyű hír töri meg lelkesedését: féltestvére (Christopher Lee) értesíti arról, hogy távolléte során felesége meghalt az elmegyógyintézetben. Nem sokkal ezután a professzor észre veszi, hogy víz hatására a lelet csontján hús kezd nőni, majd vért véve a lény ujjából rájön, hogy ezek a lények az okozói minden gonoszságnak, mint betegségnek a Földön, ami ellen így ellenszert lehet gyártani. Az anyját eddig már évek óta halottnak hívő Penelopé Hildern (Lorna Heilbron) mindezek után megtudja az igazságot szülőjéről, így apja, féltve őt, beadja neki a tesztelés alatt álló gonoszság elleni szert. A gyógyszer hatása azonban fordítva sül el, kihozva a gonoszt az eddig mintagyermek leányból, pusztítást hagyva maga után. Ráadásul a professzor féltestvérének a foga is a csontvázra fáj, nem tudván, micsoda borzalmakat szabadíthat így a világra…

A The Creeping Flesh, bár kevésbé ismert alkotás még a műfaj rajongói számára is, egy meglehetősen érdekes alkotás. Ha közelebbről szeretnénk megnézni, a film tulajdonképpen három részre osztható, melyek mindegyikében a szereplőkön kívül egy közös tényező van: a lebilincselő gótikus hangulat. Ez, a Hammer filmekre oly jellemző légkör végig uralja a művet, mely ezzel egy klasszikus kosztümös horrorrá avanzsálódik, bár története alapján igazából bármilyen időszakban játszódhatna. A filmet szinte végig uralja Peter Cushing játéka, a tudományos kíváncsiságát mindenáron kielégíteni kívánó, ám kislányáért végletekig aggódó tudós szerepében, mellyel kimagaslik az összes többi szereplő közül. Cushing ebben az alkotásban egy klasszikus „őrült” kutatót alakít, aki minden áron meg szeretné fejteni az élet értelmét, ám közben veszélybe sodorja a környezetét. Személye mellé elkerülhetetlenek az óriási, mechanikus tudományos szerkezetek, melyek oly jellemzőek az ilyen típusú alkotásokban és amelyek még inkább dobnak egyet a hangulaton.

Sajnos azonban a műnek van egy igencsak komoly hiányossága: Cushing annyira kimagaslik a mezőnyből, hogy mellette minden más szereplő teljesen elhalványul, még maga a másik színész óriás, Christopher Lee is. Karakteréről nem tudjuk eldönteni, hogy vajon a film egyik gonosza, vagy csupán egy rosszindulatú mellékszereplő lenne a célja alapján, hiszen az ő szála teljesen kidolgozatlan az alkotásban. Játéka így nem tud kibontakozni, néhány soron és momentumon kívül teljesen elhalványul. A mű legnagyobb hibája talán pont ez, hiszen sok a kidolgozatlan vagy gyorsan elvarrt szál a történetben, melyek közül néhányuknak semmi relevanciája nincs a történethez. Ezért fordul elő, hogy a film gonoszai között emlegethetjük Lee karakterén kívül a professzor lányát, ki megőrül a szérumtól melyet apja bead neki, valamint a prehisztorikus lényt, magát az Ősgonoszt, ki a film java részében csak a műtőasztalon fekszik, és a csontvázat úgy életre kelni, mint ahogy az alkotás plakátján szerepel, valójában sosem láthatjuk. Maga a lény is kissé nevetségesen, ám a korszak B filmjeitől elvárható módon néz ki, ám sosem válik egy klasszikus gonosszá. Az egész mű kissé olyan, mintha egy őrült ember mesélné el nekünk: ez, az alkotás az egyik legnagyobb és a gótikus szörnyfilmektől váratlan fordulatát ismerve, azonban lehet hogy egy zseniális lépés.

Összességében a The Creeping Flesh kicsit több próbál lenni, mint egy klasszikus gótikus szörnyfilm, azonban ez nem sikerül neki. Ellenben mindenki, aki szereti az ilyen hangulatú alkotásokat, valószínűleg kedvét leli majd ebben a műben is.

Értékelés: 7/10

Kiknek ajánljuk: Mindenkinek, aki szereti a klasszikus Hammer filmeket.

Kele-man

Be the first to comment on "The Creeping Flesh (1973)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..