John Carpentert e fórumon talán nem szükséges bemutatnom, mindannyian tudjuk, hogy számos horror-klasszikus fűződik a nevéhez. A Valaki figyel egy olyan elfeledett remekműve, amit sokáig „az elveszett Carpenter-filmként” aposztrofáltak rajongói.
Népszerűtlenségét nagy részben az okozhatja, hogy a Valaki figyel egy tv-film, sosem tehette be a lábát mozikba (pedig eredetileg oda szánták), – ráadásul az amerikai közönség számára sosem adták ki VHS-en (csak európában), ezért egészen 2007-ig kellett várniuk a DVD-megjelenésre –, másrészt pedig, hogy mai szemmel nézve inkább nevezhető thrillernek, mintsem horrornak. Pedig több feszültség és izgalom van benne, mint napjaink horrorjainak nagy részében!

A történet egy fiatal nőről szól, aki új állást kapott, ezért Los Angelesbe költözik, ahol új életet kezd. Vesz egy exkluzív, gyönyörű lakást, jól beilleszkedik munkahelyén, és még egy kedves férfival is megismerkedik – egyszóval minden jól megy körülötte, amikor is titokzatos telefonhívásokkal kezdik őt zaklatni. A telefonokat levelek és ajándékok követik, és úgy tűnik, hogy az illető, aki nem akar leszállni róla, egyfolytában figyeli és mindent tud róla. Miután a rendőrség nem veszi komolyan panaszait, nem marad számára más remény, mint hogy ő maga fogja kideríteni, ki a zaklató.

A filmet Carpenter írta és rendezte, aminek köszönhetően a filmet az első perctől az utolsóig áthatja a rá jellemző feszültségkeltés, a nézőben keltett rossz előérzet. Mai szemmel ingerszegény filmnek hathat, hiszen roppant alacsony költségvetésből készült és cselekménye viszonylag szegényes – totál lineáris, egyszerű, minden sallangot nélkülöző -, mégis fokozatosan emeli a tétet és borzongatja mindjobban a nézőt.

A főszereplő karaktere nagyon valóságosra sikerült, és jól körülrajzolt, szerethető figura. Erős akaratú, független nő, aki nem hajlandó engedelmeskedni az őt kínzó rejtélyes telefonálónak. Ettől az általa átélt események hihetőek, reálisak… és ettől még nyugtalanítóbbak. Behatolnak a privát szférájába, többé nem lehetnek titkai, de lassan saját gondolatai sem…A gonosz ott van vele, a lakásában és figyeli őt. Ahogyan lassan megtörik az ereje, és válik egyre kétségbeesettebbé, az csak az empátiával nem rendelkező nézőkre nincs hatással.

Hogy fenntartsa a fenyegető érzést a nézőben is, Carpenter a rendezői eszköztár számos elemével él: a kamera manőverezése, elhelyezése és a kiváló szögek alkalmazása mind azt a benyomást keltik, hogy a szereplőket megfigyelik. A film 98 perces játékideje alatt egyszer sem ül le a cselekmény, vagy válik unalmassá: minden a helyén van, nem siet, nem lassul le – tökéletesen fenntartja a borzongató hangulatot, a Hitchcock stílusára emlékeztető macska-egér játékban.

Carpenter bebizonyítja, hogy olyan filmekkel a háta mögött, mint a Halloween és az Assault on Precinct 13, nincs szüksége vérre, fegyverekre vagy látványos effektekre egy jó thriller elkészítéséhez. Minden ijesztés a cselekménynek van alárendelve, mindennek van értelme.

A főszerepben látható Lauren Hutton talán nem nyújt kiemelkedő alakítást, de a karakter megírtságának köszönhetően mindenképpen emlékezetes a játéka. A mellékszereplők csupán kiegészítik őt (és teszik azt szintén magas színvonalon), mivel a film nagyjából 100%-ában őt nézzük, másra nincs is szükség.

A Valaki figyel Carpenter talán leginkább alulértékelt és mellőzött alkotása, ami sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Tv-filmes kategóriában az egyik legjobb, amit valaha láttam, bár a thriller műfajában azért találunk jobban kivitelezettet talán még a zaklatás témakörében is. Az azonban elvitathatatlan, hogy a film rendkívül jól öregszik, és ma is képes ugyanazt a hatást kiváltani a nézőből, amit megjelenésének idejében.

Kinek ajánljuk: A suspense-filmek és Alfred Hitchcock kedvelőinek. Természetesen Carpenter-rajongók se hagyják ki.

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella