Black Christmas (2019) (Fekete Karácsony)

Fekete KarácsonyA Fekete Karácsony cím remekül cseng a slasher szubzsáner szakértőinek fülében, hiszen Bob Clark 1974-es klasszikusa abszolút időtálló alkotás. Glen Morgan 2006-os remake-je már csak nyomokban idézi meg a nagy előd felejthetetlen pillanatait, de még így is sokkal szórakoztatóbb, mint aktuális kritikám tárgya. No, de térjünk vissza néhány karakter erejéig az alfához!

Az eredeti darab sajnos soha sem kapta meg azt az elismerést, amire méltó lenne, hiszen a proto-slasher titulus általában John Carpenter négy esztendővel későbbi halloween-i rémlátomásánál landol. A direktor karrierjét bebikázó Michael Myers ámokfutás azonban kétségtelenül sokat köszönhet ennek a kanadai horrorfilmnek, amit az amerikai rendező-legenda nem is igen szokott tagadni. Kár is lenne, főleg azért mert valóban egy kifogástalan munkáról van szó, így ha annyit elérek ezzel az írásommal, hogy néhányan esélyt adnak az eredetinek, már elértem a célomat.

Fekete Karácsony

Az álomgyári újrahasznosítás természetesen ezt a címet is bekebelezte, így a 2000-es években a leginkább az X-Akták produceri/írói munkáiról ismert Glen Morgan (Willard) kapta meg a lehetőséget az újrázásra. Távol álljon tőlem ennek a verziónak a mentegetése, de számomra érthetetlen, hogy miért utálják ilyen sokan. Szörnyű kritikákat kapott, holott hű maradt az alapanyaghoz, kellően véres és erőszakos. Nyilván közelében sincs az eredeti nagyszerűségének, de a nevezett időszak amúgy sem volt éppen a slasher alműfaj legszebben csillogó érája. Abban viszont biztos vagyok, hogy a tavalyi Fekete Karácsony után rengetegen rehabilitálják majd a 2006-os verziót, aminek én személy szerint nagyon örülök.

Fekete Karácsony

Amikor először hallottam hírét ennek a Blumhouse-projektnek arra gondoltam, hogy ez akár még jól is alakulhat, ha értő kezek közé kerül az alapanyag. Azután jött a trailer és egy életre megfogadtam, hogy ez bizony engem nem érdekel. Ezen elhatározásomat a decemberben befutó lesújtó vélemények tovább erősítették, míg nem beütött a korona-krízis. A megcsappant kínálat miatt gondoltam próbát teszek Sophia Takal (Always Shine) filmjével abban bízva, hogy talán ezúttal is túlzottan keménykezűek voltak a kritikusok.

Az eredeti alkotással való analógia teljes egészében kimerül a főiskolai campus helyszínében, ezen kívül nehéz bármiféle párhuzamot találni a nagyszerű 1974-es horrorfilmmel. Őszintén szólva teljesen feleslegesnek érzem a sztori ismertetését, mert újra az a szekunder szégyenérzet lesz úrrá rajtam, amit a film megtekintése során többször éreztem. A „modernizált” történet izzadságszagú aktualitásától még el is tudtam volna tekinteni, de aki a végső csattanó természetfeletti vonalát kitalálta, azt minimum örökre eltiltanám a forgatókönyvírástól. Az egész filmet áthatja a demagógia, és ugyan nyomokban érint fontos témákat, amelyekről érdemes lenne intelligens párbeszédet folytatni, de ezt a papírmasé karakterek nem teszik lehetővé.

Fekete Karácsony

A PG-13-as besorolás némi képzavarral élve, teljesen kiheréli az alkotást, de ahogy a végső összecsapásból is látszik, totális kreativitás-hiányban szenvedtek az alkotók. Mazochista énem ugyan kíváncsi lenne a 20 perccel hosszabb vágatlan változatra, de gyanítom, abban sem lenne sok köszönet. Nem állítom, hogy váratlanul ért a dolog, hiszen már a hivatalos kedvcsinálóban lelőtték a film végi nagy poént, amelyből tisztán látszott, hogy még a stúdió sem bízott a végereményben. Arra viszont nem számítottam, hogy ilyen arcpirítóan ostoba történetet tolnak az arcunkba, béna karakterekkel és teljesen vérszegény gyilkosságokkal.

A film megtekintése közben többször eszembe jutott Leigh Whannell (Upgrade, Insidious) neve, aki kifogástalanul nyúlt hozzá egy klasszikus rémtörténethez és tette 100%-ig naprakésszé. A láthatatlan ember az utóbbi időszak egyik legfeszültebb thriller/horror-ja, amely rendkívül érzékletesen és érzékenyen ábrázol egy nagyon fontos témát, ráadásul mindezt okos és izgalmas körítésben prezentálva. De Sophia Takal nem Leigh Whannell, a tavalyi Fekete Karácsony pedig nem érdemli meg, hogy egy lapon említsük az eredeti alkotással. Igazából még a korábbi újrafilm is sértve érezheti magát, itt ugyanis nem történt más, mint egy cím ellopása és megszégyenítése. Nem ajánlom senkinek, kérek mindenkit, hogy nézze meg inkább az eredetit!

2.5/10

afiaf

 

Be the first to comment on "Black Christmas (2019) (Fekete Karácsony)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .