A King-adaptációk kifogyhatatlannak tűnő tárházában a Big Driver talán nem kivételes alkotás, azonban sok szempontból megállja a helyét – kár, hogy nem vált ismertebbé. Izgalmas bosszúthriller tévéfilmes minőségben a jobbik fajtából.

A dagadt sofőr című írás a Minden sötét, csillag sehol című kötetben jelent meg, és kiváló példa King thriller- és novellaírási képességeire egyaránt. A kötetből egyébként még két másik műből is készült adaptáció: az 1922-ből, és az Egy jó házasságból. King novelláival bizonyítja, hogy ellen tud állni a sokak által ráégetett „túlírásnak”, ami regényeiben megjelenik. A dagadt sofőrre is tökéletesen illik ez a megállapítás, pedig a történet simán elbírna egy kisregénynyi terjedelmet is. Így kevéssé hatol a lélek mélyére, sokkal inkább a cselekményen van a hangsúly, de egyértelműen felismerhetőek benne King jellegzetes kézjegyei.

A patikamérlegen kimért feszültség a főszereplő gondosan ábrázolt személyiségével és pörgős cselekménnyel párosul. A történet egy nőről, Tessáról szól, akit egy óriási méretekkel bíró teherautós pacák kegyetlenül megerőszakol és kis híján megöl. Tette után a kábult Tessát egy csatornába dobja, abban a hiszemben, hogy áldozata halott. A nő azonban magához tér, és még legalább két holttest társaságában találja magát. Az ezt követő testi és lelki kínlódás hamar átfordul benne: nem engedheti, hogy ez az őrült tovább garázdálkodjon, és további nők váljanak az áldozataivá, bosszút kell állnia. Nem akarja, hogy kitudódjon, mit tettek vele, tart a megállíthatatlan pletyka- és bulvárgépezettől, ami karrierjét és magánéletét is tönkre tenné. Itt válik fontossá az az eleme a történetnek, hogy Tessa – King sok már hőséhez hasonlóan – írónő: közepes minőségű krimiknek köszönheti közepes jövedelmi szintjét és közepes ismertségét. Mégis, a krimikben való jártassága lesz az, ami lehetőséget nyújt számára a bosszú körültekintő megtervezésére és végrehajtására.

A filmadaptáció rendezésére az elsősorban sorozatokhoz köthető Mikael Salomon vállalkozott, a színészi gárda is kevésbé ismert nevekből áll, talán csak az elmúlt években feltörő népszerűségű Ann Dowd rí ki közülük, aki egyúttal húzónév is lehetne a filmhez, ha szerepe nem volna oly csekély. A főszerepben látható Maria Bello bár nem tehetségtelen színésznő, de nem az ő játéka az, ami miatt a filmet érdemes megnézni. Tessa már a történet elején elénk tárja, hogy gyerekkora óta „képzeletbeli barátokkal” szórakoztatja magát és hangot adva nekik, elképzelt beszélgetésekben gondolkodik. A történetnek ez az aspektusa már a novellát is érdekessé tette, a filmben pedig nagyszerűen adaptálták: krimiregényinek főhőse, a fizikailag is megjelenő, amolyan Miss Marple-höz hasonló karakter, és Tom, a GPS-kütyü fekete humort hoznak a film hangulatába, és roppant szórakoztatóvá teszik azt.

Ez az az elem, hogy a mára számos példával rendelkező női bosszúfilmek sorában is megállja a helyét a Big Driver, még ha igazán újat nem is mutat. „Rape and revenge”-filmek régóta készülnek, de a széleskörű népszerűség mindig elkerülte őket (jelen filmünk az IMDb-n 5,6 ponton áll, Rotten Tomatoes-on pedig még ennél is gyengébben) talán a téma érzékenysége, talán a megfelelő megközelítés hiánya miatt – pedig a recept adott: a védtelen főhősnő áldozattá válását követő karakterfejlődés és a néző számára is megelégedettséget hozó bosszú számos formában sikeres lehet. A hangsúlyt, hogy pszichothrillert (mint pl. The Brave One), kegyetlen horrort (The Last House on the Left) vagy véres gore-t (I spit on your grave) készítünk a receptből, csupán ízlés dolga határozza meg.

Kinek ajánljuk: A Big Driver még az utóbbi évek King-adaptáció dömpingje kezdetén született, és hiába a tévés közeg, egészen jól sikerült feldolgozása a novellának. Nemigen írták át a történetet – szokatlan módon inkább elvettek belőle valamennyit -, a cselekmény, a hangulat is hozza a King által írottakat. Így rajongóknak, valamint azoknak, akik egy izgalmas, szórakoztató thrillerre vágynak, egyaránt csak ajánlani tudom.

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella