The Fury of the Wolfman ((La furia del Hombre Lobo)) (1972)

Paul Naschy harmadik (hivatalosan negyedik, de a második rész valójában sosem jelent meg) filmje az Hombre Lobo szériában egy újdonsággal próbált szolgálni: míg a korábbi alkotásokban más-más klasszikus szörnyeteg is tiszteletét tette, a La furia del Hombre Lobo már csak Waldemar Daninsky-t sorakoztatja fel soraiban, mint gótikus rémség. A José María Zablaza által rendezett alkotás lényegében rebootolta az eddigi történeteket, új eredettörténetet adva a karakternek, azonban így is igen felejthetőre sikeredett.

Waldemar Daninsky (Paul Naschy) orvos professzort tibeti útja során egy jeti megharapja, ezáltal rákerül a baljós ötszög jele és teliholdanként farkassá változva terrorizálja kis városkájának lakosságát. Egy ilyen éjszaka során rátör az őt egy másik férfival megcsaló feleségére, és megöli őket. Hamarosan visszaváltozik emberré, ijedtében pedig autóba száll, azonban balesetet szenved és meghal. Holttestére kollégája, Dr. Ilona Ellman (Perla Cristal) talál, aki laboratóriumában feltámasztja. Azonban ahelyett, hogy szabadon engedné, Waldemart szörnyű kísérletek alá veti, hogy a hatalma alá kerítse, hogy a volt professzor pedig farkasként kezdi lemészárolni a helyi lakosságot…

A La furia del Hombre Lobo, tudomást nem véve a korábbi részekről, új eredettörténettel és karakterekkel próbálta megőrizni a spanyolok farkasemberes szériájának frissességét. Ebben a műben már nincsenek vámpírok, múmiák, sem Frankenstein szörnyetege, akik az előző filmekben tiszteletüket tették, és az alkotás ismét Waldemar Daninsky karakterét teszi a középpontba. Ennek ellenére, sajnálatos módon a Paul Naschy által megformált szörnyeteg még így se tud megmaradni az emlékezetünkben, aminek az oka, hogy ebben az alkotásban Waldemar pusztán egy dróton rángatott szereplő, aki fölött könnyű szerrel kísérletezik a film igazi főgonosza, a Perla Cristal által megformált doktornő. A doktornő motivációi szintén eléggé kérdésesek, pusztán egy klisés őrült tudós, de ezen kívül semmilyen hatása nincs ránk a filmben, ezzel egy elég könnyen felejthető főgonosszá válik. Sajnos ugyanez a helyzet az egész alkotással kapcsolatban, lényegében egyetlen jelentős momentumot nem lehet utána felidézni.

A La furia del Hombre Lobo legnagyobb hibája azonban talán az, hogy a rossz vágásokkal néha teljesen követhetetlen maga a cselekmény. Az egymást gyakran totál véletlenül követő jeleneteknél az embernek az az érzése, hogy a rendezőnek volt pár felvétele, és ezeket vagdosta össze úgy, ahogyan neki jól esett. Ez a képkockák minőségén és színi világán is meglátszik, ráadásul a párbeszédekben sincs ezekben az esetekben korreláció az előző jelenetekkel.

Összességében a La furia del Hombre Lobo egy igen felejthető, csapnivaló alkotás, mely teljesen elvész a korszak filmjei között. Egy fantázátlan,unalmas és klisés farkasember mozi ez, melynek megtekintése nélkül is tud az ember teljes életet leélni.

Értékelés: 3/10

Kiknek ajánljuk: Csak azoknak, akik végig szeretnék nézni az összes Paul Naschy féle farkasemberes filmet.

Kele-man

Be the first to comment on "The Fury of the Wolfman ((La furia del Hombre Lobo)) (1972)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .