A Halloween 2 egyike volt azon ritka horrorfilmeknek, amiket a magyar mozik szándékoztak bemutatni. Hadd, ne mondjam, mekkora hülyeség az ilyesmi. Ugyanis, ha egy film a moziban megy, az ember támaszt vele szemben bizonyos alapvető elvárásokat, hogy legalább egy bizonyos mércét megüssön. A filmek többségének ez sikerül, és még a legrosszabb is viszonylag nézhető szokott lenni. A kivétel a Halloween 2.
Ezt a negatív felvezetést gyorsan rekompenzálnám két dologgal. Az egyik, hogy az elmúlt fél év alatt nagy rajongója lettem Rob Zombie zenéjének, és őszintén tisztelem a rajongását a horrorok iránt. Ezt a tiszteletet más sem bizonyítja jobban, minthogy ebben a filmben tényleg lehet látni érdekes próbálkozásokat, remek jeleneteket… a rossz hír, hogy nem eleget ahhoz, hogy megmentse az egész filmet. A másik, hogy… A Texasi Láncfűrészes 4 még mindig rosszabb…
A film kb két perccel az első rész vége után kezdődik. Laurie egyedül sétál az utcán, kezében az üres pisztollyal, teljesen sokkos állapotban. A kórházba beviszik Dr. Loomist és Anniet, hogy megmentsék őket (affene, Michael tényleg ilyen gusztustalanul intézte volna el őket?), míg Micheal hulláját elszállítják. A szállítókocsi karambolozik egy tehénnel. Michael magához tér, kinyír mindenkit. Bejut a kórházba, ahol Laurie is van. Gyilkol, ledarál mindenkit, nincs mellébeszélés, Laurie menekül begipszelt lábbal, Michael üldözi, iszonyú jó, ilyesmire vártunk az egész előző részben a sok lelki/pszicho cucc helyett! És… mi ez? Hogy ez egy KI*****TT ÁLOM VOLT? MI EZ?
Michaelnek itt még van egy fél maszkja, de később még ennyi se fedi el az arcát.
Tehát: a film eleje egy álom jó álom volt valójában, a többi része a rémálom, de olyan fokozatban, hogy még Freddy se tudott volna ilyen szadista cuccot kreálni. Laurie, Annie és Dr. Loomis is él és virul, Michael teste eltűnt miután Laurie belelőtt egy tárat. És a néző az arcába kapja a legértelmetlenebb dolgot, amit valószínűleg életében láthatott: a karakterek jellemét. Komolyan, három ember, akiket majdnem kinyírt egy maszkos pszichopata, így viselkednének? Laurieból bunkó, depressziós rocker lett (pedig a neszóljábe’ szabály tudtommal érvényben van), Annie maradt zacc ugyanolyan, mintha mi sem történt volna, Loomis pedig szabályosan megkattant, szerepelget, könyveket ír az átélt élményeiről, Michaelről, miközben mindenki ki akarja nyírni a viselkedéséért. De leszarja. Persze jön a Halloween, Laurie egyre borzalmasabb állapotba kerül, ráadásul Michaelnek (aki életben maradt, nem visel maszkot, és úgy néz ki, mint Connor MacLeod, ha ötven évig nem borotválkozik) megjelenik az anyja szelleme a saját fiatalkori énjével együtt, és megkérik, hozza haza a kishúgát. Michael pedig megy. Megy, megy, megy, a két órás film 70. percében még mindig csak azt lehet belőle látni, hogy Michael nagyon mérges és megy, miközben vannak zenei klipekbe illő, elborult, Rob Zombie-s álomjelenetek, meg pszichológiai cucc (még több, mint az előzőben), aztán amikor Michael végre elér Haddonfieldbe elkezd gyilkolni, és a néző örül… ha nem aludt el addigra.
Ez alapján gondolom látható, hogy a fanatikus Halloween rajongók közül ezt a filmet csak az erős idegzetűeknek ajánlom. A film olyan szinten rossz, hogy még azok is fosnak nevezték, akik szerették az első részt. Michaelt maszk nélkül nézni kissé kultuszgyalázó, ráadásul folyton hörög, mint Frankenstein szörnye, a film végén pedig még egy óriási “DIE!”-t is odakiált Loomisnak… szóval igen… ne akarjátok megölni Rob Zombiet, a zenéje rohadt jó, és a Devil’s Rejects sem volt rossz…
A filmben többször is vannak ehhez hasonló művészfilmet/videoklipet idéző jelenetek.
Igazából az egyetlen, amit ezzel a filmmel kezdeni tudok, az az, hogy megvédem az időközben kedvenc előadómmá vált Uncle Zombiet. A film teljes egészében egy hatalmas káosz ugyan, de ha külön-külön elemezzük az egyes részeit, azok meglepően jók lennének. Például, ha a film elei 25 perces álom-slashert vesszük, az valami frenetikus. A beteg, művészi videóklipek is jók lennének, a film tökéletes lenne, ha csak ebből állna. Ugyanúgy remek lenne, ha egy lelki drámával, művészi jelenetekkel, és pszichotrillerből álló alkotás lenne. Tehát úgy tudnám ezt a filmet jellemezni, mint egy… tepsi süteményt. Igen, egy tepsi süti, amibe az ember mindenféle jót beledobál, csokit, fahéjat, aszalt gyümölcsöt, de aztán rossz irányba kavarja meg a tésztát, rossz fokozatra állítja be a sütőt, és így az eredmény egy tepsi félig nyers fos lesz, amit dühében tepsistül kidob az ablakon. Sajnálom ezt a filmet, sajnálom Zombiet, mert látszik, hogy sok jelenetnél milyen jó próbálkozásai voltak. Az, ahogy Michael, majd később Laurie is látni kezdi a fiatal Michaelt, és az édesanyjukat, nagyon hangulatos. Szintén jó az a jelenet, amikor Michael kinyírja Anniet, de nem lehet látni, csak a kés és a szakadó hús hangját hallani, majd amikor Laurie hazaér, és végigmegy a feldúlt házon, akkor vannak a bevágások arról, hogy Michael hogy üldözte, hogy borult fel a könyvespolc, hogy szorította sarokba… Tehát tényleg nagyon kreatív elgondolások. A színészi játék terén is van egy-két szereplő, aki kivételesen jól teljesít, de ez az egész nem képes megmenteni a Halloween 2-t. Ennyi.
értékelés: 2/10 (mert próbálkozik és az első 25 perc tényleg jó)
Zoo_Lee
Bizony ez a második rész nem nagyon sikerült. Nèhol ugyan művészi, de sokszor széteső, zavaros. Most néztem màsodjàra, de jobbra emlékeztem. A film kòpia is koszosabb (szemcsésebb) az előző rèsznèl,a gyilok is némiképpen kamera kapkodós. A kisértet vonal egyenesen szánalmas.