Ne engedj be idegeneket! – idéződik fel bennem édesanyám követelőző és a maga nemében fenyegető hangja, amit anno egy alig észrevehető vállrándítással konstatáltam, s amivel egészen odáig nem törődtem, míg egyszer a halszemoptikán kitekintve meg nem láttam egy partvisbajszú mackós pándyandrást, aki még csak azt sem mondta: kábeles! Nem hiába nevelik bele már egész kiskorában a gyerekekbe eme örök igazságot, ám Marianne nem hallgat a szülői intelmekre, tettének következményeit pedig sírig nyögi. Talán még azon is túl!

A prológusban megtudjuk, hogy tragikus körülmények között életét vesztette egy család, mikor harmadik emeleti lakásuk teljesen kiégett. A két gyermekes Fauvel-ék, most költöztek be megörökölt lakásukba, ahol az anya, Marianne szülei éltek. Férje Jacques megkapta megérdemelt előléptetését, a gyerekek pedig szépen kezdik belakni új otthonukat. Igen ám, de mikor becsönget hozzájuk két idegen, mondván, hogy ebben a kis hajlékban töltötték gyerekkorukat és szeretnének újból körbenézni az emlékek felelevenítése végett, minden megváltozik. A bébiszittert felakasztva találják, anyukát a mosógépszerelő vízkövetleníti, apuka megháborodik, a háttérbe pedig mindvégig ott vannak a blazírt arcú és egyre nagyobb fenyegetést jelentő gyerekek. Az előző lakókról kiderül, hogy régen meghaltak, mikor édesapjuk úgy döntött, lemészárolja a családot és magára gyújtja a kérót. Lehet, hogy minden megismétlődik és Fauvel-ék sem kerülhetik el a házi átkot.

Talán a szinopszisból is kiderülhetett, hogy Laurent Tuel rendező nyíltan szemezgetett olyan filmklasszikusokból mint Kubrick Ragyogása, az Amityville vagy éppen a 60-as évek nagy durranása az The Innocents. Az ugyanebben az évben bemutatott és a főszerepben szintén két kisgyereket foglalkoztató Más világgal ellentétben, a francia kistestvér alig 75 percben letudja a sztorit, ezért lényegesen hamarabb bontakozik ki a történet, és igazából nem szolgál meglepetésekkel. Az ijesztgetési faktor eléggé lagymatag és mivel a Haute Tensionre még várni kell két évet, így természetesen vért és erőszakot ne tessék nagyon várni tőle. Ennek ellenére egy unalmas hétköznap estén el lehet vele tölteni 80 percecskét, magam részéről már csak Ludivine Sagnier feltűnése miatt is!

Értékelés: 5/10

Miskei