És akkor most jöjjön a másik oldal, hogy ne mindig csak ilyen neogagyi, a CGI minden nemű megcsúfolásának számító hulladékoktól próbáljalak titeket eltanácsolni… Ez az óriásira nőtt hangyákról szóló film például egyik kedvenc tudományos-fantasztikus íróm, H. G. Wells egyik regénye (Istenek eledele) alapján készült, és biztos vagyok benne, hogy az old-skool trash csodák kedvelőinek körében már régóta kultikus státusznak örvend.

Film elején ventilátor jellel ellátott hordókat dobálnak a tengerbe, amiből az egyik pont azon a helyen köt ki, ahol hőseink egy potenciális lakóparkot kívánnak felépíteni, s most ezen a területén kalauzolják körbe a többieket. Nem telik bele sok idő, óriásira mutálódott hangyáink egyből el is kezdik szedni áldozataikat. Menekülnének, de a hajójukra is feljutnak, mire a kapitány rendkívül logikus módon felrobbantja, hogy akkor a bestiáké se legyen!

Ezután nem marad más, mint a futás, bár a hangyák mindenhol ott vannak (eső elől házba bújnak stb.). Hőseink egy idő után megunják a futkározást, és szereznek egy csónakot, de mivel a vízen sincsenek biztonságban, újra szaladgálni kezdenek. Végül egy farmer segítségével bejutnak a legközelebbi településre, ahol érdekes módon senki nem hisz nekik. Megszöknek a rendőrök elől, viszont kalandjaiknak ezzel még koránt sincs vége, és a csattanót sem akarom lelőni…

Aranyos egy film, annyi szent. Óriásira nőtt hangyáinkat kétféle megoldással keltik életre, totáloknál vannak az odavetített részek, amikor pedig a közeli képeken az emberekkel hadakoznak, gumibábokat használnak. Ahogy a vérnyulak a Night of the Lepus-ban, úgy ők is kaptak külön hangeffektust, amint feltűnnek a színen. Továbbá láthatunk a szemükkel, ami egyébként baromira irritáló. De hogy ne csak rosszat mondjak, az Ember vs. Hangya vízi birkózás scene például külön jutalmat érdemel, zseniális, haha! Társaságban, piával egyszer végig lehet nézni, s közben jókat szórakozni, egyébre nem alkalmasnak, bár ez már szerintem előre borítékolható volt…

Értékelés: 6/10

eyescream