Az X-Akták és az Odaát elsöprő sikere, illetve számtalan évada után meglehetősen merész vállalkozás, ha valaki újabb horror témájú “buddy” szériát próbál indítani. Különösen akkor, ha egyben a horror irodalom egy nagy klasszikusához is meglehetősen bátran nyúl, nem kicsit variálva (erőszakolva) a történeten. A tavaly ősszel indult Sleepy Hollow azonban ezek mindegyikét megkockáztatta, és legnagyobb meglepetésemre, egy észbontóan jó széria lett belőle.

Az Amerikai Függetlenségi Háború során, 1781-ben Ichabod Crane különleges megbízást kap magától George Washingtontól: a New Yorkhoz közeli Sleepy Hollow városáért vívott csatában meg kell keresnie és eliminálnia a vörös kabátos angol sereg egy különösen veszélyes harcosát, egy brutális halálosztót, aki egyben a Hessziai Rend tagja is. Crane nagy nehezen teljesíti a küldetését, és lefejezi ellenfelét, a csata során azonban ő maga is halálos sebet kap, az örök harcmezők helyett viszont több mint 200 évvel később, napjainkban tér magához. Vele együtt feltámad a fejnélküli zsoldos is, aki hamarosan ámokfutásba kezd Sleepy Hollowban, és egy szerencsétlen helyszíni vizsgálat során kivégzi a városka seriffjét is. A seriff partnere, Abbie Mills, a helyi rendőrség többi tagjával együtt a különös viselkedésű, őrültnek tűnő Cranet gyanúsítja a gyilkossággal, Abbie azonban később titkos fájlokra bukkan néhai főnöke irodájában, amelyek egy több évszázados, szabadkőműveseket, okkultistákat és túlvilági erőket is összefogó összeesküvés, és egy titkos, Sleepy Hollowban megvívott természetfeletti csata történetét taglalják. A fájlokban leírtak (illetve egy személyes, gyerekkori trauma) alapján Abby végül hisz Ichabodnak, és a társává fogadja, hogy segítsen neki megoldani az ügyet – amely azonban hamarosan jóval nagyobbnak tűnik, mint amire bármelyikük számított. Az Ichabod által lefejezett hessziai szörnyeteg ugyanis nem más volt, mint a Halál Lovasa, az első az Apokalipszis Négy Lovasa közül, akit démonok, boszorkányok és a még mindig aktív Hessziai Rend segítik küldetésében, hogy visszaszerezhesse a levágott fejét, majd magához hívja három társát, és együtt elindíthassák a Jelenések Könyvében megjósolt Apokalipszist.

Az Álmosvölgy kissé őrült koncepciója a benne rejlő potenciál ellenére nagyot bukhatott volna, azonban ahelyett, hogy beleesett volna az előtte tátongó hibalehetőségekbe, bravúrosan kerülte ki őket egytől-egyig. A készítők például sejthették, hogy a nézőknek az érdekes alapötlet ellenére sincs szükségük egy újabb „monster of the week” jellegű, súlytalan epizódokat halmozó szériára. Így bár az első részek még újabb és újabb folklórbeli szörnyeket szabadítanak el Sleepy Hollowban, hogy Abby és Ichabod legyőzhesse őket, miközben fokozatosan megismerhetjük főhőseinket, és kiépülhet a dinamika közöttük, néhány epizóddal később nagyon gyorsan és intenzíven indul be a Lovasokra, és az őket segítő rejtélyes fődémonra koncentráló fő történetszál, míg egy idő után úgy marad abba a heti szörnyhozam, hogy semmi hiányérzetünk nem marad. Egy másik kiemelendő pont a szereplőgárda: bár a hangsúly Ichabodon és Abbyn van, a történet remekül mozgatja a többi karaktert is, mint a rendőrséget irányító Irving kapitány, Abby harciasabb, kissé őrült testvére, Jenny, vagy Ichabod felesége, a visszaemlékezésekben és víziókban megjelenő Katrina. Ezek a szereplők pont elég játékidőt, motivációt és hátteret kapnak ahhoz, hogy a történet jelentős részévé váljanak, miközben mégsem vonják el a reflektorfényt a két főhőstől.

Ők viszont meg is érdemlik a fénysugarat, ugyanis több hasonló jellegű sorozat megtekintése után is bátran ki merem jelenteni: Ichabod és Abby párosa az egyik legjobb, amit az utóbbi években láthattunk. Természetesen kicsit bezavarnak a sztereotípiák, Crane az okkultizmusban és túlvilági erőkben jártas profi, míg Abby az örök laikus, viszont a jellemük összetett, a karakterük folyamatos, reális fejlődésen esik át, a motivációjukkal együtt, amely más szériákkal ellentétben közel sem két mondatban foglalható össze, és szoros kapcsolatuk ellenére sem mindig egyezik. Tom Mison és Nicole Beharie szenzációs alakítást nyújtanak, az írók pedig nagyon jó, drámába hajló jeleneteket írtak nekik, és arra is ügyeltek, hogy a műfajtól megszokott laza poénok (főleg Crane beilleszkedésével kapcsolatban) mind arányban, mind időzítésben jól vegyüljenek a sorozat komolyabb, sötét, néha egyenesen tragikus hangvételével.

Az Álmosvölgy első évada egy nagyon ígéretes új széria tökéletes felvezetése. A következő szezont szerencsére már berendelte a csatorna, így ha valakinek a fentiek meghozták a kedvét egy őrült utazásra a gépfegyverrel felszerelt Fejnélküli Lovas, a testváltogató démonok, és az okkultizmussal alaposan fűszerezett alternatív amerikai történelem világába, mindenképp tegyen vele egy példát, nem fog csalódni.

értékelés: 9/10

Zoo_Lee

U.I.: Szeretnék minden olvasónktól elnézést kérni jelen cikk késése miatt – eredetileg nem sokkal az évad vége után elkezdtem az írását, és American Horror Story: Coven-nel együtt akartam kitenni, azonban időhiány (és néha nem tagadom, lustaság) miatt nagyon csúnyán elcsúsztam vele. Igyekszem, hogy több hasonló eset ne forduljon elő a cikkeimmel és további kellemes olvasgatást kívánok!