Ha az ember itt-ott a neten ráakad a “legjobb zombifilmek” listáira, garantáltan szembekerülhet a fura hangzatú Pontypool nevű filmmel, igaz nem az első 10 között, de a top 30 is bőven megteszi. Annak ellenére, hogy szerepel sok ilyen listán, mégis kicsit elszomorító, mivel ez a film kicsit több és más, mint a “szokásos” zombi áradat…

Grant Mazzy, a kiöregedett rádiós szupersztár a kora reggeli órában kocsikázik be Pontypool álmos kisvárosának helyi rádióközpontjába. Már várja őt fiatal asszisztense, és a producere, akivel a sztár rádiósnak összeakad a műfajról, és a közönségmegtartásról alkotott nézete. Mazzynek nehézkes megszoknia az új körülményeket, valamint a kis közösséghez való alkalmazkodást, de szerencsére sokat nem kell ezzel törődnie, mivel érdekes hírek érkeznek be a stúdióba: a helyi orvosi irodát tömegesen rohamozzák meg, érthetetlen mód viselkedve. Az idő elteltével egyre fokózdik a pánik és a közhangulat kint: támadások, agresszió, kannibalisztikus gyilkosságok… Műsorvezetőink megtesznek mindent, hogy a lehető legjobban tájkoztassák az embereket, de rá kell jönniük, hogy ők sincsenek biztonságban, mert a vírus igencsak szokatlan úton terjed: a kimondott szavak és azok megértése útján indul be valami zavar az agyban. Nem tudni, hogy milyen szavak érintenek mely embereket, de ezentúl a beszéd halálos veszéllyel járhat…

A Pontypool azon filmek közé tartozik, melyek egy helységben lettek végig forgatva, és ezek a filmek közül is kiemelkedik a nagyon okosan megírt története miatt. Ha belegondolunk, akkor a cselekmény nagyját végül is “csak” halljuk, de az események nagyon szépen, nagyon fokozatosan és a feszültség építésének aprólékos lépéseit betartva lettek adagolva.

A vírus terjedése szerintem annyira nem lett kihasználva, vagy talán kidolgozva sem, minden esetre egy érdekes színfolt: beszéd által terjedő járvány, amely a szavak értelmezése útján bolondítja meg az agyunkat. Utólag sokan próbáltak társadalomkritikát belemagyarázni a filmbe: a bábeli végtől kezdve az elbutuló angol nyelven át minden megfordult már, szerintem ezek irrelevánsak. Talán csak annyiról szól a film, hogy a mondatainknak következményei vannak, ez némiképp párhuzamba helyezhető a történet elején a rádiós Mazzy közönségének alaptalan félreinformálásával, illetve a felelőtlen gúnyos megjegyzései által esetlegesen okozott kárral.

A film egy helységben játszódik a végig, de szépek a felvételek, kellemes és egyben elszigetelt a hangulat a megvilágításnak és az operatőri munkának köszönhetően. A színészekre sem lehet panasz, kevesen vannak, de abszolút valóságosak a reakcióik.

 

A Pontypool egy remek kis film, ami akkor a legjobb, amikor tényleg zord kint az idő, és nem lehet mást tenni, csak jól befűteni, bevackolni magunkat, és a fantáziánkra bízni egy jó kis borzongást.

értékelés: 7/10

levyathan