Alig egy évvel azután, hogy a Peter Cushing és Christopher Lee fémjelezte The Curse of Frankenstein felélesztett egy klasszikus szörnyet, és vele elindította a brit Hammer filmstúdió majd’ másfél évtizedig tartó sikerszériáját, Terence Fisherék úgy döntöttek, ideje folytatni az Istent játszó báró hátborzongató történetét. Sajnos ebből a műből már kimaradt a híres horrorpáros egyik tagja, Lee, akit épp lefoglalt, hogy egy másik klasszikus horrort, egy erdélyi gróf történetét élesszen újjá.

Victor Frankensteint guillotine általi halálra ítélik (Peter Cushing) a sok gyilkosságért, melyet szörnye elkövetett. Ám amikor két részeges alak kinyitja a koporsóját, mindössze egy lefejezett papot találnak. Legnagyobb meglepetésükre egy alak jelenik meg előttük, aki Frankenstein báróként mutatkozik be, halálra rémisztve egyikőjüket. Évekkel később Victor egy kis német városkában, Carlsbruck-ban gyógyítja a szegényeket Dr. Stein néven. Ez természetesen felkelti a helyi orvosok, különösképpen egy fiatal, de zseniális úriember Dr. Hans Kleve (Francis Matthews) figyelmét. Miután sikeresen a báró bizalmába férkőzik, megtudja, hogy Frankenstein nem hagyta abba titkos kísérleteit. Sikerült megalkotnia egy emberi testet (Michael Gywnn), és mindössze már csak egy élő agy hiányzik, hogy feléleszthesse. Erre meg is van a jelentkezője, asszisztense, Karl (Oscar Quitak) személyében, akinek bámulatos elméje egy beteg testben van. Ám miután sikeresen végrehajtották az operációt, az új test kezd olyanná alakulni, mint amilyen tulajdonosa előző porhüvelye volt, valamint kannibalizmusra való hajlandóságot is mutat… Sajnos fennáll a veszély, hogy lebuktathatja Frankensteint, ami a báró életét fenyegetné…

Habár a film alig egy évvel jelent előzménye után, véleményem szerint teljesen másmilyenre sikeredett. Természetesen ennek a műnek is megvan az a tipikus hangulata, ami miatt annyira szeretjük a korai Hammer-filmeket. Nem is véletlenül, hiszen a stúdiónak köszönhetően ekkor élte másodvirágzását a gótikus horror a mozivásznon. Ezúttal nem láthatunk lélegzetelállító hegyeket és kastélyokat, viszont Frankenstein laboratóriuma egy tipikus őrült tudós munkahelye, ráadásul a speciális effektek is komoly munkára vallanak. A többi helyszín is képes átadni a korabeli hangulatot, külön kiemelve a koszos és mocskos rendelőt, vagy a sznob nemesek koncertjét – és mindezt csak fokozni tudják Leonard Salzedo zseniális taktusai. A színészi munka egytől-egyig zseniális, Cushing természetesen hozza a formáját. A lassan megint szörnyeteggé alakuló Oscar Quitak alakítása kiemelendő, beleillene akármelyik korábbi Universal-szörnyfilmbe is, amit csak tetéz egyre rémisztőbb kinézete. Mindemellett még megemlíteném a film elején látott két részeges alakot, hiszen játékuk az egyik leghűbb színészi játék a műben. Ami még szintén tetszett az alkotásban, az az, hogy mertek váltani az előző filmhez képest, ugyanis ebben a műben Frankenstein báró nem egy új szörny létrehozásán fáradozik, hanem egy nemesebb célon: barátjának agyát egy új testbe ültetné, ezzel megmentve életét. Ez az ötletes megoldás természetesen a film végén is kulcsszerepet játszik.

Talán pont ez az arculatváltás, ami nem tesz jót a filmnek – a Frankenstein-széria elemeként. Az előző filmben az őrült doktor minden erkölcsét félredobva próbálta feléleszteni szörnyetegét, még embert is ölt ennek érdekében. Ebben a műben a báró mint a szegények és gyámoltalanok segítőjeként jelenik meg, akit páciensei egytől-egyig szeretnek. Kísérletei is arra irányulnak, hogy emberi életet mentsenek, csak sajnos ez a végén balul sül el. Ebben a filmben a szörnyeteg talán maga a nép, aki mindannak ellenére, hogy a doktor mit tett velük, ellene fordul. Karl története a történetben kellőképpen tragikus, a klisék ellenére is. A film kissé vontatottabb is, mint az előző, ráadásul nagyobb csavarok sincsenek, akárcsak komolyabb halálesetek sem, így ez nem egy olyan horror, aminek az a lényege, hogy annyi vér folyjon. Inkább csak egy történet egy tudósról aki olyan messzire akart menni a tudományban, amennyire csak lehetséges, ezzel ismét veszélybe sodorva az emberiséget…

Értékelés: 7/10

Kele-man