Remaket készíteni az Ed Wood-féle Plan 9 from Outer Space-ből egyike azoknak a projekteknek, amelyeket már koncepció szinten is elég nehéz elképzelni. Wood eredeti schlockját, azt a szintű lelkes igénytelenséget, amely átjárja a filmjeit, képtelenség utánozni, John Johnsonnak és a Darkstone Entertainment csapatának pedig nem is ez volt a szándéka, amikor majdnem hat évvel ezelőtt elkezdték a remake forgatását. A céljuk az volt, hogy vászonra vigyék az eredeti víziót, megmutassák, milyen lett volna a 9-es terv, ha Wood nagyobb költségvetéssel, több idővel és profibb stábbal rendelkezik.

Nilbog városkájába (igen, Troll 2 kikacsintás, a lakók szerencsére nem zöldségzabáló koboldok) egy meteornak álcázott földönkívüli hajó csapódik, az emberi faj kiirtásának céljával, mivel szerintük fajunk túlságosan jeleskedik a veszélyes, pusztító technológiák kifejlesztésében. Tervük lényege, hogy ismétlődő kinetikus hullámokkal reanimálják a halottakat, a hullámok pedig minden elsülés alkalmával egyre nagyobb területet terítenek be, és egyre gyorsabb, fejlettebb zombikat hoznak létre. A tervüket azonban nem tudják sokáig titokban tartani, előbb egy Nilbogban dolgozó kissé bogaras tudós, majd a helyi rendőrség, a lakosok (köztük a városban rekedt tévésztár, Criswell) és a hadsereg is felveszi a harcot a földönkívüliekkel.

A Plan 9 remake legnagyobb hátránya Johnson eredeti hozzáállása, a film komollyá tétele. Aki ismeri az eredetit, az sejtheti, hogy valószínűleg még egy profi forgatókönyvíró sem képes belőle Zs-kategóriás agymenésnél jobbat kihozni úgy, hogy közben az eredeti váz ne sérüljön. A stáb pedig mintha félig-meddig tisztában lett volna ezzel – de hátrányára csak félig-meddig. A film pont akkor működik a legjobban, amikor a gyógyszer elgurul, a nonszensz átlép minden határt, amikor Criswell (aki a horrorhost Mister Lobo alakításának köszönhetően a film egyik fénypontja) enyhe önreflexióként veti fel a nyitójelenetben, hogy mégis meddig készült a film, a szöszi tudós egy radarképből fejti meg az idegenek tervét, a szándékosan aluljátszó rendőrök (köztük James Rolfe, az Angry Video Game Nerd) szörfrockra irtják a zombikat, a gore-ban dús hullák közül pedig előkerül a Lugosi-Vampira-Tor trió modernizált változata. Ezek a jelenetek a legjobbak, ekkor a legélvezetesebb a remake, csak sajnos a mérleget a másik oldalra billenti a rengeteg túlerőltetett jelenet, az érthetetlenül túlkomolyra próbált pillanatok, a jól eltalált, stílusos karakterekre jutó féltucatnyi unalmas mellékszereplő.

Nem értem, a stáb hogy nem vette észre, hogy ez az irány pont arra vitte őket, ahol Wood is pórul járt több mint 50 éve, mert sem a költségvetés, sem az eszközök, sem a tapasztalat nem állt a rendelkezésükre egy komoly, rémisztő scifi-horror hibrid készítéséhez, és ezzel szemben mennyivel jobbak azok az elborultabb elemek, amelyek az utolsó képkockáig élik a Zs-filmek szellemiségét. Végső soron a film egy kuriózum, minden idők leghíressebb legrosszabb filmjének remakeje egy hatalmas kihagyott lehetőséggel a közepén, amely ha nincs, talán még az eredetivel egy lapon emlegethető kult-klasszikussá is válhatott volna. A túlhúzott játékidő, a műfaji céltalanság azonban túl sokat nyomnak a latban ahhoz, hogy elérje a valódi potenciált.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee