A filmet még valamikor 1990-es években láttam Kicsontozva címmel, majd később ismét elém került, mikor utánanéztem és már Mesterségük a Halálként találtam rá. Hogy őszinte legyek, az első verzió jobban visszaadja a hangulatot, hiszen a második teljesen más jelentéstartalmat kölcsönöz a filmnek, illetve fals irányba mozdítja el a fantáziánkat. Csontos trilógiám második darabja nem véletlenül lett a Bone Daddy, hiszen tökéletesen illeszkedik a témához.

Egy amerikai város vezető törvényszéki orvosszakértője visszavonult, most jelenik meg első bestsellerje, mely az egyik leghíresebb ügyét dolgozza fel. Maga a mű valójában részben fikció, hiszen a sorozatgyilkos, akivel foglalkozik, sosem került letartóztatásra, a mai napig ismeretlen a valódi tettes kiléte. Ettől függetlenül a könyv óriási érdeklődést vonz és hatalmas gigasiker lesz, ezért Palmer (Rutger Hauer – Blade Runner, Ladyhawke, Flesh+Blood, Split Second, Blind Fury) foglalkoztat egy ügynököt, aki a megjelenést, a sajtót, a dedikálásokat szervezi le neki. A probléma az, hogy eltűnik a hotelszobájából, csupán egy csirkecsont marad utána. Nem is volna igazán érdekes ez a darabka, ha nem orvosszakértő volna a főszereplő. Azonban ő már messziről kiszúrja, hogy az bizony egy bal középső ujj maradványa. Nyilvánvalóan adott a kérdés, hogy reklámfogásról van-e szó, vagy egy másoló gyilkosról, esetleg visszatért a Bone Daddy (Csontapa) néven emlegetett pszichopata, akiről a regény is mesél. Ha pedig erről van szó, akkor felmerül az is, hogy véletlen-e, vagy a mű megjelenése provokálta-e ki, illetve lehet-e bosszú a háttérben, hiszen a mostani áldozat a szerző ügynöke.

Palmer nem örvendett túl nagy népszerűségnek, kimondottan magánakvaló és tüskés alak, de igazi szaktekintély, így nem veszik félvállról az ügyet. Nem beszélve arról, hogy a könyv megjelenésével párhuzamosan a fiát is éppen most nevezték ki törvényszéki orvosszakértőnek. Apja nyomdokaiba lépett Peter, és az ünneplést néhány jól elhelyezett ajándék zavarja meg: még több csont az ügynökből. Meglepetésükre azzal a problémával kell szembesüljenek, hogy ezek (is) még élő áldozatból származnak. Valaki tehát elragadta a hotelszobájából eltűnt Rockyt és valahol fogságban tartja, azon túl, hogy végtagonként kicsontozza. Gyönyörű gore kép tárul lelki szemeink elé, és stílusosan elégíti ki a rendező (Mario Azzopardi – The Outer Limits, Total Recall 2070, Kung Fu: The Legend Continues, The Flash) a horror éhségünket. Szerintem zseniálisan kreatív módja a sorozatgyilkosságoknak ez a módszer, bár arra sajnos nem derül fény, hogy a régebbi áldozatokkal hogyan végzett az elkövető. Amennyit viszont most megtudunk róla az az, hogy általában sípcsontokat postázott a rendőrségnek és jelenleg ettől úgy tért el, hogy az ügynök darabkáit a bestseller oldalaiba csavarva küldte el. Illetve abban, hogy most nem random mód lett kiválasztva az illető, és több csontocska is megjelenik a célzott helyszíneken.

Egy fiatal rendőrnőt, Sharont (Barbara Williams – Watchers, Krippendorf’s Tribe, White House Down) bíznak meg azzal, hogy nyomozzon Palmerral az elkövető után. A régi aktákat előkaparva elindulnak egy olyan úton, amely vagy zsákutcába vezet vagy egy igen riasztó valóságba. A feszültség a gyanúval párhuzamosan emelkedik és vetül egyik irányból a másikba. Nagyon ügyesen felépített krimi bontakozik ki a néző előtt, valóban mesteri erők dolgoznak a háttérben. Bár egy bizonyos ponton sejthető az elkövető kiléte, de addig gyakorlatilag az orrunknál fogva vezetnek bennünket. Össze kell dolgozniuk a szereplőknek, félre kell tenniük a múltjukat és sérelmeiket, hogy elkaphassák a sorozatgyilkost. A széthúzás csupán a tettesnek kedvez. A kérdés, hogy van-e olyasmi a múltban, amely választ adhat a kérdésre vagy a jelenben kell keresni a megoldást. Mi az összefüggés a könyv megjelenése, a fiú kinevezése, a gyilkos visszatérése és a főszereplőnk között? Vajon a kulcsot meglelve milyen borzasztó titokra derül majd fény? Milyen indítékok vezérelték Csontpapát?

A kedvenc lélektani elemzésem ezúttal nem válik konkréttá, de tökéletes választ kapunk minden kérdésünkre akkor, amikor kiderül az elkövető személye. Ez az egyik legszebb verziója – szerintem – az indítékoknak, hiszen az emberi elme egyszerűen csodálatosan komplex. A működését érdemes tanulmányozni, így elsősorban olyanoknak ajánlom, akik nem riadnak vissza egy kis csontjátéktól sem, de a pengéjüket az agyban is szívesen megmártják. Van itt pszichothriller, krimi, némi lájtos gore képecske és borzongás a végzettől. Kreativitásból mindenképpen csillagos ötös.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány