Pet (2016)

A kontrollálatlan, elszabadult érzelmek rengeteg művészt megihlettek már, nincs ez másként a filmiparban alkotók körében sem. A horror/thriller szcéna is számos olyan művet adott a filmkedvelőknek, amelyekben ezek a fékevesztett, olykor beteges gondolatok által okozott problémák képzik a történet gerincét. A 2016 végén mozikba kerülő Pet is hasonló alapokra épít, azonban ezt jóval ötletesebben teszi, mint azt első hallásra sejtenénk.

Főhősünk, a Dominic Monaghan (akit a Gyűrűk Urából és a Lost-ból ismerhetünk leginkább) által megformált Seth egy sintértelepen dolgozik, azonban már az első percekben láthatjuk, hogy ez a munka nem igazán neki való. A visszahúzódó, csendes férfi együttérez a jobb sorsra érdemes állatokkal, a tőle telhető módon pedig igyekszik gondoskodni róluk. Seth így egy szimpatikus karakterré válik a néző szemében, azonban nemsokára megtudjuk, hogy valami nincs teljesen rendben vele. Seth ugyanis meglehetősen bizarr formáját választja az ismerkedésnek: az általa kiszemelt hölgyet, Hollyt a lehető legkínosabb eszközökkel, már-már a zaklatás határát súroló módszerekkel próbálja elbűvölni. Ahogy azt sejteni lehet, a hódítási kísérlet fatális kudarcba torkollik, azonban Seth nem csügged, inkább elhatározza: ha törik, ha szakad, megszerzi magának a vágyott nőt, bármibe is kerüljön ez.

A zaklatás és a beteges vonzalom rengeteg filmben visszatérő elem, azonban ennek ellenére a Pet rendkívül jól dolgozza fel az újnak korántsem mondható témát. A mintegy másfél órás játékidő alatt rengeteg aspektusból látjuk a történetet: egy idő elteltével kérdésessé válik a fogva tartó és a fogva tartott viszonya, a kettejük közt szövődő diszkréten aberrált viszony kialakulását pedig hibátlanul jeleníti meg Dominic Monaghan és Ksenia Solo párosa. Mindeközben a cselekmény sodra egy pillanatra sem akad fenn, Seth egyre kétségbeesettebben próbálja egybetartani a kezei közül lassan kicsúszó valóságot, így ezúttal nem a hagyományos ‘mindenre gondoló, mindenki előtt öt lépéssel járó zseniális emberrabló’ képét kapjuk, jóval inkább egy olyan hétköznapi figuráét, akinél valami valamikor nagyon rossz irányba fordult. A Pet kérdéseket vet fel emberi tulajdonságokról, érzelmekről és a mindennapi lét monoton zaja mögötti különös rezdülésekről, amik ha elég erőssé válnak, képesek a feje tetejére állítani az egyén életét.

Ismét bebizonyosodott, hogy nem érdemes mindent elhinni, ami az IMDb-n található pontszámokat illeti. Értetlenül álltam az 5,7-es osztályzat előtt, de tapasztalt filmnéző nem lepődik ezen meg, hiszen a közízlés korántsem tart egyenes tükröt a minőség irányába. A Pet számomra az utóbbi idők egyik legpozitívabb csalódása volt, annak ellenére, hogy semmilyen előzetes várakozás nem előzte meg részemről, egyszerűen random módon választottam ki egy listáról.

Értékelés: 8,5/10

Kinek ajánljuk: Akik szeretnének egy olyan thrillert megnézni, ami egyszerre szórakoztat, de ugyanakkor elgondolkodtató, színvonalas és a maga módján rendkívül egyedi – a szó legjobb értelmében véve.

(Absvrd)

              

Be the first to comment on "Pet (2016)"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.