The Mummy Rebirth (2019)

Én egy durva összeesküvésre gyanakszok. Mégpedig arra, hogy van valahol Hollywood dombjai alatt vagy mögött egy a világot behálózó titkos társaság, mely parancsba adta, hogy tovább kell gyalázni a múmiás horrorfilmek amúgy is kétségbeejtő(an alacsony) hírnevét. Az okádék direct-to-dvd szemeteket most hagyjuk is, ugorjunk egyből a 2017-es mainstream Mummy: Impossible Múmia (főszerepben: Tom Cruise) féle Dark Universe-hányadékhoz, de sajnos utána sem álltak le a gyolcskötegekkel. Legutóbb éppen a Mummy Reborn borzolta a kedélyeket, most pedig ezt a szemetet fújta össze a szél.

Film első tíz percében visszaugrunk az ősi Egyiptomba, majd ha ez még nem lenne elég, borzasztó CGI-vel dúsítva meg is elevenedik a narrációért felelős munkatárs szövegelése. Szerencsére ezután vágás következik, és láthatjuk kincsvadászként kenyerüket kereső hőseinket, amint éppen egy cseppkőbarlangban lövöldöznek.

Később ide térnek vissza munkaadójukkal meg még egy rakás fegyveres katonával, hogy aztán felnyissák a többezer éve érintetlen uralkodó szarkofágját. Az, hogy megmozdul, mit megmozdul, egyenesen felül benne a múmia, láthatóan senki nem zavar, csak később kezdenek el lövöldözni rá. De akkor már úgyis tökmindegy, mert egy szívet melengető CGI segítségével elkezdi kiszívni a fegyveresek lelkét. Közben a menekülni próbáló kincsvadászainkat betámadja egy jobbára Uwe Boll filmjeinek színvonaltalanságán szocializálódott undorító kreatúra, de aztán hőseinknek sikerül kővé (!) lőni a jószágot.

Ezután egy low-budget korszakot bemutató múzeumban, illetve annak raktárában harcolnak egymás és a múmia ellen, majd megint jön egy olyan béna négylábú lény, amit szintén kavicsokká sikerül szétzúzni. Filmünk végén sikerül kijutni a természetbe, ahol is egy annyira hatalmasra nőtt pixelekből álló CGI-monstra kezd garázdálkodni, hogy nem is lehet bírni vele a normális mozgathatóság terén. Legveszélyesebb fegyvere egyértelműen a lassított és elmosódott odavetítési technikákban rejlik, ám Lara Croftot idéző hősnőnk ezt is sikerrel abszolválja. A többiek nem, mert azok meghalnak.

Nem tudom, hogy lehetett iMDb-n 4,6 pontot adni erre a förtelemre. Annyira unalmas, üres és vérgagyi, hogy meg sem vártam a végén, már bőven a film közben elkezdtem írni róla ezt a pocskondiázó cikket. Egyetlen értelmes percet nem tudunk keresni a cselekményben, amibe ne lehetne ilyen vagy olyan módon belekötni. Rohadtul nem félelmetes, még csak nem is izgalmas. A végén már köpenybe szaladgál a múmia – ja, és valaki mondja már el, hogy miért van például szörnyen hegyes karma?!

Olcsó és minimál díszletek közül nekem kedvencem a pusztában felállított, minden oldalról átjárható, teljesen funkciótlan fehér sátor, amiben bármiféle berendezés helyett egyiptominak tűnő, majdnem-hieroglifákkal díszített képekkel próbálják menteni a menthetőt, miközben a háttérben kintről diszkréten belóg a CGI-Szfinx feje. Egyébként pedig érdemes lenne a filmben szereplő statiszták arcát szuperközelin egymás után összegyűjteni, hogy milyen képet vágnak a jelenetekben, mert valami borzasztóan amatőr az összes. Ahogy ez a produkció is. Nagy nulla mind a nyolcvan perce.

Értékelés: 3/10

eyescream

Be the first to comment on "The Mummy Rebirth (2019)"

Leave a comment

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.