Kevés igazán kellemes meglepetéssel tud előrukkolni az elmúlt hónapokban a horror stílusán belül a Netflix, ezért sem voltak hatalmas elvárásaim a The Block Island Sound kapcsán. A streaming platformon márciusban debütáló darab azonban képes volt a hibái ellenére is gondolkodásra késztetni, lekötni, majd a végkifejletével igencsak meglepni, így mindenképpen egy újra megnézendő darabot üdvözölhettem a magyarul csak igen furcsán hangzó Baljós erőkben.

 

Az Atlanti-óceánon található Block-sziget furcsa események helyszíne lesz, amikor is egyik pillanatról a másikra elkezd kipusztulni a helyi állatvilág. Az égből elhullott madarak potyognak, a víz pedig haltetemek százait dobja partra. Az ügy felderítésével a szigetet jól ismerő Audrey-t bízzák meg, akinek testvére és apja még mindig Blockon élnek. Ám az állatok elhullásánál hamarosan sokkal nagyobb problémával kell szembenéznie a családnak, hiszen a furcsán, zavartan Tom, Audrey és Harry apja nyomtalanul eltűnik, ráadásul a fiúval sincs minden rendben.

Igyekszem spoilermentesen leírni, hogy mi is számomra a legpozitívabb a Baljós erők kapcsán, ám akik ismerik valamennyire a kedvenc zsáneremet, azok számára lehet, hogy kevésbé lesz nagy titok a végkifejlet. A stílus nagy rajongójaként nekem a film végéig nem esett le a tantusz, amit hatalmas pozitívumként jellemeznék, hiszen kevés alkalommal tud meglepni egy edzett horrornézőt ez a zsáner. Ugyanakkor a film kiválóan titkolja a megoldást, sokszor tévútra vezetve a nézőt.

A film egyik legnagyobb gyengéje viszont éppen a remek történet mellé létfontosságú karakterek, illetve a színészek. Az érdekes történet ellenére nem tudunk igazán szimpatizálni egyik karakterrel sem, hiszen vagy nem képesek magukról kellően pozitív képet festeni vagy pedig egyszerűen érdektelenebbek annál, mintsem hogy szorítsunk is értük. A főszereplőt játszó Chris Sheffield karaktere nem lett sajnos eléggé jól megírva ahhoz, hogy érdekeljen, mi is történik vele, ez pedig kicsit semlegessé tesz minket a műtől. A mellékszereplők és a főszereplők közötti kémia látványosan nem működik, sok esetben nem jól megírt, felesleges vagy egyszerűen csak erőltetett.

A 97 perces darab viszonylag lassan építkezik, akik pergő cselekményt és szörnyvadászatot várnak, bizonyára csalódni fognak. Ugyan az ilyen pszichológiai jellegű horrorokhoz elengedhetetlenek a jó karakterek, itt a misztikum és a sziget hangulata még azt is magával ragadja, akit a szereplők sorsa nem tudott igazán megfogni.

A film eléggé jó kritikákat kapott, egyesek már-már lovecrafti stílust vélnek felfedezni a történetben, mások pedig akár egy rengeteg stílust felölelő X-akták részként is el tudnák képzelni a sztorit.

Nem kell a Baljós erőktől semmi rendkívülit várni, de már azt is bőven lehet értékelni, hogy a zsáneren belül távolról sem a szokásos narratívát és unalomig ismételt jeleneteket tolja az arcunkba. Okos film, nagyon ötletes lezárással, elsősorban azoknak, akik nem félnek a kevésbé látványos, viszont elgondolkodtató sci-fi-horroroktól.

Értékelés: 7/10

(Varin)