Mivel volt egy kis szabadidőm, és nem bírtam magammal, ismételten egy alternatív King Kong kópiát hoztam el nektek – ki-ki döntse el magában, hogy ez most jó vagy rossz. A legismertebb, 1976-os King Kong (Dino De Laurentiis-féle remake) után egy évvel a Shaw Brothers stúdiója által készített ázsiai változatot Indiában és Hong Kongban is egyaránt forgatták, és a rengeteg makettozás ellenére azt kell, hogy mondjam a végeredmény egy baromira szórakoztató trash-produkció lett.

Már rögtön a játékidő elején megmozgatják az igényesen kialakított terepasztalt, hogy a havas hegycsúcsokból előtörő morcos majomember szanaszét majomkodjon romboljon egy különleges földrajzi anomáliák miatt pálmafákkal övezett himalájai makettfalut. Megindul a hegyoldal, és csak úgy záporoznak a polisztirol-szikladarabok. Komolyan mondom, ennyi statiszta még szorult házak alá a mozifilmek világában, mint ennél a résznél, az tuti. Az indiaiak egyébként előrelátó módon készültek a támadásra: makiverem helyett katapultjaikkal lőnek rá köveket, persze hasztalan.

A bájos makettfalut ért támadásról egy hong kongi újságban cikk (olvasni nem tudóknak pedig egy hatalmas lábnyom) jelenik meg, ami felkelti néhány nagyon öltönyös pénzember figyelmét, és elképesztő gyorsasággal egy expedíciót szerveznek, hogy mielőbb megkaparinthassák az óriásszörnyet, melyet egy ráméretezett ketrecben szeretnének majd mutogatni a népnek. Így kerül Indiába hősünk, az összetört szívű Johnny és a többiek, de alighogy megérkeznek a faluba, egy csorda megvadult elefánt támad rájuk – és még többen szorulnak az összeroskadó házak alá. Ezek a felgyorsított mozgással bíró odavetített elefántok bizony tényleg elég veszélyesnek tűnnek, de hőseinknek néhány pisztolylövéssel aztán sikerül elkergetniük őket. De nem ússzák meg ennyivel, ugyanis nemsokára egy tigris tűnik fel a színen, amitől páran a futóhomokba ugranak. Egy látványos ember-tigris hempergés után az egyik leharapott lábú indiai statisztát egyszerűen lelövik, hogy ne szenvedjen. Könnyen lehet, csak egy kis curryt kért volna a nagy izgalomra, nem tudni.

Egy tengerparti sziklamászást követően aztán egy dzsungelbe kerülnek, ahol végre újra feltűnik a címben szereplő hatalmas majomember, és elkapja hősünket. Szerencsére éppen a közelben liánozgat a szőke Tarzanina, aki megparancsolja a böhöm nagy állatnak, hogy hagyja békén ezt a szerencsétlent. Ezután a bikinis némber megmutatja a kínai piacos műanyag gyümölcsökkel és egyéb más giccsel berendezett barlangját, továbbá elmeséli, hogy valójában Samanthának hívják, és egy lezuhant gép egyetlen túlélőjeként került még kislánykorában a szigetre, ahol hamar barátságot kötött a megamajommal. Szerencsére Johnny nem az a féltékeny típus, így romantikus zenére néhány képkocka alatt hamar egymásba szeretnek – tigrissel játszanak, vízesésnél úsznak meg naplementét néznek. Ellenben a szőrös óriás elég perverz, így kilesi őket dugás közben. A fejét nézve talán még recskázik is rá, nem tudhatjuk biztosan.

Ezt követően Samantha egyesével végig ölelgeti az összes haver-állatját (mind a kettőt), és miután még az elefánt koma is megkönnyezi, elindul Johnny fiúval vissza a civilizációba. Persze a majommal együtt, akire termeténél fogva elég hamar felfigyel az ázsiai lakosság. Egy rafinált vágásnak köszönhetően a későbbiekben már egy hajón láthatjuk a majmot, amint leláncolva szállítják Hong Kongba. Mivel Johnny nagyon jól ért a nők nyelvén, a majma elhurcolása felett érzett bánatában egy csodaszép kígyós ruhát ajándékoz Samanthának, hátha boldog lesz tőle; pucérkodik is egy sort, de annak minden részletét sajnos nem láthatjuk. Egy viharban majdnem zátonyra futnak, de ezt az opciót kénytelenek voltak kihagyni, mert akkor nem érkezik meg Hong Kongba, és nincs folytatás. Johnny például nem találkozna össze ex-nőjével, akivel éppen csücsöríteni próbálnak, mire rájuk nyit Samatha, és boldogtalanul elrohan.

Megamajmunkat eközben mindenki legnagyobb örömére leláncolva mutogatják egy hatalmas stadionban, de mivel túl erőszakosan húzta el a rákötött dömpereket, cserébe brutális módon bambuszrudakkal kezdik ütni a lábacskáit. Nemsokára odatéved a még mindig falatnyi bikinijében parádézó Samantha, és hangosan sajnáltatja kedvenc majmát. Ekkor ér oda az egyik pénzember showman, és a mit sem sejtő dzsungelnyuszit felcsalja a szobájába, ahol egy kevés viszkivel locsolja le, majd a bikinifelsőjének letépése után megpróbálja bemutatni mennyire erőszakos is tud lenni, ha akar.

Szerencsére Samatha a ruhás aktus előtt még gyorsan elhúzza a függönyt, mire a kedvenc perverz majma barátnője félpucér testét látva totál meggajdul, és szétfeszíti a rácsot, majd megindul kimenteni őt. Egy makettokban gazdag belvárosi autós üldözést követően jól széttapossa a gazdag nagymenőt, aki úgy gondolja, hogy megérdemli, mert nem moccan meg többet. Utána majmunk tovább parádézik a városban. Autókra lép rá keményen, amelyek ettől kigyulladnak és/vagy épületek dőlnek össze dühös ökölcsapásaitól, amelyek szintén kigyulladnak. Tüzes egy ökle lehet, nem mondom. A rátámadó makett-tankokra lazán rádob egy fél gyárat, majd miután lemegy a nap, idegesítő helikopterek kezdenek körözni a teste körül, pedig nincs is vízparton. Láthatóan nagyon zavarja mindez, de a rendező még nem akarja lelőni a filmet. Megamajmunk utolsó erejével még felmászik egy körablakos toronyház tetejére, de hiába kéri őt megafonon a rendőrfőnök, hogy adja meg magát, nem fogad neki szót.

Johnny és a széttépett bikinijét újra magára illesztő Samantha kissé késve érkezik a helyszínre, de ekkorra már benzinnel töltötték tele az emeletes ház csőrendszerét, a katonaság pedig bombákat szerelt fel a legfelső emeleten (!) lévő tartályokba. Az elnyújtott fináléban nemcsak megamajmunk kap szőrös testébe golyót, hanem a Samantán is megszaporodnak a piros festékpacnik, miközben Johnny nagy vagányan felöklel egy egész szakasznyi katonát, de aztán leütik. Samantha többször visszaszalad megsimogatni kedvenc óriásmajmát, majd a szőrös melák (rendezői utasításra) úgy érzi, hogy lassan itt az idő, így a bomba robbanása után ő is felgyullad, és némi hezitálás után a mélybe ugrik. Szerencsére két főszereplőnk tűz-, robbanás és törmelékálló, így kénytelenek megúszni az egészet egy emelettel lejjebb, majd a záróképben békés mozdulatlanságban tekintenek a városra.

Elismerem, hogy kissé nagyon elnyújtottam a történet ismertetését, de ahogy olvashattátok, egyszerűen annyira imádni való dolgok zajlanak ebben a produkcióban, hogy nem lehet őket nem elmesélni. Ráadásul nem is nagyon találni benne üresjáratot a másfél órás játékidő alatt, szinte egymást érik a trash-kategóriás jelenetek. Már maga azért a multi-kulti installációért megéri belepillantani, hogy hong kongi karaktereink az indiai dzsungelban baktatnak egy amerikai blockbuster film rip-offjában, amelynek egyik főszereplője történetesen egy szemrevaló svájci szőkeség (Evelyne Kraft).

A produkció ízig-vérig látványos és pörgős kalandfilmes első felét a folytatásban szinte túlságosan is átszövi a romantikus szál, ami sajnos azt eredményezi, hogy az elvártnál jóval kevesebbet láthatjuk a himalájai gorillánkat. Pedig nem mindennapi jelenség ez az iszonyatos bárgyú maszkot viselő óriás, aki ököl helyett a mellét is csak kézfejjel képes döngetni, szóval néznénk még a megmozdulásaiból jóval többet is.

Egyébként pedig, ha még nem említettem volna, elképesztően szórakoztató egy alkotás. Megmosolyogtató odavetítések és az imádni valóan elkészített makettdolgok is csak azt üzenik, hogy ennek a produkciónak bizony van szíve és lelke, még ha az egész egy nyilvánvalóan lopott koncepcióra épül. Technikai szempontból messze a legigényesebb, és egyben legszórakoztatóbb King Kong rip-off azok közül, amit volt szerencsém látni (Queen Kong, APE, Banglar King Kong), és bár én angol felirat nélkül akadtam rá, mégis jó szívvel ajánlhatom minden trash-imádó kaiju-rajongónak.

Értékelés: 9/10 (trash-skála szerint)

eyescream