Ha az ember meghallja Sören Sveistrup nevét, nehéz nem óriási elvárásokat támasztania a dán író művei felé. Nevét Európában a 2010-es évek elején ismerhette meg mindenki, amikor is nagysikerű sorozatát, a Forbrydelsent feldolgozták az Egyesült Államokban, és The Killing címen minden idők egyik legjobb skandináv hangulatú, mégsem ott játszódó krimijét kaphattuk. A zavaros felvezetés után lássuk, hogyan is sikerült a The Chestnut Man, vagyis az itthon csak A gesztenyeember címen futó, 6 részes Netflix-sorozat.

Bár jómagam sajnos a The Killing dán eredetijét nem láttam, az amerikai remake minden idők egyik legjobb krimijét nyújtotta át nekem. Seattle utcái és a fantasztikus színészek pontosan átadták azt a komor, fakó hangulatot, amelyre később a svéd-dán koprodukció, a Bron/Broen (A híd) is képes volt. A pozitív tapasztalatok után emiatt valahol a kettő keverékét vártam, azzal a kiegészítéssel, hogy tudtam, itt 6 részben kell elmesélni, amelyet a többi sorozatnál bővebben lehetett.

Hogy ezek után lesz-e a második évad, arról nagyon korai beszélni. A történet ugyan nyitva hagyott egy kiskaput, ám szeptemberi premier után még hónapok kellenek ahhoz, hogy megkapja az engedélyt a The Chestnut Man, bár a közönség fogadtatása és a 8,3-as iMDB-rating kétségtelenül ígéretes alap.