Sharkula (2022)

Komolyan mondom, nincs még egy olyan alműfaja a horror, pontosabban szólva a trash-palettának, ahol mostanában ennyi borzasztóan igénytelen low budget baromság készülne a lakossági direkt bűnös élvezet jegyében. Mikor azt hinnéd, hogy ennél már nincs ergyább és ostobább vagy infantilisebb koncepció, szinte szempillantás alatt rácáfolnak… újra meg újra pofánkba tolnak egy elképesztő alja-cápás szennyfilmet. Mark Polonia hulladék-nagymester pedig elhozta nekünk a szárnyas denevércápát, mert ilyen még eddig ugye nem volt.

Drakula grófot feldühödött falusiak üldözik, majd miután egy kardot állítanak a mellkasába, egy sziklaszirtről beleesik az óceánba, ahol egy cápa már várja. A vérszomjas ragadozó szinte azonnal belekóstol félholt áldozatába, de a vámpírt sem kell félteni: utolsó erejével még gyorsan beleharap az uszonyába… majd egy elképesztő váltással beúszik a szörf-rockban fogant főcím! Ugrunk az időben: két jóbarát némi pénz reményében esti munkára jelentkezik egy isten háta mögötti tengerparti kisvárosba. A Reinfield névre hallgató hózentrógeres-kalapos amish kinézetű arc navigálja őket főleg szobadíszletek között, majd nemsokára megismerkedhetnek a munkáltatójukkal, bizonyos Mr. Constantine szürkére meszelt arcú úriemberrel. Nem telik bele sok idő, egyikük hamar elhalálozik, mert olyan lát, amit nem kellett volna, ellenben a másik pofa egy Mina nevű könyvtáros csajszival megpróbálja kicselezni a cápával szimbióta kapcsolatban lévő grófot…

Mark Polonia szinte költségvetés nélkül üzemelő trash-gépezetét szinte képtelenség megállítani. Aki esetleg nem ismerné, ő az a fazon, aki a kétezer-tízes évektől gyors egymásutánban vég nélkül gyártja a fekáliaszagtól erősen bűzlő, nézhetetlenül igénytelen lakossági hulladékokat. Csak említést szintjén készített már jónéhány szemkikaparásra kiválóan alkalmas Camp Blood semmirekellő folytatást, pár éve pedig nagyon rátalált az alja-cápás vonalra, amiből jócskán kivette a részét: Sharkenstein, Land Shark, Virus Shark, Shark Encounters of the Third Kind, Noah’s Shark. És, ahogy látjuk, még koránt sincs vége…

Maga a film hetvenpercnyi tömény no budget ámokfutást tartalmaz, de sajnos mindez nem egy TGV sebességével történik: alaposan meg kell szenvednünk vele. Drakula grófot alakító Jeff Kirkendall nem jelent különösebb újdonságot (Mark Polonia összes újkori filmjében megjelenik, általában gonosz karakterként), de mintha a többi szereplő egy fokkal kevésbé lenne infantilis vagy irritálóan bárgyú, mint szokott. Vannak még teljesen indokolatlan módon a történetbe illesztett csuklyás ghoulok meg egy rabláncon tartott lányka, akit miután vámpírrá változtatnak, utána is bebörtönözve tartanak. A hózentrógeres, kalapos Renfieldet pedig már említettem, mennyire béna. A brutálisan igénytelen szűrőkkel spékelt jelenetek mellett bármennyire igyekeztek, ám a napszakok összefűzése most sem sikerült. Vicces, hogy bárhol is vagy éppen a városban, kb. öt méterre találod a tengert, viszont legalább addig sem ócska szobabelsőket meg lepusztult alagsort kell nézned, hanem random vizes képeket. Grátiszban egy Dracula képregény némi metaként bekerült a produkcióba, viszont a dramaturgiához semmiféle módon nem kapcsolódó tűzzsonglőr lány tengerparti attrakcióját sikerült annyiszor a cselekménybe fűzni, hogy még véletlenül se felejtsük el, haha!

De térjünk át gyorsan a cápára, mert szerintem mindenkit az izgat. Na, az nem semmi gyerekek! Ha mondjuk kivennénk ezt a lényt ebből a filmnek csúfolt videóshitből, eleve nem hiányozna senkinek sem, ugyanúgy maradna egy nagy rakás bűzölgő trágyakupac helyette. Az a néhány jelenet, amikor viszont megmutatják – merthogy elvileg mégiscsak róla szól – egymásnak teljesen ellentmondó. Egyszer a víz alatt látjuk szárnyaival (!) úszást imitálni, máskor a Hold előtt csapkod fenyegető módon, ha pedig meg kell kajálnia valakit, kivánszorog a partra, és gumifejét lógatják a kamerába. Szörcsög, morog, vöröslő szemekkel néz az áldozatra, néha pedig gumiból készült uszonyával köröz a víz felszínén. A ritkán látható CGI egyébként ocsmány, ezt mondanom sem kell.

Az alja-cápás hulladékokat kedvelő maroknyi bátor trash-fanatikus újabb ízes falatnak nézhet elébe, másnak pedig még csak viccből sem ajánlom, mert pár percnyi sokkoló jelenet, és az élete hátralévő részét katatón állapotban fogja tölteni.

Értékelés: 3/10

eyescream

Be the first to comment on "Sharkula (2022)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.