Dmitry Glukhovsky könyve, a Metró 2033 a 2000-es évek közepén jelent meg először könyv formában, és azóta szinte megkerülhetetlen fogalommá vált a disztópikus horrorok kedvelőinek körében. Bár a filmadaptáció lassan két évtizede várat magára, a könyv világán alapuló videójátékoknak és a más szerzők tollából születő további történeteknek köszönhetően az univerzum folyamatosan bővül és töretlen népszerűségnek örvend. De tudtad-e, hogy van egy (nem teljesen hivatalos) magyar Metró könyvünk is?
A Metró 2033 történetének alapjait az adja, hogy a felszínt mérgező radioaktív sugárzás miatt szörnyetegek népesítik be a világot, az emberiség csekély számú maradék képviselője pedig a föld alá szorult a túlélés érdekében. Az eredeti mű a moszkvai metróban játszódik, mely a világ egyik legikonikusabb alagútrendszere.
Moszkva tizenhárommillió lakosa tizenhét vonalon közlekedhet, és az eredetileg is atombiztos óvóhelyként megépített állomások önmagukban is az orosz főváros egyik legfontosabb turisztikai látványosságának számítanak ma is, hiszen gazdagon díszített építészeti remek a legtöbb. A Metró disztópikus világában az állomások külön városállamokat alkotnak, és ezek között utazik főhősünk, Artyom, az egyszeri népmesei legényke, aki tisztaszívű, ártatlan lelkével keveredik az események közepére, melynek tétje nem kevesebb, mint a megmaradt emberiség sorsa.
A regény erősen filozofikus hangvételű: az egyes állomások különböző ideológiák mentén szerveződnek, felhasználva az orosz múlt egyes szimbólumait. Kritikusai leginkább lassúsággal vádolják Glukhovsky művét, mert rengeteg időt töltünk azzal, hogy ezeket az eszmerendszereket bemutatja számunkra, Artyom pedig a maga módján igyekszik értelmezni azokat. Egy kissé túl egyszerű lehet a fogalmazás, mégis az írja le a legjobban, hogy ez a könyv „nagyon orosz”. Nem feledkezhetünk meg persze a horrorfaktorról sem, hiszen bár az állomásokon sok ember él, a köztük vezető alagutak néptelenek, sötétek és veszélyesek: a szerző valódi szörnyetegekkel töltötte meg őket, és garantálhatom, hogy aki elolvasta ezt a regényt, máshogy száll fel a metróra, bármely városban is legyen.
Miért is ne helyezhetnénk hát a történetet Budapestre? A Kárhozottak városa eredetileg 2015 körül került megrendelésre az akkori Európa Kiadónál, de különböző okok miatt végül csak a szerző saját erőforrásaiból, 2019-ben jelenhetett meg. Bár a Metró világából inspirálódik, magyar minden ízében, de más, fontos különbségeket is megnevezhetünk. Elsősorban azt, hogy ebben a regényben nincs olyan egyértelműen körvonalazott főhős, mint Glukhovsky-nál. Bár a történet „a Kisfiúval” kezd, és magam is azt hittem, hogy az ő történetét fogjuk végig követni, ez nem így van. A főszerepet pár fejezetenként más kapja meg, ahogyan haladunk a cselekményben, bár olykor vissza-vissza is vált közöttük, illetve amikor szükséges valamelyik karakter múltjának ismerete, visszaemlékezéses fejezetek is közbe vannak szúrva. A Kisfiú mellett akadnak hataloméhes, agresszív katonák és ex-TEK-esek, gengszterek, húsukért tenyésztett ún. húsemberek (ugyanis a kannibalizmus itt magától értetődő, mindennapos és igen kegyetlen gyakorlat), és filozofálgató öregurak is, no meg persze a felszíni mutánsok.
A karakterek bár némiképpen egydimenziósak, egyrészt betöltik a szerepüket, konzisztensen, ahogyan kell, és még így is kellően érdekesek valamennyien, másrészt pedig nem gondolom, hogy efféle irodalomtól igazságos volna többet várnunk. Mivel a történet maga lassan épül fel, kissé sztorizgatósan töltjük az időt az egyes szereplők társaságában, sokkal inkább szól a világépítésről ez a regény, semmint magáról a történetről. És míg utóbbiról elmondhatjuk, hogy összességében kissé bukdácsol, a megalkotott világ viszont a Metró-univerzum világában is egyedi és igazán kreatív.
A regény középpontjában egy legendás GÉP áll, melyet jóformán minden szereplőnk meg akar szerezni, hiszen ennek használatával sugárzás mentesíthetnék a felszínt, vagyis akié a GÉP, azé a hatalom is, de vannak olyanok is, akiket ennél tisztább célok vezérelnek, és az emberiség megmentéséért küzdenének általa.
Hogy negatívumot is említsek, érzésem szerint a budapesti helyszíneket jobban is ki lehetett volna használni. Mert bár megjelennek itt is az egymással szembenálló különböző állomások különböző világai, illetve beépítésre kerültek a budai barlangok és más alagutak is, van kínai negyed és egy külön bunker a regnáló kormánynak, mégsem kapunk belőlük sokat, és igazából lehetnének bárhol; egy kicsivel több helytörténeti sajátosságtól, alaposapp beágyazottságtól budapesti lakosként én megnyaltam volna mind a tíz ujjamat.
További negatívumként meg kell említenem, hogy a lezárás elsietettnek hat, a regénynek pőrén szólva úgy van vége, mint a botnak. Azzal nincsen gond, hogy megválaszolatlan kérdések maradnak, hiszen ez a világ a maga misztikusságával, káoszával és levegőben maradó kérdéseivel tud igazán jól működni, mégis, az utolsó fejezet némi csalódást hagyott bennem.
A regény hangulata számomra abszolút megidézte a Metró 2033-at, mert bár kevesebbet foglalkozik absztrakt témákkal, de különösen a bölcs öreg, Béla úr gondolatmeneteit élveztem olvasás közben. Kevesebb a filozofálgatás, és több a katonai agresszió ezúttal, mely fejezeteket plasztikus leírásaival olykor igazán vérfagyasztónak találtam. Elismerésem fejezem ki mindezért: könnyebben fogyasztható, izgalmas könyvet kaptunk, mely mégis hű az eredeti inspirációt jelentő műhöz. További fontos pont, hogy a szerző remekül ültette át kis hazánkba ezt a világot. Az általánosságban értett „magyar mentalitás” igazán átérezhetően jelenik meg, minden szereplő ízig-vérig magyar, és mindez kiválóan megírva tárul elénk, a véresen komoly jelenetekben és a nem ritka, humorral teli pillanatokban egyaránt. (Bár az igaz, hogy a némiképpen sajátos nyelvezetet az elején meg kell szokni)
Összegezve, a Budapest 2038 – Kárhozottak városa egy kiváló regény, amit magyar Metró 2033 rajongóknak szinte kötelező darabként ajánlanék, budapestieknek pedig nem csak szinte. Csodásan szórakoztam az olvasása alatt, izgalmas gondolatokat ébresztett, máskor pedig csak jól esően elborzasztott az erőszak.
Értékelés: 8/10
Blissenobiarella
A könyvet ezúton is köszönjük a szerzőnek, akitől IDE kattintva tudjátok megrendelni a regényt, de a honlapon további érdekes információkat is olvashattok róla!
Be the first to comment on "Andy Baron – Budapest 2038: Kárhozottak városa (2019)"