2021-ben tért vissza tetszhalott állapotából a V/H/S franchise, ekkor kapott segítő kezet Brad Miska (Bloody Disgusting) producer a Shudder illetékeseitől. Azóta, mint a svájci óra, minden évben Halloween környékén felbukkan a következő felvonás, idén pedig már a nyolcadik alkotással jelentkezett a leghosszabbra nyúló found footage sorozat.

Ehhez a tradícióhoz igazodva Murphy kollégával felvállaltuk a küldetést, hogy dupla-kritika keretein belül a lehető leghamarabb értekezünk az aktuális horror-antológiák koronázatlan királyának legújabb darabjairól, lássuk hogyan sikerült a V/H/S Halloween!

afiaf: Az idei adag október 3-án érkezett a Shudder digitális kínálatába, és a Halloween témájára épül. Bevált recepten ne változtass, így az öt szegmensből álló alkotást idén is egy kerettörténet fogja össze, amely tulajdonképpen hatodik filmként funkcionál. A kreatív csapat továbbra is ragaszkodott az áldokumentarista alműfajhoz, és őszintén szólva roppant csalódottak is lennénk, ha ebben változás történne a jövőben.

Előzetesen kicsit aggódtam, mert a résztvevő rendezők névsora elsőre nem tűnt túl acélosnak, Paco Plaza (Sister Death, The Grandmother, Verónica, REC) kivételével minden további direktor esetében az IMDb segítségét kellett kérnem. A végeredmény azonban kellemes meglepetést okozott, a V/H/S Halloween nevéhez hű autentikus látnivaló a horror műfaj szerelmeseinek kedvenc hónapjában.

A kerettörténet általában elég gyenge szokott lenni, de a Diet Phantasma (Bryan M. Ferguson) szegmens egészen bizarr szórakozást kínál a maga elátkozott üdítő-tesztelésével, a végső csattanóig azonban meg kell várnunk a stáblistát. Az első sztori (Coochie Coochie Coo) Anna Zlokovic munkája, és a túl öregek vagyunk már a cukorka-gyűjtéshez témakörét járja körbe. Közepesen klisés munka, de ráhangolódásnak megteszi, a szalag visszatekerős jelenet pedig még mindig jó found footage poén.

Ezután következik a személyes kedvencem, a spanyolok nagyágyúja (Paco Plaza) hírnevéhez méltó alkotást hozott össze. Az Ut Supra Sic Infra egy remek természetfeletti horror, egyetlen hibája csak, hogy ez a legrövidebb szegmens az aktuális részben. Ekkor érkezik a legbizarrabb idei rövidfilm, a Fun Size (Casper Kelly) bemutatja, hogy miért nem szabad egynél több édességet elvenni a szabadon hagyott kosárból. Borítékolom, hogy itt még a legtöbbet látott horror-rajongók is felfedeznek némi újdonságot:)

A Kidprint (Alex Ross Perry) egy meglepőnek szánt csavarral, és explicit brutalitással megspékelt sorozatgyilkosos sztori, ami átlagos szórakozást kínál. Ez a darab azért lehetett volna rövidebb. A záró Home Haunt (Micheline Pitt-Norman, R.H. Norman) haunted house témája sem kiemelkedő egészen a záróképsorig, de azért a boszorkányos kalandért abszolút megéri kitartani.

A leírtakból is látszik, hogy az összkép teljesen rendben van. A közel kétórás játékidő talán egy leheletnyivel hosszabb az ideálisnál, de a V/H/S Halloween erősen ajánlott látnivaló az idei októberi horrorfilm darálás során, a franchise rajongóinak pedig kötelező.        7.5/10

eyescream: Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy az idei antológiában szereplő történetek ismét csak nagy szórást mutatnak a minőség terén, ahogy ezt már megszokhattuk. Akadnak benne szürreális és bizarr kalandok, realisztikusabbra vett eseményekkel operáló sztorik, és persze a különleges fan service agymenések sem hiányozhattak. Lássuk tehát, hogy csokit kapunk a V/H/S Halloween-tól vagy inkább csalnak!

A leginkább bűnös élvezeti faktorral bíró kerettörténetben (Diet Phantasma) egy vadonatúj üdítőital tesztelési procedúrájában csöppenünk, ahol mindenféle kicsit sem szokványos dolgok történnek a kísérletben részt vevő alanyokkal a laboratórium elkülönített szobájában. Bár az arcletépéstől kezdve az agresszión és vérhányáson keresztül meglehetősen sokféle eredményt produkálnak, nekem valahogy mégis hiányérzetem van a koncepció kapcsán.

A found footage zsáner legidegesítőbb hagyományait felelevenítő, egyébiránt közepesen unalmas Coochie Coochie Coo című epizódban a két eleve baromi unszimpatikus főszereplőnk beszívott állapotban trollkodja szét az ünnepi forgatagot, mígnem egy elvarázsolt házban utol nem éri őket a végzetük egy elátkozott, most figyelj: három pár mellett viselő (!) anyuka és groteszk arcú gyermekei személyében. Nem igazán nyerte el a tetszésemet, ahogy az eltűnt gyerekek megtalálására szakosodott szolgáltatás körül bonyolódó, számomra szintén unalomba fulladó Kidprint sem. A cselekmény realisztikusan próbál indítani, ám a könnyen sejthető csattanót a végére néhány véresebb képsorral egészíti ki, némileg súlytalanul.

A Fun Size igazi mindfuck kategória: szürreális alapkoncepciója szerint egy baráti társaság megszegi a csokit vagy csalunk első számú szabályát, miszerint „fejenként csak egyet vegyél”, amelynek következtében egy bizarr édességüzembe kerülnek, és bizony az ottani groteszk Willy Wonka tesz róla, hogy ne meneküljenek meg. Az alacsonyabb költségvetést agyament ötletekkel próbálták feldobni, így végül egy fekete humorba csomagolt bizarr slasher kerekedett belőle.

A mostani felhozatalból Paco Plaza (REC-széria) nevéhez fűződő spanyol szegmens (Ut supra Sic Infra) sikerült leginkább korrektre, már amit elvárnék egy kézikamerás horror-rövidfilmtől. A két idősíkon ide-oda ugráló nyomozós történet dióhéjban arról szól, hogy egy kastélyban tartott halloween buli vérfürdőbe torkollik, majd annak egyetlen túlélőjét a rendőrség visszakíséri a helyszínre, hogy rekonstruálják ezt az egész természetfeletti esetet. Sajnos túlságosan nagy meglepetés nem ér minket, viszont amit kapunk a feszültség terén, az teljesen korrekt.

Végére tartogattam az idei antológia leginkább szívemhez nőtt részét, amelyben olyan old-skool odaadással és alázattal nyúlnak a horror műfajhoz, hogy az mégis szórakoztató legyen. A Home Haunt horror-rajongó apukája minden évben egy elátkozott kastélyt állít fel a kertben, hogy kedvenc ünnepén pénzért riogassa az odalátogatókat. Csakhogy ezúttal a helyi antiküzletből lenyúlt bakeliton hallható túlvilági dallamok ténylegesen megidézik az eddig csak bábukként jelenlévő szörnyeket. Az epizód elején látható home videós összeállítás is körvonalazza már, hogy nagyjából mire lehet számítani, aztán amikor elszabadulnak a rémek a kulisszából, olyan szeretnivaló és mozgalmas fan service kerekedik, amelyben még fiatalokat sem átallnak legyilkolni. A boszis szekvencia a végén meg egyenesen hibátlan, haha! 7/10

IMDb

Mafab

YouTube