A Bloody Disgusting már 2019-ben megszellőztette egy Alien sorozat lehetőségét, ráadásul kiemelték, hogy Ridley Scott közreműködésével tervezik elkészíteni. A hivatalos megerősítés csak 2020 decemberében érkezett a Disney részéről, de a projekt a koronavírus árnyékában parkolópályára került.

A legfontosabb információk 2022-ben láttak napvilágot, ahol a kiéhezett rajongók végre megtudhatták, hogy a széria előzményként szolgál az első Alien-filmhez, és a Földön fog játszódni. Az eredeti mestermű direktora producerként tér vissza, illetve Noah Hawley (Fargo, Legion) lesz a showrunner, aki azonnal elmondta, hogy a sorozat inkább az 1979-es eredeti film stílusához és mitológiájához fog kapcsolódni, nem a Prometheus (2012) és az Alien: Covenant (2017) előzményekhez.

A jó hírek után a forgatás a pénz nem akadály jeligével (az első évad költségvetése állítólag jóval 250 millió dollár fölé ment) 2023 közepén startolt Thaiföldön, de hamarosan le is állt a hollywoodi forgatókönyvíró sztrájk miatt, a kényszerszünettel megtoldott befejezés egy év múlva következett be.

Az Alien – Earth már évek óta szerepelt a legjobban várt horrorfilmek és sorozatok összeállításunkban, a kiemelt figyelem részeként pedig egy Cinegore-kerekasztal formájában osztjuk meg veletek a véleményünket.

afiaf: Hatalmas Alien-rajongóként már borzasztóan vártam az első élőszereplős Alien-sorozatot, az már csak hab volt a tortán, hogy az események a Földön játszódnak majd. Az alkotók ismeretében kevés jelentőséget tulajdonítottam a színészeknek, de Sydney Chandler izgalmas választásnak tűnt főszereplőnek.

Nem árt leszögezni, hogy nálam a franchise iránti rajongás nem elitizmusban merül ki, alapvetően az összes Alien-témájú filmen tudok jól szórakozni, és ide még a kétes hírnévnek örvendő AvP-darabokat is beleértem. Vágtam a centit a nyár végén induló sorozat utolsó epizódjáig, de szeptember 24-én végre én is elkezdhettem az Alien – Earth nyolc epizódjának darálását.

Az összkép számomra abszolút biztató, de tény, hogy felhőtlen örömömbe azért üröm is keveredett néha. A legjogosabb kritikát mindenképpen jogosnak érzem, sajnos ez a teljesen nyitott befejezés több szempontból sem volt jó választás. Szerencsésebb lett volna, ha a széria inkább egy mini-sorozat dramaturgiájával halad, mert a megfelelő lezárás nagyon sok ad hozzá a végeredmény értékeléséhez. A xenomorph idomításával kapcsolatos negatív visszhangot ugyan teljesen megértem, de ennek a történetfonalnak a megítéléséhez szerintem látni kellene merre tartanak az események. Elsőre én is életidegennek (micsoda szópoén:)) találtam, de ez akár még remek ötletnek is bizonyulhat a sztori kifutásával. A nappal játszódó földi jelenetek vizualitása valóban döcögött néha, de én nem tudtam nem mosollyal nézni az arcomon az első Földön játszódó xenomorph ámokfutásokat.

Egyébként egy nagyon profin összerakott horror/sci-fi sorozat lett az Alien – Earth, amelyben egy csomó jó ötlet van (pl.: az új lények), és abszolút nem értek egyet azokkal, akik szerint a tudományos rész silány lenne. Pazar vizualitás, és kellő brutalitás jellemzi a látottak, mégha nem is mindig nagyszerű az összkép. Az epizódonkénti minőségben akad hullámzás, én is éreztem néha az időhúzás jelleget, vagy az egy helyben topogást. A nyitó, vagy akár az ötödik rész kiválóan sikerült, de viszont a közepén egy kicsit leültek az események. Habár nem tökéletes, de összességében az Alien – Earth mindenképpen az esztendő egyik legjobb horrorsorozata, remélem nem kell sokat várnunk a folytatásig. 7,5/10

eyescream: A Földön már él ilyen, ez lehetne az alcím, no de hol is kezdjem? A horror-rajongók többségével együtt nyilván én is vártam az Alien-franchise legújabb darabját, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy a direkt módon streamingre készült nyolcrészes szériával kapcsolatban nem indult be a szkepticizmus-szirénám. Alapvetően egy lakosságibbra kalibrált, visszafogott halálnemekkel bíró produkciót vizionáltam, de hogy egy ennyire üres és súlytalan, csattanó nélküli lezárást kapjak, arra egész egyszerűen nem voltam felkészülve. Tudom, tudom, nyitva hagyták a befejezést, egy potenciális következő évadnak, de akkor is…

Amennyiben a produkció technikai aspektusait vizsgáljuk, azt kell, hogy mondjam, a készítők számomra tetszetős, korrekt munkát végeztek, azaz CGI-ügyileg nincs mibe belekötni, hiszen megfelelően magas büdzsé állt rendelkezésükre egy tisztességes látványvilág kialakításához. (Talán csak a nappali fényben a sziget tengerpartján grasszáló lényt tartalmazó jeleneteket fogadtam némiképpen kikerekedett szemekkel, ám az inkább a forgatókönyvíró sara.) A másik három – pontosabban inkább kettő – idegen létformát sem éreztem túlzottan cikinek, bár az is tény, hogy morbid cukiság-faktoruk bőven ki lett maxolva. Az Alien: Nyolcadik utas a halál eseményei előtt két évvel játszódó történet elején visszanyúlnak Ridley Scott mozijában látható oldskool fedélzeti megoldásokhoz, majd pedig a toronyházra zuhant űrhajóból kiszabaduló lények beton és fémfolyosókon való adrenalinpumpáló vadászata is ötletes jeleneteket eredményezett, hogy aztán egy WTF-huszárvágással a Prodigy-sziget kísérleti telepén találjuk magunkat. Továbbá bebizonyosodjon, hogy a kapzsi tech-cégek által uralta jövőkép elég kiábrándító, de a forgatókönyvírói lyukak közepette lavírozó cselekmény is majdnem annyira…

Na, de akkor lássuk konkrétan a feketelevest. Értem, hogy mivel már az előző Alien: Romulusban is tinédzsereket… izé fiatal felnőtteket szerepeltettek, és sikerre vitték, akkor ennek a tendenciának folytatódnia illene. Szintén megértem, hogy maga az Alien (különféle helyszíneken és szituációkban való) kegyetlen kaszabolása túlságosan unalmas lett volna a sci-fi horrort egyébként sem keblére ölelő lakossági televíziózás számára, és kellett hozzá valami emberi drámára kiélezett rokonszenves mellékzönge, amely jobbára nézői kapaszkodót jelent a lény földi alibi-kirándulásának akciói közben, de hogy miért pont a mára szinte lerágott csonként kezelt transzhumanizmus tematikájával gyúrták össze, az rejtély. De ha már ezeket a felnőtt testbe ültetett gyermeki lélekkel bíró szereplőket teszik meg a főbb karaktereknek, akkor néhány kivételtől eltekintve illet volna komolyabb hangsúlyt fektetni rájuk, nem csak a sekélyes és mihaszna vergődésüket mutogatni. Mondjuk én a többi szereplő között sem igazán találtam magamnak azonosulható karaktert, de legyen ez az én bajom. Mindent egybevetve nekem legjobban a Wendy által irányított Alien koncepciója fájt – Jurassic Park sokadik részében volt hasonlóan szörnyűséges bazári elem, amikor Chris Pratt idomított velociraptorokkal bohóckodott, egyszerűen szégyenteljes, hogy egy idő után hová süllyednek a jobb sorsra érdemes franchise-ok. Egy Aliennél ez péládul kimondottan ciki. Bár, ha csilliárdos giccsespizsamás zsenigyerekek irányítják a világ egy részét, az talán mindent megmagyaráz. 7/10

Blissenobiarella: Sokakkal ellentétben én egyáltalán nem vártam az Alien-sorozatot, bár az teljesen magától értetődő volt, hogy meg fogom nézni. Kollégáimhoz hasonlóan magam is igen szkeptikusan álltam a koncepció ötletéhez, azonban mikor az első részek napvilágra kerülése után egyre-másra záporozni kezdtek a pozitív vélemények, egyre nőtt a kíváncsiság bennem is. Ez nagyjából a harmadik részig tartott ki, ahogyan az én lelkesedésem is.

Szintén nem mondok újat azzal sem, hogy a látványvilág valóban egészen kitűnőre sikeredett – már ha el tudunk tekintetni annak logikátlanságaitól, no meg a latexjelmezes embernek kinéző bábutól a xenomorph szerepében, mert ez utóbbi elég gyalázatosan festett. De például szép, szép, hogy tiszteletben tartjuk az 1979-es eredetiben megalkotott űrhajó belső tereit, de a Nostromo egy teherszállító kereskedelmi hajó volt, a sorozatban szereplő Maginot viszont egy kutató, veszélyes expedíciókra induló létesítmény. Nem kell ugyanúgy kinézniük, sőt… Az alkotók akaratán kívül semmi nem indokolta azt sem, hogy a xenomorph kinézetén változtassanak, de ez sem üti át részemről az elfogadhatatlanság határát (kivéve a latexjelmezt). Nekik sem kell ugyanúgy kinézniük.

Elsőre furcsa volt az is, hogy a már ismert xenomorphok mellett más létformákat is szerepeltetni kezdtek, de a végére ebből egészen érdekes jelenetek kerekedtek, szóval még ezt is a sorozat javára tudom írni.
Ami azonban teljesen érdektelenné teszi a történetet, az valójában annak ötlettelensége. Ebben a részben még a xenomorphok valódi tanulmányozásáig sem jutunk el – pedig már elmentek a szereplők példányokat is begyűjteni -, mégsem tudunk túllépni azon a gondolaton, hogy a fordulatot az irányításuk megszerzése jelentse. De hogy ezzel mit kezd a cselekmény? Elárulom: a készítők adtak maguknak egy kis egérutat a következő évadig, mert szerintem még ők sem tudják.

A főszereplővé megtett felnőtt, mi több, szupererőkkel bíró testekbe ültetett gyermekek ötlete az első pillanattól kezdve sejtette, hogy a karaktergárda rém bosszantó lesz, és ezt az ígéretet csakhamar be is váltották. Valamiért fiatalságunk klasszikus franchise-aiba okvetlenül szükségesnek érzik a mai készítők, hogy humort csempésszenek, még akkor is, amikor annak ott semmi keresnivalója – azért az Alien mégsem emlegethető egy lapon akár a Terminatorral, vagy a fentebb is emlegetett Jurassic Parkkal, mely filmek eredetileg is éltek humoros jelenetekkel, és ami jól mutatja, hogy nem egy Disney-sajátosságról van szó. Az Alien: Earth hiába más hangvételű sok szempontból, mint elődei, még ebben a sorozatban is nagyon erősen kilóg a lóláb, amikor ezzel próbálkozik. De sajnos a humorfaktortól eltekintve is sok sebből vérzik, mert az egész cselekmény életszerűtlen, a főszereplő Wendy 8 rövidke rész alatt teljesen kimaxolja a karakterfejlődés kérdését, és személyes csicskájává teszi a xenomorphot is – szóval oké, hogy nyitva hagyták a folytatás lehetőségét… de ezt még hova? Mindez az én szememben túlságosan is gyermeteggé tette, és teljesen kiestem a hangulatból miatta – pedig egy Alien-filmben, aminek leglényegibb eleme az ismeretlen fenyegetés keltette szorongás, nem sok fontosabb szempont van ennél. 3,5/10

IMDb

Mafab

YouTube