Stephen Kinget talán senkinek se kell bemutatni. A világ egyik legismertebb horror írójaként tartják számon, és novelláit, regényeit előszeretettel filmesíti meg Hollywood több-kevesebb sikerrel. Egy könyv vászonra adaptálása sose könnyű feladat, legyen mozifilmről, vagy akár sorozatról szó. Jelen szóban forgó alkotást egy nyolc részes sorozatban mutatták be az MGM+ csatornán először.

A rendezői székbe Jack Bender ült, aki többek között a Lost, a Game of the Thrones és a From sorozatokból lehet ismert. A középpontban egy eldugott intézet, egy kisváros és pár különleges képességekkel rendelkező tini áll. Ezeken belül is egy 12 éves Luke Ellis nevezetű zseni srác, egy kisvárosi rendőrörs tagjai, egy veterán, múltja elől menekülő, a világban a helyét nem találó középkorú férfi, Tim Jamieson (Ben Barns, Dorian Gray, Narnia Krónikái: Caspian Herceg) és az intézetet vezető , démonjaival és a biztonsági szolgálat vezetőjével küzdő nő áll, Mrs. Sigsby (Marie-Louise Parker, Red 1-2, Nancy ül a fűben, Mr. Mercedes).

A történet szerint Luke családját , szüleit meggyilkolják, őt pedig elkábítják és elrabolják. Mikor magához tér, elsőre úgy tűnik, mintha a saját szobájában lenne, szinte minden klappol, le van másolva. Ám, mivel egy nagyon okos és szemfüles fiúról beszélünk, így pillanatok alatt kiszúrja a nem oda illő dolgokat, és ott találja magát az Intézetben. Hamar összeismerkedik és barátkozik egy vele hasonló korú lánnyal, Kalishával,aki elmagyarázza mi is ez a hely, mi a feladatuk és mit mondtak neki, miért vannak ők itt.

Kiderül, hogy az itt lakók különleges képességekkel rendelkeznek, mégpedig a telepátia és a telekinézis képességével. A gyerekek célja természetesen az igazság feltárása és a minél hamarabbi szökés megvalósítása külső vagy belső segítséggel, illetve anélkül. Az itt található és fogva tartott fiataloknak
mindegyiknek megvan a maga erőssége és gyengesége. Attól függően, milyen régóta vannak itt, milyen és melyik különleges képességgel rendelkeznek, mentálisan mennyire szedálták le őket és hogy bírják a rajtuk elvégzett kísérleteket annak érdekében hogy előhozzák teljes erejüket a feladatok elvégzéséhez.

A gyerekeknek nem csak saját ép elméjükkel kell megküzdeniük, hanem a kegyetlen személyzettel, az intézet vezetőjével és a biztonságiakkal is. A nagyjából egy órás részenkénti játékidő megfelelő lehetne, ha nem ismerném és olvastam volna a regényt is, amiből készült. Bár King könyve is úgy van lezárva, hogy ebből simán lehet folytatás is, de itt a sorozatnál abszolút érezhető, hogy nyitva hagyták a kaput egy esetleges következő évadnak – aminek megrendelését maga King jelentette be az X-en idén augusztusban.

A színészek játéka számomra kielégítő volt, függetlenül attól, hogy a gyerekek itt is idősebbeknek vannak beállítva mint a könyvben, és idősebb színészek is játsszák. Mondjuk ez amerikai sajátosság és megszokott mostanra. Épp annyira zavaró, hogy hamar meg tudja szokni az ember.

A story első része gyors felütéssel indul, mozgalmas, nem húzzák, nyújtják sokáig a lényeget. Természetesen aki már olvasott Kinget, az tudja, hogy ott lassú a kibontás, mind a történet, mind pedig a szereplők tekintetében de hatalmas eltéréseket nem fedeztem fel az eredeti mű és az adaptáció között. Ilyen szempontból számomra élvezhetőbb volt a filmsorozat. Az atmoszféra kellően sötétre sikeredett, és a helyszín, a technológiai megoldások is a helyükön voltak.

Kimondottan jó ötletnek találtam azt, hogy a történet két szálon fut. Egyik a gyerekek szemszögét mutatja be Luke-kal az élen, a másik pedig a kisvárosi rendőrség és Tim beilleszkedését, kételyeit és nyomozását. A szálak összefutnak ,ahogy az ilyenkor lenni szokott.

A nyolc részes évadból talán 1-2 rész volt, ami kicsit laposabbra sikeredett, és így a lassabb történetvezetéssel jobban hasonlított a könyvre, de összességében én elégedett voltam és nem okozott csalódást.

Kinek ajánljuk: Ajánlom mindenkinek, aki odavan az elgondolkodtató , valóságszagú természetfeletti filmekért, és aki szeretne egy olyan Stephen King-feldolgozást látni, ami a jobbak közé sorolható.

Pozitívumok: szereplőgárda, látvány, atmoszféra
Negatívum: időnként elnyújtott, lassú történetmesélés

Értékelés: 8/10

Jordáki Gábor