Bevallom, nagyon nagy izgalommal és várakozással  telve ültem neki az A porszörny című filmnek, márcsak amiatt is, mert a rendező nem más, mint a 2013-as, három évadot megért Hannibál sorozatot is íróként jegyző Bryan Fuller. A Dust Bunny első mozis bemutatkozása, mondhatni, minden védjegyével, na meg főszereplőjével, Mads Mikkelsennel (Hannibál, A vadászat, Casino Royal, Még egy kört mindenkinek) együtt.

Annó, mikor kijött Thomas Harris regénye alapján filmre vitt Hannibál sorozat, izgatottan néztem végig minden részt, és minden évadot, mert Fuller olyan atmoszférát teremtett, és annyira eltalálta Hannibál karakterét Mikkelsen személyében, hogy kevésnek tartottam a három évadot, és vártam, mikor lesz újra közös projektjük.

Hát, most eljött ez az idő is. Hogy megérte e? Lássuk!

A porszörny főhőse,és elsődleges szereplője nem más, mint Aurora (Sophie Sloan) egy 8-10 év körüli kislány, aki egy Hotelben él a kínai negyedben valahol Amerikában (vagy ahhoz nagyon közel) a „szüleivel”. Cserfes, de visszahúzódó, okos, de félénk,és ami a lefontosabb: azt hiszi, hogy az ágya alatt van egy szörny! Méghozzá egy olyan, aki mindent felfal, és ezért nem szabad bizonyos dolgokat tenni a lakásban, erre figyelmezteti szüleit is, akik természetesen nem hallgatnak rá, ami nem is marad következmények nélkül. A vele szemben lévő lakásban egy középkorú, magának való férfi lakik, aki álltalában este dolgozik. Nem is akármit, amire a kis Aurora fényt is derít egyik éjszaka utána lopózva.

Miután a lány megbizonyosodik afelől, hogy a titokzatos szomszédja  harcol a „szörnyek” ellen és le is győzi őket, piszkosan szerzett pénzét (nem lövöm le a poént) felkínálja neki, és igazából innen indul az ő  közös , izgalmakkal teli kalandjuk.

Még egy fontos személyt megemlítenék, mert azt gondolom, a kerek egész történethez ő is hozzá tartozik. Laverne, aki közeli  kapcsolatban áll a szomszéddal,és akit nem más játszik, mint az Alien-filmekből oly jól ismert Sigourney Weaver. Bár nem kapott hatalmas szerepet ebben az alkotásban, de annál jelentősebbet, ahogy haladunk a történetben. A végéről nem is beszélve!

A film cselekménye érzésem szerint lassan épül fel. Az első fél órában hadakozás megy, mi az igaz, ki a hamis, ki a jó, ki a rossz, mi a képzelet és mi a valóság. Ezeket pedig a rendező főként párbeszédekkel vezeti le és mutatja meg nekünk. Aztán ahogy telnek a percek, egyre jobban elgondolkodunk mi nézők is, hogy mekkora hatással van világunkra az emberi képzeletünk, és sokszor mi teremtjük meg a szörnyet, ami lakozhat akár bennünk is, nem csak másban.

Beindul a kemény akció, fűszerezve a nyolcvanas években bevált, és itt is működő egysoros poénokkal. Aurora és a szomszédja között kialakul egy felfoghatatlan, és megmagyarázhatatlan kötődés; na és persze a  film végére a bizalom is, ami jelen helyzetben mindennél többet ér.

A képi világ brutálisan letisztult és látványos, mint a hotel különleges szobái és nem kevésbé meghőkkentő, érdekes tárgyai, helyszínei. A különleges kameramozgás visszaköszön, ahogy hasonlókat már a Hannibál sorozatnál tapasztalhattunk. Ahogy a világos és sötét színek váltakozása megy végbe, ezzel párhuzamot vonva a szereplők érzelmi és hangulati váltakozásával, az mindenképpen említésre méltó. Alig pár helyen és igencsak kevés szereplővel játszódó mozi , na és a „Porszörny” kiléte, léte, mivolta egy olyan meseszerű, műfajilag behatárolhatatlan  varázslatot ad, amit egyszer látnia kell mindenkinek. Abszolút leköti az embert (ha eléggé figyelsz és érdekel, miután lement a bevezető-felvezető).

Tele van egyszerű de nagyszerű, rövid , velős poénokkal.Az akciók kemények, az érzelem pont annyi, hogy ne megutáld a szereplőket, hanem , hogy pont megkedveld.

Összegzés:

pozitívumok:

• szereplők
• ütős poénok
• látványvilág, atmoszféra
• zene

negatívum:

• lassú történet felvezetés
• néhol logikátlan, nem  oda való szituációk és jelenetek

Értékelés: 7/10

Jordáki Gábor