Vannak filmek, amelyek esetében elég csak megnézni az önfeledt szórakozás ígéretével csábító, kihagyhatatlan élményt ígérő másfél perces trailert (érted, TRÉ-lert), ám a produkció mögött álló professzionális marketinggépezet bárhogy izzad és erőlködik, bennünk szinte azonnal megszólal az EZT FELEJTSD EL! sziréna. A közel harminc évvel ezelőtt készült Anakonda komikus hangvételű(nek gondolt) folytatása pedig pontosan ilyen. Mi megnéztük, hogy nektek már ne kelljen.

Miután a mellékszerepekben feltűnő színész, Griffin (Paul Rudd) mintegy mellékesen elújságolja társainak, hogy gyakorlatilag megszerezte az Anakonda című klasszikus jogait, a mindig is filmes ambíciókat dédelgető, ám unalmas esküvői videósként dolgozó Doug (Jack Black) egyből ráharap, hogy megírja közös kedvencük folytatásának forgatókönyvét. Gyermekkori barátaikkal – Kenny (Steve Zahn) és Claire (Thandiwe Newton) – némi banki kölcsönt felvéve elutaznak az Amazonashoz, hogy aztán egy hüllőszakértővel kiegészülve egy bérelt hajón nekivágjanak megvalósítani életük álmát.

Finoman szólva már az 1997-ben készült Anakonda sem tekinthető a filmművészet csúcsának, nemhogy az utána következő egyre legcsúszottabb folytatások (amelyből akad vagy három), ezért nem is értem, hogy 2025-ben kinek jutott eszébe elővenni egy egységsugarú Asylum-produkciónál lényegesen több pénzből, jóval igényesebb megvalósított, ám így is teljesen érdektelen CGI-hüllővel felvértezett lakossági B-film újragondolását? És, hogy az eredetileg kaland-horrorban fogant, komolynak szánt koncepciót a komikus vonallal mintegy bazári családi mozivá silányított termékként a producerek miért szavaztak neki bármiféle bizalmat? Költői kérdésemre a válasz talán a Nincsenek már eredeti ötletek, így jó lesz ez is féle eszmefuttatásban keresendő.

Sejteni vélem, hogy a készítők a fullba tolt kreténségben jeleskedő Trópusi hőség hüllős változatát szerették volna realizálni vagy legalábbis valami hasonlót, ám az egész produktumot áthatja az erőltetett, kellemetlen ripacskodás. Ritka unalmas jelenetek és csapnivaló dialógusok követik egymást, amelyeket esetenként megszakít az óriáshüllő mérsékelten halálos támadása, így a cselekmény nagy részében Jack Black bazári pojácáskodását vagyunk kénytelen nézni. Mert mást nem igazán kapunk. Ha pedig szerencsétlen kígyót kivesszük a képből, gyakorlatilag egy újabb ötlettelen Jumanji-kalandot kapunk, amire igazából senki nem kíváncsi. 

Őszintén bevallom, régen volt már olyan film, amit elejétől a végéig rezzenéstelen arccal néztem végig, de az új Anaconda mozinál pont ez történt. Humorérzékemmel nincsen baj, ám amikor az óriáshüllő által lenyelt, majd újra felöklendezett, kvázi halottnak hitt Jack Black egy ugyancsak halottnak hitt fejére kötözött műanyag vaddisznóval a fején rohangál (egy döglött mókussal a szájában), azon valahogy nem tudtam nevetni. Végtelenül kínos, ordenáré az egész. Akárcsak a lábravizelős Laokoón-csoportos beállítás. Amikor pedig a játékidő vége felé egészen véletlenül feltűnik Ice Cube az eredeti változatból, majd pár perccel később már az őserdő mélyén egy golfkocsival furikáznak a hollywood-i díszletek között azzal a tervvel, hogy majd jól rárobbantják az egészet a gonosz kígyóra… ismételtem csak fogtam a fejemet. Hajóskapitányuk valódi identitásából adódó felesleges csavar, nulla kémiával bíró romantikus szál, na és az a roppant cringe J LO cameo a végén… Egyszerűen kritikán alulira sikerült az egész.

Biztosan lesz, aki majd humorosnak (ne adj’ isten esetleg térdcsapkodósan szórakoztatónak) véli ezt az új változatot, bár szerintem akibe szorult egy kis jóízlés, az jobban teszi, ha elkerüli. Sajnos nem tudom más jelzőkkel illetni ez a zagyvaságot, minthogy iszonyatosan fájdalmas és vérciki, a végeredményt nézve pedig komolyan a szekunderszégyen kerülgetett. Hangsúlyozva, hogy az eredeti változat sem volt több egy közepesen nézhető, sablonokban gazdag B-filmnél, de ennek itt semmiféle tartása nincsen.

A legfőbb gondom vele, hogy nem tudom eldönteni, ez most mi a jó franc akart lenni? Merthogy horrornak nem igazán horror, vígjátéknak egyáltalán nem vicces, kalandfilmnek meg szimplán elhanyagolható, egyszóval minden fronton elhasalt. Ha engem kérdeztek, még trashfilmek is vacak. Ha egy független filmes rendező első szárnypróbálkozása lett volna, az talán még megbocsátható, de professzionális stúdió-produkcióként egyszerűen nincs mentség rá.  

Értékelés: 4/10

eyescream